189673. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált o-amino-benzil-halogenidek előállítására

1 2 189,673 A találmány tárgya eljárás gyflrfíben-szubszti­­tuált o-amino-benzil-halogenidek, például o-amino­­-benzil-kloridok előállítására azzal jellemezve, hogy szubsztituált benzil-szulfoxidokat reagáltatunk i nem oxidáló savhalogenidekkel. Az RSOR általános képletü szulfoxidok ismert módon, savas körülmények között átrendeződési reakciót adnak, amelyben alfa-szubsztituált szulfi­­dok keletkeznek, és a reakció eredménye a szulf­­oxid-csoport redukciója és a szomszédos szénatom oxidációja. Az ilyen típusú reakciókat Pummerer reakciónak nevezik. A Pummerer reakció termékei amennyiben savlialogenideket alkalmazunk reagens­ként, alfa-szubsztituált-halometil-szulfidok, illetve a hidrolízisük segítségével előállított megfelelő alde­hidek. Russel and Mikol, Mech. Mol. Migr., 1, 157— -207(1968). Magát az o-amino-benzil-kloridot az irodalomban korábban leírtak, de a megfelelő o-amino-benzil­­-alkoholból és nem az o-amino-benzil-szulfoxidból állították elő. A találmány tárgya eljárás az o-amino-benzil­­-szulfoxidok, jó termeléssel, o-amino-benzil-haloge­­nidekké való átalakítására. A találmány szerinti eljárással előállított o-amino­­-benzil-halogenidek anilinből leszármaztatható gyom­­irtószerek gyártásának közbenső termékei. A találmány tárgya továbbá eljárás o-amino-ben­zil-halogenidek előállítására, amely ismert, aromás szulfimin átiendeződés termékeit alkalmazza kiin­dulási anyagként. A találmány Ph-CH2 -X általános képletű o-amino­­-benzil-halogenid -származékok és azok hidrogén-ha­­logenid-sóinak az előállítására vonatkozik. A kép­letben X jelentése halogénatom, és Ph a halogén-metil-csoporthoz képest o-helyzetben aminocsoporttal, és adott esetben p-helyzetben 1—4 szénatomos alkoxicsoporttal és m-helyzetben tri­­fluor-metil-, 1—5 szénatomos alkil-, 1—4 szénato­mos alkoxi-, 1 -4 szénatomos alkoxi-karbonil- vagy cianocsoporttal szubsztituált fenilcsoport. A találmány szerinti eljárás során a) Ph-CHj-S(0)-Ri általános képiétű benzil-szulf­­oxidot — R, jelentése 1—4 szénatomos alkilcsoport' és Ph jelentése a fenti — inert szerves oldószerben, 0—20CTC hőmérsékleten hidrogén-halogeniddel vagy acil-halogeniddel reagáltatunk, vagy b) Ph-CH2-S-CH3 általános képletű benzil-szulfidot — Ph jelentése a fenti — halogénezőszerrel, célszerű­en klórral reagáltatunk inert szerves oldószerben, 0-30°C hőmérsékleten, majd a reakcióelegyhez egyenértéknyi mennyiségű vizet adunk, majd az ele­­gyet a szulfoxid izolálása nélkül, adott esetben további, hidrogén-halogenid hozzáadásával tovább­­reagáltatjuk, majd az a) vagy b) eljárás során keletkezett vizet ismert módon eltávolítjuk, és kívánt esetben a kelet­kezett o-amino-benzil-halogenidet önmagában ismert módon hidrogén-halogenid sójává alakítunk. A szabályos Pummerer reakcióban a szulfoxidok nem oxidáló savhalogenidekkel átrendeződési reak­ciói adnak, amelyben alfa-szubsztituált halogenidek és aldehidek keletkeznek. A találmány tárgya olyan szabálytalan Pummerer reakció, amelyben bizonyos gyűrűben-szubsztituált benzil-szulfoxidok ugyanazzal a nem oxidáló savhalogeniddel reagálva, benzil-halo­­genideket adnak termékként. 5 A benzil-szubsztituens mag-szubsztituense (vagy szubsztituensei) meghatározzák, hogy a reakció sza­bályos vagy szabálytalan Pummerer reakció-e. A ta­lálmány szerinti szabálytahin Pummerer reakció benzil-karbóniumion közbenső termék képződésén keresztül történik. Ennek megfelelően a mag-szub­­•0 sztituense(i) olyan aktiváló, elektronküldő csoport kell legyen, amely az o- vagy p-helyzetben található a metil-szulfoxid szubsztituenshez képest helyezke­dik el és elegendő aktiválási készséggel rendelkezik ahhoz, hogy elektrofll támadáskor a benzil-karbó­­•jg niumiont stabilizálja. Ennek az aktivitásnak jó mé­rőszáma a szubsztituens Hammett-féle szubsztituens r.zigma(para) konstansa. A szigma(para) érték köze­­■ítően kifejezi egyaránt az o- és p-helyzetű szubszti­tuens aktiváló erejét. Általában ahhoz, hogy benzil­­halogenid képződést eredményezzen nem-oxidáci- 20 ós, szabálytalan Pummerer reakció révén, az első­rendű mag-szubsztituens szigma(para) konstansa negatívabb keli legyen, mint —0,20. . A ”benzil-szulfoxid” elnevezés alatt PhCH2S(0)Ri általános képletű szulfinil-vegyületeket értünk, ahol Ph jelentése a fenti szubsztituált fenilgyök, Rj je- 25 lentése 1—4 szénatomos alkilcsoport. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyag­ként alkalmazható benzil-szulfoxidok általában a megfelelő benzil-alkil-szulfidok oxidációjával állíthatók elő, például Jackson által -a .4 006 183. számú ameri­­_ _ kai szabadalmi leírásban, vagy Claus által a Mh Chem. 30 Bd., 102.p. 1571-1782 (1971) közleményben leírt eljárások szerint. A találmány szerinti eljárás­ban különösen azok az o-amino-benzil-szulfoxidok fontosak a számunkra, amelyek a megfelelő anilin­­-származékok szulfil-imin átrendeződésével nyert o- 35 -amino-benzil-szulfoxidokból nyerhetők. A jellemző szulfinil-imin átrendeződés az alábbiak szerint tör­­- ténik: anilint reagáltatnak dimetil-szulfiddal bázis és oxi­dálószer, például N-klór-szukcinimid jelenlétében és így N=S(CH3)2 képletű szulfil-imln-csoportot 40 tartalmazó aromás terméket kapnak. Ilyen reak­ciót ír le többek között Gassman, Tetrahedron Letters, 24, 2055-2058 (1977), Vilsmeíer, Tet­rahedron Letters, 624 (1972), Jackson, 3 966 371. számú amerikai szabadalmi leírás és Claus, Mh Chem. Bd., 102.pp. 1571-1582 (1971) közleményeikben. 45 A szulfil-imin reakció egy változata szerint, példá­ul nátrium-hidroxidot alkalmaznak, és a semlegesí­tés együttjár a melléktermék szukcinimid nátrium­­-szukcinimid vizes oldatává történő átalakításával, ami azután klór-szukcimidként regenerálható. A C« szulfil-imin melegítés vagy katalizátor hatására átrendeződik és o-metil-tiometil-anilint eredményez, ami ezután oxidálható, például hidrogén-peroxid segítségével és kiindulási o-metil-szulfinil-metil-ani­­lin állítható elő. A találmány szerinti eljárásban kiindulási benzil- 55 -szulfoxidot savkloriddal reagáltatjuk. A "savklorid” elnevezés jelentése olyan reagens, amely szabad halogenidiont (például klorid-, fluorid-, bromid­­vagy jodidiont) szabadít fel a reakcióközegben. Erre a célra az alkalmazott savhalogenid a savszár­mazékok széles köréből választható ki és például 60 szulfonsavakból, foszforsa.vakból és szerves részt 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom