189655. lajstromszámú szabadalom • Hajtószerkezet emberi erővel hajtott járművekhez, főleg kerékpárokhoz

1 189.655 2 A találmány tárgya hajtószerkezet emberi izom­erővel hajtott járművekhez, főleg kerékpárokhoz, amely egyetlen hajlékony zsinór, húr vagy bármilyen más hajlítható elem két végének kölcsönös ellenkező húzó mozgatását egyirányú forgó mozgássá alakítja és lehetővé teszi különböző forgási sebességek eléré­sét. A találmány szerinti hajtószerkezet előnyösen, de nem kizárólagosan járművek hajtására alkalmazható. Ilyen járművek például pedállal működő kerékpárok, triciklik, tornaszerként alkalmazott kerékpárok, moz­gássérültek járművei és hasonlók. A találmánnyal célunk új és egyszerű hajtószerke­zet létrehozása az említett járművekhez. * Tágabb értelemben vizsgálva az új hajtószerkezet­nek páros és hornyokkal ellátott palástú kötéldobja van, amely koncentrikusan két ellentétes oldalról hajtott kerékhez van csatlakoztatva, és a kötéldobok szokásos szabadon futó mechanizmussal vannak ellát­va, vagyis előrefelé hajtókapcsolat van a kötéldob és a hajtott kerék között, míg hátrafelé szabadon forog. Mindkét homyos kötéldobra hajtózsinór van részben csévélve. A hajtószerkezetnek továbbá közbülső sza­badon forgatható homyos görgője van, amelyen a haj­tózsinór átvezetve az egyik kötéldobról a másikra vál­takozó irányban átmegy, van továbbá két hosszúkás formájú pedálja, amelynek hossza nagyobb, mint az emberi lábfej hossza és mindkét pedál egyik végénél­­fogva elfordítható, másik végéhez pedig a hajtózsinór van hozzáerősítve. Ilyen elrendezésnél a két pedál váltakozó lenyomá­sa a hajtókötél kölcsönösen ellenkező mozgását ered­ményezi, a két homyos kötéldob pedig, amelyeken a hajtózsinór körül van tekerve, ilymódon váltakozó irányban fog forogni a súrlódási erők hatására, még­­epdig egymáshoz képest ellentétes irányban. A kötéldob szabadon futó jellegéből adódóan egy­irányú forgómozgást közöl a hajtott kerékkel, és a ke­rék forgási sebességét a pedál egyszeri lenyomásához tartozó kötélszakasz hossza és a váltakozó lenyomá­sok időbeli szaporasága határozza meg. A két pedál tulajdonképpen emelőket alkot, ame­lyek különböző szögtartományban mozdulnak el, ha azonos mértékbe, de az emelő forgáspontjától külön­böző távolságba vannak lenyomva. Mivel a pedál elfor­dulási szögének nagysága határozza meg a pedál le­nyomásához tartozó hajtózsinór szakasz hosszát, kü­lönböző sebességű lesz a hajtott kerékkel közölt for­gómozgás ugyanakkor működtetési szaporaság mel­lett. Más szavakkal, lehetőség van különböző forgási se­bességek elérésére csupán annak megváltoztatásával, hogy a hajtószerkezetet működtető személy, a kerék­páros mely helyen nyomja a pedált anélkül, hogy megváltoztatná lábának mozgáshosszát vágj frekven­ciáját. Nyilvánvaló, hogy. azonos körülmények között na­gyobb sebességhez nagyobb erőt kell kifejteni és for­dítva. Ilymódon a kívánt sebességet és az annak meg­felelő erőigényt a kerékpáros igényének és választásá­nak megfelelően lehet szabályozni. A találmány szerinti hajtószerkezet példakénti gya­korlati kiviteli alakjánál a két hornyokkal ellátott kö­téldob kerékpár hátsó kerekének mindkét oldalán el­lentétes irányban van felszerelve, a közbülső szabadon forgatható homyos görgő a kerékpár vázának hátulsó részéhez van erősítve, a két működtető pedál forgás­­tengelyei, azaz az emelők forgáspontja pedig a váz elülső részéhez. A hajtózsinór át van vetve a közbülső görgőn és a két hornyos kötéldobhoz van vezetve, amelyekre ellenkező irányban fel vannak tekerve (az óramutató járással egyező és ellentétes irányban), majd a zsinór két vége a pedálok szabad végéhez van erősítve. A két pedál váltakozó lenyomásakor a zsinór köl­csönösen ellentétes irányú mozgását a íúrlódásj erők átadják a két hornyos kötéldobnak, amelyek ennek következtében váltakozóan és egymással ellentétes irányban fognak forogni. A hornyos kötéldobok szabadon futó jellegének következtében a hátsó kerék egy irányban fog forog­ni, a kerékpárt pedig előre hajtja. A találmány szerinti hajtoszerkezet lehetőséget ad olyan fékrendszer kialakítására, amelynek működését a két pedál egyidejű lenyomása váltja ki. A fékezési hatás a közbülső szabadon forgatható görgő segítségével érhető el, amelyet lengőka^ tart. A lengőkar rugóval állítható ütközőnek van feszítve és hagyományos kialakítású fékpofákhoz csatlakozik, amelyek a kerék abroncsára hatnak. A két pedál egyidejű lenyomásakor a hajtózsinór lefelé húzza a közbülső görgőt, és hatására a lengő­kar elfordul az előfeszítő rugó ellenében és működés­be hozza a fékszerkezetet, Feltételezhető, hogy mindkét láb egyidejű kinyúj­tása egybeesik a kerékpáros váratlan veszéllyel szem­beni természetes reakciójával. Az emberi szervezet ezen reflexe kihasználható a fékszerkezet veszélyhely­zetben való működtetéséhez, ez pedig növeli a kerék­pározás biztonságát. A találmány szerinti hajtószerkezethez zsinórfe­szítő szerkezet alkalmazható, amely megoldja a hajtó­zsinór pozitív és állandó előfeszítését. Erre az előfeszP tésre a hajtózsinór változó megcsúszása következté­ben fellépő véletlenszerű időnkénti meglazulásának megelőzéséhez szükséges, mert így a zsinór leugrása a hornyos görgőkről elkerülhető. Az előfeszítés arra is szolgál, hogy megfelelő legyen a súrlódási erő a két homyos kötéldob és a hajtózsinór között. Az előfeszítés máskülönben csupán részlegesen ma­radna fenn a hajtózsinóron a két pedál saját súlyának és a működtető erők függvényében. A zsinórfeszítő szerkezetnek a váz alulsó részéhez csatlakoztatott homyos feszítőgörgője és külön feszí­­tőzsinorja van, (ismételten valamilyen hajlékony e­­lem), amelynek egy-egy vége a pedálokhoz van erősít­ve, és amely zsinór át van vetve a feszítőgörgőn. A feszítőzsinór a hajtószini5rTal együtt zárt hurkot al­kot, és mivel hossza állítható, a feszítőzsinór határoz­za meg a zárt hurok kerületét és így hozza létre a haj­tózsinór kívánt előfeszítését. A találmányt a továbbiakban a rajz alapján ismer­tetjük részletesebben, amelyen a találmány szerinti hajtószerkezet példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti hajtószerkezettel ellátott kerékpár vázlatos oldalnézeti képét szemlél­teti; a 2. ábra kizárólag a hajtószerkezetet mutatja váz­latosan és oldalnézetben; , ____ a 3. ábra a hajtószerkezetet vázolja élőin özeiben. Az 1. ábrán bemutatott és a találmány szerinti hai­­tószerkezettel ellátott kerékpárnak lényegében 1 vé­­za, elülső és hátsó 2 és 3 kerek, 4 kormánya, állítha­tó 5 nyerge, az 1 vázhoz rögzített 7 tengely körül elfordítható hosszúkás formájú 6 pedáljai, két - az-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom