189599. lajstromszámú szabadalom • Eljárás amidobenzamid-származékok, valamint ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 189 599 2 A táblázat azt mutatja, hogy a találmány szerinti vegyületek valamennyi képviselője szív H2 blokko­lóként kevésbé aktív, mint a cimetidin, ugyanakkor az A vegyület aktívabb. Ezért a jelen találmány szerinti vegyületeknél - a technika állásából ismert termékekhez viszo­nyítva -jól elkülönül a szív és gyomor H2 blokkoló aktivitás, az utóbbi javára. A találmány szerinti vegyületek egy képviselőjé­nek, nevezetesen a CM 57888 jelű vegyületnek anti­­andromiogén hatását a cimetidinhez és a raniti­­dinhez viszonyítva határoztuk meg ivaréretlen, CD (SD) BR (Charles River-France) törzsből való Sprague Dawley patkányokon (9-es csoportok). Az állatokat 22-23 napos korukban kasztráltuk, és nemi szervüket, valamint a levator ani izmot tesz­­toszteron naponkénti injektálásával stimuláltuk. A tesztoszteront szub-kután beadással, szteroi­­dokat oldó anyagban szuszpendálva, 0,2 mg/állat/ nap és 0,4 mg/állat/nap dózisban adtuk be. A tesz­­toszteron valamennyi beadott dózisával párhuza­mosan cimetidint, ranitidínt és CM 57888 jelű ve­­gyületet injektáltunk intraperitoneálisan, a raniti­­dion esetén sóoldatban, a másik két anyag esetén szteroidokat oldó anyagban szuszpendálva; az al­kalmazott dózis a cimetidinnél 400 mg/kg/nap, a ranitidin esetén 100 mg/kg/nap, a CM 57888 esetén 200 mg/kg/nap volt. Kontrollként olyan állatcso­portot használtunk, amelyet csak oldószerrel kezel­tünk. A kezelés 8 napig tartott. Az állatokat az utolsó injektálás után 24 órával megöltük, a hasi prosztatát, az ondóhólyagot és a levator ani izmot azonnal kihúztuk és lemértük. Azt találtuk, hogy a három anyag anti-androgén és anti-anabolizáló aktivitást tanúsít. Az alkalma­zott dózisoknál azonban a CM 57888 aktivitása sokkal kisebb volt, mint a referens vegyületeké, mivel - azokkal ellentétben, a találmány szerinti vegyület semmiféle hatást nem fejtett ki, amikor tesztoszteront adtunk be 0,4 mg/állat/nap dózisnál. Ez a kísérlet mutatja, hogy a jelen találmány szerin­ti vegyületeknél kisebb a lehetőség arra, hogy az ismert H2 blokkolók anti-andromiogén aktivitásá­val kapcsolatos mellékhatásokat kifejtsék. Ami aktivitásuk mértékét illeti, a jelen találmány szerinti vegyületek alig toxikusak, és terápiái inde­xük is kedvező. A találmány szerint előállított gyógyszerkészít­mények hatóanyagként (III) általános képletű ami­­dobenzamidokat, valamint gyógyászatilag alkal­mas sóikat tartalmazzák. A H2 blokkoló hatású, a jelen találmány szerint előállított, orális, nyelv alatti, szub-kután, intra­­muszkuláris, intravénás, végbélen át vagy bőrön keresztül beadható gyógyszerkészítményeknél a hatóanyagokat kikészítési egység-formákban, szo­kásos gyógyászati segédanyagokkal adhatjuk be állatnak vagy embernek gyomor-hiperszekréció és gyomorfekély kezelésére. A kívánt H2 blokkoló hatás elérésére a ható­anyag napi dózisa 1 és 100 mg/testsúlykg között váltakozhat, és előnyösen 10-50 mg/kg. Valamennyi,dózis-egység 10-1000 mg (előnyö­sen 100-500 mg) hatóanyagot tartalmazhat, gyó­gyászati segédanyaggal elkeverve. Ilyen dózis­egység naponta 1-4-szer adható be. Az alkalmas kikészítési egység-formák között szerepelnek tabletták, kapszulák, porok, granulák és orálisan alkalmazható oldatok vagy szuszpenzi­ók és nyelv alatti alkalmazásra szolgáló formák, kúpok, valamint parenterális beadásra szolgáló formák. , Ha szilárd készítményt állítunk elő tabletta for­májában, a hatóanyagot gyógyászati kötőanyag­gal, mint pl. zselatin, keményítő, laktóz, magnézi­­um-sztearát, talkum, gumiarábikum, stb. keverjük össze. A tabletták szaccharózzal vagy egyéb alkal­mas anyagokkal vonhatók be, vagy olyan kezelés­nek tehetők ki, hogy aktivitásukat meghosszabbít­suk vagy késleltessük, és hogy folyamatosan bo­csássanak ki egy előre meghatározott mennyiségű hatóanyagot. Kapszulát úgy állítunk elő, hogy a hatóanyagot hígítószerrel keverjük össze, és az így kapott elegyet lágy vagy kemény kapszulákba töltjük. A szirup vagy elixir a hatóanyagot lehetőleg aka­­lorikus édesítőszerrel, fertőtlenítő szerként metil­­parabénnel és propil-parabénnel, valamint ízesítő­szerrel és megfelelő színezőanyaggal együtt tartal­mazza. Víz-diszpergálható porok vagy granulátumok a hatóanyagot diszpergáló- vagy nedvesítőszerekkel, szuszpendáló anyagokkal (mint pl. polivinil-pirro­­lidon, stb.) és édesítő vagy ízesítő anyagokkal ösz­­szekeverve tartalmazzák. Rektális alkalmazás céljára rektális hőmérsékle­ten olvadó kötőanyagokkal (pl. kakaóvajjal vagy polietilén-glikolokkal) kúpokat készítünk. Parenterális alkalmazás céljára vizes szuszpenzi­ókat, izotóniás sóoldatokat vagy steril injektálható oldatokat használunk, amelyek farmakológiailag kompatibilis diszpergáló- és/vagy nedvesítőszere­ket, pl. propilén-glikolt vagy butilén-glikolt tartal­maznak. A hatóanyagot mikrokapszulák alakjában is ki­készíthetjük, esetleg egy vagy több hordozó- vagy adalékanyaggal. Találmányunkat az alábbi példákkal szemléltet­jük, anélkül, hogy oltalmi igényünket a példákra korlátoznánk : 1. Példa 4,3 g (0,02 mól) 2-(5-dimetil-amino-metil-furan- 2-il-metil-tio)-etil-amin és 6 g (0,02 mól) 4-nitro­­fenil-3-acetamido-benzoát keverékét 150 ml meta­nolban 40 °C-on 2,5 órán át keverjük. Az oldószert csökkentett nyomáson elpárologtatjuk, és a mara­dékot 100 ml N sósav-oldatban feloldjuk. A savas oldatot kétszer 40 ml etil-acetáttal mossuk, és a pH-t nátrium-hidroxiddal 7,8-re állítjuk be. A ter­méket etil-acetáttal alaposan extraháljuk, a szerves fázist vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson elpárologtatjuk. A maradékot 20 ml izopropanolban feloldjuk, és a kapott oldatot 1,7 g vízmentes oxálsav 20 ml izo­­propanollal készült oldatához öntjük. A csapadé­kot szűrjük és etanolból kristályosítjuk. Ily módon 5 10 IS 20 2'. 3C 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom