189587. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízoldható benzotiazin-dioxid-sók előállítására

1 .189 587 2 gadható vivőanyagokkal kombinálva a már emlí­tett több különféle úton juttathatjuk be a szervezet­be különféle gyógyszerkészítmények alakjában. E célra készíthetünk e hatóanyagokból különféle gyógyászati szempontból elfogadható közömbös vivőanyagokkal tablettát, kapszulát, lágy és ke­mény pasztillát, pirulát, kemény cukortablettát, port, permetet, krémet, kenőcsöt, kúpot, zselét, pasztát, vizes oldatot és szuszpenziót, injektálható oldat t, elixírt és szirupot. Vivöanyagként használ­hatunk szilárd hígító- és töltőanyagokat, steril vizet és különféle nem-toxikus szerves oldószereket. Az orális beadásra szánt készítményeket megfelelően édesíthetjük és/vagy ízesíthetjük. Ezek a készítmé­nyek a találmány szerinti eljárással előállított sókat mint hatóanyagokat általában mintegy 0,5-90 súly% mennyiségben tartalmazzák. Orális beadáshoz olyan tablettát készítünk, amely különféle segédanyagokat, így mikrokristá­lyos cellulózt, nátriumcitrátot, kálciumkarbonátot, dikálciumfoszfátot és glicint, továbbá különféle de­­zintegránsokat, így keményítőt, előnyösen kukori­ca-, burgonya- vagy tápióka-keményítőt, alginsa­­vat és komplex szilikátokat, valamint granulálási kötőanyagokat, mint például polivinilpirrolidont, zselatint és akácmézgát tartalmaz. Ezeken felül gyakran célszerű alkalmazni a tablettázáshoz csúsztató szereket, mint magnéziumsztearátot, nát­­rium-laurii-szulfátot és talkumot. Hasonló összeté­telű szilárd kompozíciót használhatunk kemény zselatin kapszulába betöltve, ezeket azonban cél­szerűen még laktózzal vagy tejcukorral, valamint nagy molekulasúlyú polietilénglikolokkal egészít­jük ki. Ha orális beadásra vizes oldatot, szuszpenzi­ót és/vagy elixírt készítünk, a hatóanyagot különfé­le édesítő vagy ízesítő szerekkel, színező anyagok­kal vagy festékekkel, továbbá kívánt esetben emul­­geáló szerekkel és/vagy szuszpendálószerekkel kombinálva hígítószerekkel, mint vízzel, etanollal, propilénglikollal, glicerinnel vagy ezek különféle elegyeivel keverjük össze. Parenterális beadás céljára a találmány szerinti eljárással előállított aminsókból szezámolajjal vagy földimogyoróolajjal készítünk oldatot, de használ­hatunk oldószerként propilénglikolt vagy vizes eta­­nolt, továbbá készíthetünk steril vizes oldatot desz­tillált vízzel is. A vizes oldatokat megfelelően puffe­­roljuk (pH = 8) és az oldáshoz izotóniás oldószert használunk. Az így készített vizes oldatok alkalma­sak intravénás injekciók beadására is. Az olajos oldatokat intra-artikuláris, intramuszkuláris és szubkután injekció alakjában adjuk be. A bőr vagy a szem gyulladásának topikális kezelésére a talál­mány szerinti amin-addíciós sókból krémet, zselét, pasztát, kenőcsöt vagy oldatot készítünk a gyógy­­szerkészitésben szokásos módon. A találmány szerinti eljárással előállítható ve­­gyületek gyulladásgátló hatását az előbb említett standard karragén-indukált patkányláb ödéma vizsgálattal demonstráltuk. Ebben a vizsgálatban a vegyületek gyulladásgátló hatását 150-190 g súlyú hím albínó patkányok hátsó lábán karragén szub­­plantáris injekcióval kiváltott ödéma százalékos gátlásával határoztuk meg. A hatóanyagot orális úton, vizes oldat alakjában adtuk be, majd a ható­anyag beadása után egy óra múlva karragén 1 %-os vizes oldatának 0,05 ml-ét adtuk be injekció alakjá­ban. Az ödémaképződés kiértékelésére megmértük a patkány lábának térfogatát az injekció beadása előtt, majd 3 órával a karragén injekció beadás után. Egyéni válasznak a karragén injekció beadá­sa után 3 óra alatt bekövetkezett térfogatnöveke­dést tekintettük. A vizsgált vegyületet abban az esetben minősítettük aktívnak, ha a vegyülettel ke­zelt hattagú csoport és a csupán vivőanyaggal ke­zelt kontroli-csoport válasza közötti különbség szignifikáns volt, a standard vegyületekkel, mint az orális úton 100 mg/kg dózisban alkalmazott acetil­­szalicilsavval és az ugyancsak orális úton 33 mg/kg dózisban beadott fenilbutazonnal elért eredmé­nyekhez képest. A találmányt az alábbi példákkal világítjuk meg közelebbről az oltalmi kör korlátozása nélkül. 1. példa Egy mágneses keverővei és visszafolyató hűtővel felszerelt 1000 ml-es Erlenmeyer-lombikba betöl­­tünk 3,5 g (0,0105628 mól) N-(2-piridil)-2-metil-4-hidroxi-2H-1,2-benzotiazin-3-karboxamid-1,1- dioxidot, 1,54 g (0,0105628 mól) L-lizint (forga­lomba hozza az Aldrich Chemical Company, Inc. cég, Milwaukee, Wisconsin, USA) és 700 ml eta­­nolt. Sárga szuszpenziót kapunk, amelyet a vissza­­folyatás hőmérsékletére melegítünk fel, majd ezen a hőmérsékleten lassú ütemben hozzáadunk 10 ml vizet. A kapott sárga oldatot azután szobahőmér­sékletre (mintegy 25 C'-ra) hűtjük le. A reakcióele­­gyet csökkentett nyomáson közel szárazra bepárol­juk, amikor is sárga habot kapunk. A kapott anyaghoz 400 ml dietilétert adunk, és egy éjszakán át, mintegy 16 óráig keverjük, majd szűrjük. Az így kapott 4,5 g (89%) finom sárga szilárd termék az N-(2-piridil)-2metil-4-hidroxi-2H-1,2-benzotiazin- 3-karboxamid-l,l-dioxid tiszta amorf L-lizin sójá­nak 0,25 mól dietiléterrel képzett hemihidrátja. A tiszta termék összetételét az elemanalízis mellett tömegspektroszkópiával és az infravörös abszorp­ciós spektrum alapján igazoltuk. Op.: 95-98 ‘C. Elemi összetétele a C^H^NjC^S • C6Hl4N,0-, • • 0,5H,O • 0,25C2H5OC,H5 képletre: számított: C 52,31%; H 6,08%; N 13,86%. talált: C 52,52%; H 6,14%; N 13,77%. 2. példa 5,0 g (00151 mól) N-(2-piridil)-2-metil-4-hidroxi- 2H-1,2-benzotiazin-3-karboxamid-1,1 -dioxid 400 ml vízzel készített szuszpenziójához hozzáadunk 2,77 g (0,0159 mól) L-( + )-arginint (forgalomba hozza a Fischer Scientific Company cég, New York, N. Y., USA). A kapott reakcióelegyet 5 percig melegítjük vízfürdőn keverés közben. A ka­pott vizes oldatot a csekély oldatlan rész eltávolítá­sa végett szűrjük, majd a szűrletet vákuumban be­­töményítjük. A kapott sárga olajszerü maradékot összekeverjük 80 ml kloroformmal és 150 ml etil­­acetáttal, és vízmentes nitrogén-atmoszférában egy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom