189569. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(helyettesített fenil)-benzoesavak és e vegyületeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 189 569 2 . A találmány tárgya eljárás új benzoesav-szárma­­zékok és e vegyiileteket hatóanyagként tartalmazó ember- és állatgyógyászati készítmények előállítá­sára. Közelebbről megjelölve, a találmány 2-(he­­lyettesített fenilj-benzoesavak, valamint e vegyüle­­teket hatóanyagként tartalmazó és a vér lipoid­­szintjének szabályozására illetőleg csökkentésére alkalmazható gyógyszerkészítmények előállítására vonatkozik. Ismeretes, hogy az ateroszklerózis olyan kóros állapot, amely a szívizom-infarktust és hüdést ered­ményező véredény-elzáródásos megbetegedések okozója lehet. Ez a kóros állapot a vér'-lipoidoknak a főbb artériák falán történő lerakódásával jár; ismeretes, hogy ez gyakrabban fordul elő olyan egyéneknél, akiknél a vér lipoid-szintje magasabb a normálisnál. A lipoidoknak a vér különböző li­­poprotein-alkotórészeiben való eloszlása határozza meg ezeknek az anyagoknak a veszélyességi fokát vagy adott esetben veszélytelen voltát. Magas ko­leszterin-szint az „alacsony” vagy „igen alacsony” sűrűségű lipoproteinekben az ateroszklerotikus ko­szorúér-megbetegedés fokozott veszélyével jár, míg a „nagy sűrűségű” lipoprotein-koleszterin magas szintje e betegség veszélyének csökkentését eredmé­nyezi. A vér triglicerid-szintjének emelkedését emellett olyan tényezőnek tekintik, amely növeli az említett véredény-megbetegedések veszélyét. A vér-lipoidok bizonyos komponenseinek meg­növekedett mennyisége és az említett súlyos kardio­­vaszkuláris (szív-ér-keringési) megbetegedések kö­zötti szoros összefüggés felismerése olyan törekvé­sekre vezetett, hogy a vér lipoid-szintjét megfelelő diétával és gyógyszeres kezeléssel igyekezzenek sza­bályozni. Azt találtuk, hogy az (I) általános képletü új 2-(helyettesített fenilj-benzoesav-származékok ha­tásosan csökkentik az említett, az ateroszklerózis fellépésével kapcsolatban álló lipoprotein-kompo­­nenseknek a vérben levő mennyiségét. A találmány tehát a csatolt rajz szerinti (1) általá­nos képletű,2-(helyettesített fenilj-benzoesavak - ebben a képletben R1 2-5 szénatomos alkilcsoportot, halogénato­mot, 1-4 szénatomos perhalogén-alkil-, például tri­­halogén-metil-csoportot vagy fenilcsoportot, Ar egy (a), (b), (c) vagy (d) képletű csoportot képvisel - és gyógyászati szempontból elfogadható sóik, valamint az említett vegyületeket hatóanyag­ként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítá­sára vonatkozik. E vegyületek sorában elsősorban az R1 helyén 2-5 szénatomos alkilcsoportot vagy trifluor-metil­­csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyüle­tek emelendők ki; ezek aktivitása eléri, sőt megha­ladja az ismert anti-lipidémiás hatású klofibrát - 2-(p-k!ór-fenoxi)-2-metil-propionsav-etilészter - aktivitását. Ilyen vegyületek például a 2-(4-trifluor-metil-fenil)-benzoesav, 2-(4-etil-fenil)-benzoesav, 2-(4-izopropil-fenil)-benzoesav, 2-(4-n-butil-fenil)-benzoesav, 2-(4-bifenil)-benzoesav és l-(4-trifluor-metil-fenil)-2-naftoesav. A legelőnyösebb (I) általános képletű vegyület­nek a 2-(4-trifluor-metil-fenil)-benzoesav bizo­nyult. Az (I) általános képletű vegyületek gyógyászati szempontból elfogadható sóiként például az alkáli­fémsók, mint a nátrium- vagy káliumsók, az alkáli­­földfémsók, mint a kálcium- vagy magnéziumsók, valamint az ammóniumsók, vagyis az NR4 képletü ammónium-ion (ahol R hidrogénatomot vagy 1-4 szénatomos alkilcsoportot képvisel), például az NH4-sók említhetők. Az (I) általános képletü vegyületek a gyógyászat­ban előnyösen alkalmazhatók olyan kóros állapo­tok gyógykezelésére vagy megelőzésére, amelyek okozásában magas lipoid-vérszint játszik szerepet, fgy az (I) általános képletü vegyületek eredménye­sen alkalmazhatók az ateroszklerózis, véredény­­elzáródással járó betegségek gyógykezelésére és megelőzésére, valamint a vérben jelenlevő lipoidok, mint a trigliceridek és a koleszterin vérszintjének csökkentésére vagy szabályozására. Az ilyen kóros állapotok kezelésére szükséges hatóanyag-mennyiségek nagysága függ a beadás módjától, a kezelendő állapottól, valamint a keze­lendő személy egyéni tulajdonságaitól, illetőleg a kezelendő emlős állat fajtájától is. Az adott esetben célszerű adagolási módot mindenkor az orvos ha­tározhatja meg. Az (I) általános képletü hatóanya­gok orális adagjai 1 mg/kg és 40 mg/kg testsúly között lehetnek naponta; az előnyös napi adag 2-10 mg/kg testsúly. Az embergyógyászatban az átlagos napi adag így 4 mg/kg testsúly körül lehet. Az adott esetben szükséges napi halóanyag­mennyiség 1-3 részadagra elosztva adható be, meg­felelő időközökben a nap folyamán. Ha például két részadagot alkalmazunk naponta, úgy ezek egyen­ként előnyösen 1-100 mg/kg nagyságrendűek le­hetnek; az embergyógyászatban a célszerű rész­­adag körülbelül 2 mg/kg lehel. Bár az (I) általános képletü hatóanyagok bead­hatók a puszta kémiai vegyiilet alakjában is, általá­ban előnyösebb ezeket a hatóanyagokat a szokásos gyógyászati, illetőleg állatgyógyászati készítmé­nyek alakjában alkalmazni Az (1) általános képletü vegyületeket hatóanyag­ként tartalmazó gyógyszerkészítmények a ható­anyagot egy- vagy többféle gyógyászati szempont­ból elfogadható vivőanyag és/vagy gyógyszerészeti segédanyag, továbbá adott esetben valamely más gyógyhatású vagy megelőző hatású vegyület kísére­tében tartalmazhatják. Vivóanyagként olyan gyó­gyászati szempontból elfogadható folyékony vagy szilárd anyagok alkalmazhatók, amelyek összefér­nek a készítmény egyéb alkotórészeivel és nem gya­korolnak semmilyen káros hatást a kezelendő em­berre vagy állatra. A találmány köre kiterjed az (I ) általános képletü vegyületeket vagy azok gyógyászati szempontból elfogadható sóját valamely gyógyászati szempont­ból elfogadható vivőanyag és/vagy gyógyszerészeti segédanyag kíséretében tartalmazó gyógyszerké­szítmények előállítására is. Ezekben a gyógyszerkészítményekben a ható­anyagot célszerűen adagolási egységekben szerel­jük ki. Az ilyen adagolási egységek célszerűen 1 mg 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom