189550. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a humán szérum-prealbumin N-terminális részével analóg szerkezetű, az immunológiai ellenállóképességet növelő hatású deka-, undeka-, dodeka- és tridekapeptidek előállítására
1 189 550 2 rheumatoid ahrthritis, máj-cirrhosis), thymus-aplasia és dysplasia, az immunitás fokozása fertőzéses (például bakteriális, vírusos vagy gombás) megbetegedéseknél, Hodgkin-kór, hipo-gamma-globulinémiás szindróma, aberráns sejt-szaporodási állapotok, az immunológiai ellenállóképesség csökkenése a thymus-hormon termelésének időleges csökkenése következtében, kémiai vagy radiológiai behatások által okozott immuno-szuprimált állapotok és hasonlók esetében. A találmány szerinti peptidek a szokásos gyógyszeralakokban szerelhetők ki gyógyszerkészítményekké, gyógyászati szempontból elfogadható, nem-toxikus segédanyagokkal való összekeverés útján. így például a hatóanyagot valamely parenterális beadásra, például intramuszkuláris, szubkután vagy intravénás injekciók készítésére alkalmas, inert szerves vagy szervetlen folyékony hordozóval keverhetjük össze például oldattá, szuszpenzióvá vagy hasonló folyékony készítményekké, a kívánt hatóanyag-mennyiséget tartalmazó adagolási egységekben. Hordozóanyagként a gyógyszerészeiben szokásos anyagok, például steril víz vagy sóoldat, polialkilén-glikolok, mint polietilén-glikol, növényi eredetű olajok, hidrogénezett naftalinok és hasonlók alkalmazhatók. A találmány szerinti hatóanyagokat tartalmazó gyógyszerkészítmények a szokásos gyógyszerészeti kezelési módszereknek vethetők alá, például sterilizálhatok (előnyösen steril-szűréssel), adhatunk hozzájuk továbbá szokásos gyógyszerészeti segédanyagokat, mint tartósítószereket, stabilizálószereket, emulgeálószereket, kötőanyagokat, az ozmózisos nyomás beállítására alkalmas sókat vagy puffereket. Tartalmazhatnak a gyógyszerkészítmények a találmány szerinti hatóanyagok mellett más gyógyászatilag hatásos anyagokat is, de szinergetikus hatóanyag-kombinációk előállítása nem képezi e találmány tárgyát. A gyógyszerkészítmények a szokásos és a szakmabeliek által jól ismert módszerekkel készíthetők el ; az ilyen célra alkalmazott eljárások ismertetése például E. W. Martin „Remington’s Pharmaceutical Sciences“ c. munkájában találhatók. A gyógyszerkészítmények egyik előnyös elkészítési módja szerint a pepiidet sterilizáljuk és/ vagy önmagában, vagy más szilárd alkotóanyagokkal együtt liofilizáljuk; az így elkészített készítmény steril ampullákban tárolható a felhasználásig. Közvetlenül a beadás előtt azután a kívánt mennyiségű oldószer, például víz, stabilizálószereket tartalmazó víz vagy különféle segédanyagokat tartalmazó vizes oldat adható a peptidhez, annak feloldása céljából. A beadásra alkalmas gyógyszerkészítményeknek minden esetben olyan mennyiségű pepiidet kell tartalmazniuk, amennyi elegendő therápiás hatást fejt ki az adott esetben szóbajövő kóros állapot kezelésére. A találmány szerinti hatóanyagok alkalmazandó gyógyászati adagolása függ a kezelendő személy állapotától és a kezelő orvos megítélésétől. A legtöbb célra megfelelő általános irányelvként azt mondhatjuk, hogy a peptideket körülbelül 10 ng/kg és 20 mg/kg közötti napi adagban, előnyösen körülbelül 100 ng/kg és 5 mg/kg napi adagban alkalmazhatjuk. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos súlyú (70 kg) felnőtt személy esetében a napi adag 700 ng és 1,4 g között, előnyösen 7 mg és 350 mg között lehet. A találmány szerinti eljárással előállítható dekapeptidek, undekapeptidek, dodekapeptidek és tridekapeptidek közül elsősorban azok előnyösek, amelyek fenti általános képletében A’ és A" egymástól függetlenül Gly vagy D-Ala csoportot képvisel, B helyén Pro csoport áll, R hidrogénatomot, X pedig Alá, Cys vagy Cys(Me) csoportot képvisel. Különösen előnyösek a fentiek sorában azok a peptidek, amelyek általános képletében A’ és A" egymástól függetlenül Gly vagy D-Ala csoport és X jelentése Alá vagy Cys csoport. A találmány szerinti eljárással előállítható peptidek sorában előnyösek továbbá azok, amelyek általános képletében Y —OH, —NH2 vagy Pro—OH csoportot képvisel. A fenti általános képleteknek megfelelő peptidek a találmány értelmében a peptidkémiában szokásos és a szakmabeliek által jól ismert módszerekkel szintetizálhatok. Az e célra alkalmas módszerek kitűnő összefoglalása található J. M. Stewart és J. D. Young: Solid Phase Peptide Synthesis; W. H. Freeman Co., San Francisco, 1969; J. Meienhofer: Hormonal Proteins and Peptides, 2. kötet, 46. old., Academic Press (New York) 1973 c. munkáiban a szilárd-fázisú peptid-szintézis módszereire vonatkozólag, míg az oldatban lefolytatott klasszikus szintézis-módszerek összefoglalása E. Schroder és K. Lubke: The Peptides, 1. kötet, Academic Press (New York) 1965 c. munkájában található. E módszerek általában azon alapulnak, hogy a peptid-láncot lépésenként építik fel egy vagy több aminosavnak vagy megfelelően védett aminosavnak a növekvő peptid-lánchoz való kapcsolása útján. Rendszerint az első aminosav aminocsoportját vagy karboxilcsoportját védjük meg egy megfelelő védőcsoport bevitele útján. Az így védett vagy származékká alakított aminosavat azután vagy egy inert szilárd hordozóhoz kapcsoljuk, vagy oldatban reagáltatjuk a szekvenciában következő és a nem reagáló (amino- vagy karboxil-) csoportján megfelelően védett aminosavval, az amid-kötés kialakítására alkalmas reakciókörülmények között. Ezután a védőcsoportot eltávolítjuk és az így kapott közbenső terméket a szekvenciában következő, megfelelően védett aminosavval reagáltatjuk és ezt a műveletet a kivánt teljes szekvencia felépítéséig folytatjuk. Ha már valamennyi kívánt aminosavat a megfelelő szekvenciában összekapcsoltunk egymással, akkor a még jelenlevő védőcsoportokat (és adott esetben a szilárd hordozót) lépésenként vagy egy műveletben eltávolítjuk és így a kívánt polipeptid-végtermékhez jutunk. Ez az általános eljárásmód a szakmabeliek számára kézenfekvő módon változtatható, például egynél több aminosavat kapcsolhatunk egyszerre a növekvő peptidlánchoz, például oly módon, hogy egy védett tripeptidet (a királis központokat nem racemizáló reakciókörülmények között) egy megfelelően védett dipeptiddel kapcsolunk és így - a védőcsoportok eltávolítása után - a megfelelő pentapeptidet kapjuk. [ 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
