189459. lajstromszámú szabadalom • Oktató segédeszköz zeneoktatáshoz
1 189 459 2 A találmány tárgya oktató segédeszköz zeneoktatáshoz, amelynek legalább két, egymáshoz képest elforgathatóan összerősített koncentrikus - célszerűen karton, műanyag vagy fém - tárcsája van, s a tárcsákon egy vagy több körskála helyezkedik el. A zenetanulás, illetve zeneoktatás keretében rendkívül fontos a hangsorok, különféle hangnemek megismerése, továbbá a hangsorokhoz tartozó hármas- és négyes hangzatok, valamint azok fordításainak megtanulása. A hangsorokhoz tartoznak elsősorban a dúr- és moll-hangsorok - hangnemek -, de egyéb, így pl. a pentaton hangsorok is. A hangnemek, s a hozzájuk tartozó hangzatok - akkordok - gyors meghatározása, megkeresése igen nagy gyakorlottságot kíván. A különböző hangnemek hangjainak memorizálása az általános iskolában, de még felsőbb szinten is nehézkes. Ennek fő oka, hogy a jelenleg kialakult zeneoktatási módszer nem a legegyszerűbb. Jelenleg ugyanis az ún. számolásos módszerrel határozzák meg a tere, kvint stb. akkordok hangjait és hangközeit. Tekintve azonban, hogy a zeneoktatásban legáltalánosabban használt hangszer: a zongora billentyűzete nem homogén, illetve nem szimmetrikus elosztású, így fél hangköz van pl. a fekete E és F billentyűk között, de fél hangköz van bármelyik fekete és a mellette lévő fehér billentyű között is. Ez a körülmény csak bonyolítja a skálák meghatározását, amely amúgy is az egyén memorizálóképességétől és gyakorlottságától függ. Általánosan jellemző a zeneoktatás jelen lehetőségeire, hogy a nem zenei iskolákban a zeneoktatás csupán a DÚR és a MOLL hangsorok felismeréséig jut el. Felsőbb oktatási szinteken az a gyakorlat, hogy vagy fejben kiszámolják az egyes hangsorok, illetve hangzatok hangjait - ami hosszabb időt igényel -, vagy egyszerűen „bemagolják” azokat. Világszerte erősödik az a törekvés, hogy az elméleti oktatást, így a zeneoktatást is minél könnyebbé, érthetőbbé, logikusabbá, s ugyanakkor lehetőleg játékossá tegyék. Ez érvényes Magyarországra is, amely a Kodály-féle zeneoktatással vált híressé a zenei világban. Történtek már próbálkozások a szolfézsoktatás megkönnyítésére. így példái ismeretes olyan oktatóeszköz, amely két, egymáson elcsúsztatható műanyag lécből áll, ahol az egyik lécre a DÚR skála egész hangjait vitték fel egyenlő távolságokban, a másikra pedig a félhangokat, másfél oktáv terjedelemben. A két lécnek egymáson való elcsúsztatásával a DÚR-skála hangjait lehet leolvasni különböző hangokról kiindulva. Ismeretesek továbbá olyan eszközök, amelyeknek elforgatható tárcsái vannak. Ilyen pl. a 174 212 lsz. magyar szabadalomban leírt oktatójáték, amely elsősorban a közlekedési jelzőtáblák és azok megnevezésének elsajátítására alkalmas, szerkezete pedig olyan, hogy két vagy több ismeretanyag megtanulását teszi lehetővé úgy, hogy forgó részei között mechanikus kényszerkapcsolat van. Ugyancsak ismert a 180 132 lsz. magyar szabadalomból olyan tárcsaalakú eszköz, amelynek legalább két, egymáshoz képest elforgathatóan összerősített koncentrikus tárcsája van, s ezen tárcsákon körskálák helyezkednek el. Az eszköz elsősorban gépjárművezetők önellenőrzésére szolgál, s az említett tárcsákon lévő körskálákat meghatározott szabályok szerint kell egymáshoz képest beállítani, hogy a kívánt eredményt a megfelelő helyen megkapjuk. A találmány célja olyan oktató segédeszköz létrehozása zeneoktatáshoz, amelynek segítségével lehetővé válik az összes DÚR és MOLL hangsor, továbbá tetszés szerinti további hangsorok - pl. pentaton hangsorok - hangjainak, valamint ezek hangzatainak - akkordjainak - gyors meghatározása és vizuális úton való könnyű megtanulása. A találmány alapgondolata az, hogy egy körtárcsára kerület-irányban - azaz körkörösen - felviszszük a kromatikus zenei hangsor egy oktávjának tizenként hangját, s ennek megfelelően a kört tizenkét egyenlő körcikkre osztjuk, majd mindegyik hangról kezdve sugárirányban is felvisszük a zenei hangsorokat, természetesen a félhangokkal együtt, íly módon a tárcsán egyszer tizenkét koncentrikus kör mentén, egyszer pedig tizenkét körcikkben sugárirányban is megjelennek a zenei hangsorok hangjai. Ha most készítünk egy, az előzővel azonos méretű tárcsát, és arra felvisszük az előző tárcsa koncentrikus köreit és körcikkeit, akkor egy, a középpont felé fokozatosan rövidülő körív-darabokat meghatározó hálót kapunk. Ez a második, hálóbeosztásos tárcsa a maszk szerepét fogja játszani, ezért annak egyes körcikkeiben a meghatározni kívánt DÚR és/vagy MOLL skála hangjai, valamint az azokhoz tartozó hármas és négyes hangzatok hangjai helyén átnéző-ablakokat készítünk. Végül az ún. alaptárcsát és az ún. maszktárcsát koncentrikusan elforgatható módon összeerő,sítjük. A feladatot tehát a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy egy ún. alaptárcsára egymás között azonos központi szögű körcikkeket, valamint a középponthoz képest koncentrikus, egymástól azonos távközökkel elhelyezkedő köröket felvive, a koncentrikus körök és a körcikkek által létesített metszékekbe - körívdarabokra - körcikkenként sugárirányban bejelöljük az egyes hangsorok hangjait éspedig célszerűen körcikkenként körben haladva, a kromatikus skála hangjai szerint emelkedő sorrendben - továbbá egy ún. maszktárcsán -, amely az alaptárcsával azonos méretű és számú körcikkből és koncentrikus körből alkotott valós, vagy képzeletbeli hálóbeosztással van ellátva-, a bemutatni kívánt hangsor(ok) és hangzatok hangjainak megfelelő helyeken átnéző-ablakokat alakítunk ki, végül az alaptárcsát és a maszktárcsát koncentrikusan elforgatható módon egymáshoz erősítjük. A maszktárcsa átnéző-ablakai lehetnek átlátszó anyagúak, de lehetnek kivágások is. A maszktárcsa közepénél, vagy külső kerülete mentén a bemutatandó hangsor(ok) és hangzatok (akkordok) megnevezése fel van tüntetve. Előnyös lehet, ha az alaptárcsán lévő körcikkek, vagy azok egyes részei a könnyebb megjegyezhetőség érdekében különféle színűek. Ugyancsak előnyös, ha az alaptárcsának mindkét oldalán fel vannak vive a körcikkek, körök és hangsorok, továbbá az alaptárcsának mindkét ol5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
