189314. lajstromszámú szabadalom • Eljárás anéllált 4H-1,4-benzotiazimok és ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 189.314 2 don végeztük. Ennél a módszernél radioaktív anyaggal jelzett arachidonsav lebomlását mérjük mosott humán trombocitán. Ebben az in vitro vizs­gálatban a radioaktív anyaggal jelzett metabolito­­kat a reakcióelegyből kiextraháljuk és vékonyréteg­­kromatográfiásan szétválasztjuk. Az autoradiogra­­mot vékonyréteg-detektorral értékeljük ki. A fenti körülmények között a jelzett metabolitokat szétvá­lasztjuk a reagálatlan arachidonsavtó! és kvantita­­tíve értékeljük. A radioaktivitás eloszlása a meta­­bolízmus közben keletkezett tromboxán B2 (TXB2) és 12-hidroxi-5,8,10-heptadekatriénsav (HHT), ciklooxigenáz-termékek, illetve a 12 hidroxi-5.8.11.14- eikozatetraénsav (HETE), lipoxigenáz­­termék között, az inhibitor hatására, az eznim gát­lásának a mértékét jelzi. Az (I) általános képletü vegyületek lipoxigenázgátlása a HETE-szintézis gátlásában mérhető. Ez azt mutatja, hogy a TXB2 és a HHT szintézise változatlan marad, míg az arachidonsav átalakulása lecsökken. Mint az 1. táblázatból látható, az (I) általános képletü vegyü­letek jelentősen gátolják a lemezke-lipoxigenázt (HETE-szintézis). A fentivel analóg módon az (I) általános képletü vegyületek lipoxigenázgátló tulajdonsága leukoci­­tákon is mérhető. Az ember és a nyúl polimorfmag­­vú leukocitái az arachidonsavat 5-hidroxi-5.8.10.14- eikozatetraénsavvá (5-HETE) és leukot­­rién-B4-gyé (5S, i 2R,-dihidroxi-6-cisz,8,10,-lransz-14-cisz-eikozatetraénsav) bontják le. Az 5-HETE és a Ieukotrién-B4 leukocitákból történő szabaddá válásának gátlása az (I) általános képletü vegyüle­tek lipoxigenázgátló hatásának mértéke. 1. táblázat A hatóanyag A lipoxigenázgátláshoz szükséges példaszáma minimális koncentráció nyúi-PMN-leukocitán 1. 5 x ÍO'MO'6 g/ml 3. 5 x 10 7-10^6 g/m! 4. 5x 10 7-10'6 g/ml 6. 5 x 10~7-10'6 g/ml A humán leukocitákkal végzett vizsgálatot Bor­­geat és Samuelsson [J. Biol. Chem. 254, 2643 (1979) és Proc. Nat. Acad. Sei. Usa 76, 2148 (1979)], a nyúl-leukocítáva! végzett vizsgálatot Walker és Pa­rish [Inter. Archs. Allergy appl. Immun. 66, 83 (1981)] módszere szerint hajtottuk végre. A prosztaciklin-stimuláló hatást a prosztaciklin felszabadulásának mérésével végeztük, oly módon, hogy a nyúlaortacsíkokat (I) általános képletü ve­­gyületekben inkubáltunk 1 órán keresztül [Monca­­da és társai: Lancet I, 18 (1977)], majd a 6-keto- PGF, stabil prosztaciklinmetabolitot radioimmu­­nologiásan mértük [B. M. Peskar és társai: FEBS Letters 121, 25 (1980)]. Az (1) általános képletü vegyületek in vivo hatá­sosak Ez a hatás a íeukocitamigráció gátlásának mérésével határozható meg, melyet az ismert mó­don végeztünk el [Higgs és társai Biochemical Phar­macology 28, 1959 (1979) és Eur. J. Pharmacol. 66, 81 (1981)]. Az új hatóanyagokat az ismert módon a szoká­sos készítményekké, így tablettává, kapszulává, drazsévá, pirulává, granulátummá aeroszollá, szi­ruppá, emulzióvá, szuszpenziővá cs oldattá alakít­juk inert, nem toxikus, gyógyászatilag alkalmas hordozóanyagok vagy oldószerek segítségével. A terápiás hatással rendelkező vegyület koncentrá­ciója mintegy 0,5-90 súly% a teljes keverékre vo­natkoztatva, vagyis ezen belül olyan érték, amely szükséges a megadott dózisszint eléréséhez. A készítmények előállíthatok például oly mó­don, hogy a hatóanyagot oldószerrel és/vagy hor­dozóanyaggal keverjük el, adott esetben emulgeáló és/vagy diszpergáló szerek alkalmazásával, amikor is abban az esetben, ha hígítószerként vizet haszná­lunk, segédoldószerként adott esetben szerves oldó­szereket is alkalmazhatunk. Alkalmas segédanyagok például a víz, a nem toxikus szerves oldószerek, így paraffinok (például kőolajfrakciók), növényi olajok (például mogyoró­vagy szezámolaj), alkoholok (például etanol, glice­rin), glikolok [például propilén-glikol, poi(etilén­­ghkol)], N-alkil-pirrolidon, a szilárd hordozó anya­gok, például természetes kőzetlisztek (például kao­lin, agyag, talkum, kréta), szintetikus kőzetlisztek (például magas diszperzitásfokú kovasav vagy szili­­kátok), cukrok (például nád-, tej- és szőlőcukor), az emulgeáló szerek, így nem ionos vagy anionos emulgeátorok (például lignin, szulfitszennylúg, me­­til-cellulóz, keményítő és polivinil-pirrolidon és a csúsztató anyagok (például magnézium-sztearát, talkum, sztearinsav és nátrium-lauril-szulfát). Az adagolást a szokásos módon végezzük, elő­nyösen orálisan vagy parenterálisan, különösen icután. Orális adagolás esetén a tabletta a fent felso­rolt hordozóanyagok mellett természetesen egyéb anyagokat, így nátrium-citrátot, kalcium-karboná­tot és dikalcium-foszfátot is tartalmazhat, más ada­lékanyagokkal, így keményítővel, előnyösen bur­gonyakeményítővel, zselatinnal és más hasonló anyaggal együtt. A tablettázáshoz alkalmazhatók még csúsztató anyagok, így magnézium-sztearát, nátrium-lauril-szulfát és talkum is. Orális adagolás­ra szánt vizes szuszpenzió és/vagy elixir esetén a hatóanyagok a fent felsorolt segédanyagok mellett különböző ízanyagokkal és színező anyagokkal is keverhetők. Parenterális adagoláshoz alkalmas folyékony hordozóanyaggal készített oldatot használunk. Általában előnyösnek bizonyult az intravénás adagolásnál mintegy 0,01-10 mg/kg testsúly, elő­nyösen mintegy 0,05-5 mg/kg testsúly napi dózist, orális adagolásnál mintegy 0,05-100 mg/kg testúly, előnyösen 0,1-10 mg/kg testsúly napi dózist alkal-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom