189308. lajstromszámú szabadalom • Berendezés járvaszecskázáshoz
1 189 308 2 a 12 forgótest palástjától kifelé állóan, a 12 forgótest alsó részénél két egymással párhuzamos síkú 58 és 59 fogkoszorú van kialakítva. Ezek a fogkoszorúk olyan méretűek, hogy tövüknél a fogárkok kb. a levágni szándékolt termény szárának átmérőjével legyenek azonosak vagy annál valamivel nagyobbak. A példakénti kiviteli alaknál a felső 58 fogkoszorú fogai sűrűbben vannak elhelyezve, míg az alsó 59 fogkoszorúnak a fogosztása nagyobb. Az alsó 59 fogkoszorú alatt még ritkábban elhelyezkedő 60 fogak vannak kialakítva, amely 60 fogak sugárirányban messzebbre állnak ki, mint az 58 és 59 fogkoszorú fogai. Egyébként az 58 és 59 fogkoszorú fogosztásai a példa esetében egyenlők. A sugárirányban messzebbre kiálló 60 fogak alkalmazása esetén a gép üzemelése közben az 58 és 59 fogkoszorúk kerülete mentén szűkülő rések képződnek és ezekbe a szűkülő résekbe terelődik be a levágni szándékolt termény, illetve 25 növény szára. Az említett fogkoszorúk fogai, valamint a 60 fogak mintegy beterelik az 57 vezető felület mentén a 25 növény szárait az említett szűkülő résbe és így a 24 forgókés számára határozott és megtámasztott helyzetet biztosítanak a metszéshez. Látható az ábrából, hogy az 58 és 59 fogkoszorúk fogai az 57 vezető felület magasságában helyezkednek el, míg a 60 fogak az 57 vezető felület alatti térben mozognak. Az 57 vezető felületek fölött, ezek felső peremét képezően, vagy még ezek fölött 61 vezető ujjak vannak kialakítva és elhelyezve, amelyek lényegében az 57 vezető felületek folytatásait képezik és a 12 forgótest forgásirányában értelmezve a 12 forgótest palástja felé közelítenek. A 61 vezető ujjak helyzete olyan, hogy a felső 58 fogkoszorú feletti térrészben foglaljanak helyet és a fogak burkolófelületén belüli térbe nyúljanak be. Ezek a 61 vezető ujjak biztosítják, hogy a levágandó termény szárai mindig benyomódjanak az 58 és 59 fogkoszorúk fogárkaiba. Az ide mintegy beszorult nÖvényszárakat megtámasztva tartják a 6Í vezető ujjak és így tovább mozogvá jutnak tulajdonképpen arra a helyre, ahol a 24 forgókés lemetszi a növény szárát. A 7a-7d. ábrák négy olyan különböző helyzetet tüntetnek fel, amelyek a berendezés alkalmazása során az osztócsúcsok egymástól való b távolsága mentén adódnak üzemi sorrendbe. A 7a. ábrán az látható, hogy az F haladási irányban történő mozgáskor a szomszédos két 52 osztócsúcs közé kerülő növényszár egy 60 fog mozgási terébe kerül, majd a berendezés továbbhaladása, során nyomban az 58 és 59 fogkoszorúk fogai kapják el a növény szárát. Tekintettel arra, hogy a 12 forgótest és így a hozzákapcsolt 58 és 59 fogkoszorúk is forognak, így a fogkoszorúkon lévő fogak, valamint a 60 fog terelőhatása folytán a forgásirányba terelést az 57 vezetőfelület is elősegíti. Egyébként az 57 vezetőfelülethez nyomják az 58 és 59 fogkoszorúk fogai a termény szárát. A 7b. ábra a növény szárát abban a megfogott helyzetben ábrázolja, amelyben az közvetlenül a forgásirányban soron következő 54 osztócsúcs ugyancsak forgásirányban értelmezett hátsó sarokrészéhez kerül és itt az 57 vezető felület, illetve az éppen közelben lévő 61 vezető ujj által terelve, továbbá az 58 és 59 fogkoszorúk fogai közé illeszkedve és a pillanatnyilag itt tartózkodó 60 fog által támasztva vágásra kész helyzetbe került. A 7c. ábra azt a pillanatot szemlélteti, amikor a 24 forgókés éppen vágó helyzetben van. A 7d. ábrán azt lehet látni, hogy a levágott termény szárát az 1 szecskázódob előtt lévő 3 tolóhengerek felé továbbítja a berendezés. Látható, hogy a levágott termény szára az 52 osztócsúcs 61 vezető ujja által benyomódik az 58 és 59 fogkoszorúk fogárkaiba és így elkülönítve halad, a többi növényszáraktól függetlenül mindaddig, amíg a 3 tolóhengerek előtt végül szabaddá válik. Ez a szabaddá válás célszerűen egy erre a célra alkalmazott kitoló kar segítségével is biztosítható, amelyet az ábrákon nem tüntettünk fel. A találmány szerinti berendezés alkalmazása mellett a termény szára a vágási részével előre haladva tulajdonképpen a berendezés F haladási irányával ellentétes értelemben jut a 3 tolóhengerek közé. A 7d. ábrán az is megállapítható, hogy már a következő termény szárát fogja meg egy másik 60 fog és tereli az 52 osztócsúcs hátsó részénél lévő 57 vezető felület felé és ezzel az előbbiekben vázolt folyamat ismétlődik. A 7a-7d. ábrák szerinti négy különböző fázis ábrázolása természetesen kissé idealizált és vázlatos. Egymással szomszédos két 52 osztócsúcs között nagyon sűrű növényzet esetén - tehát különösen kis szártávolságnál és/vagy nagy menetsebességnél - minden további nélkül megtörténhet, hogy a növények szárait nemcsak a messzebbre kiálló 60 fogak terelik és mintegy húzzák a berendezés belseje felé, hanem a szomszédos 60 fogak között az 58 és 59 fogkoszorúk fogai is szerepet játszanak már a terelés kezdeti szakaszában, annak érdekében, hogy a növény szára az 56 behúzási-vágási hely felé jusson. Ilyen esetben is természetesen a 7c. ábrának megfelelően kerülnek levágásra, és a levágott szárak továbbítása is a korábbiakban leírtakhoz hasonlóan folyik. Az eddig vázolt működési leírásból is látható, hogy a gép nagyon sűrű növényzet - természetesen száras növényzet - levágására is alkalmazható, mint amilyen például a repce. Kukorica esetében, amelynek a szárai között minden esetben meghatározott minimális távolságnak kell lenni, még széles vetés esetén is, minden esetre normális viszonyok között, tehát álló terménynél és nem túl nagy menetsebességnél, közelítőleg a 7a-7d. ábrák szerinti munkamenet érhető el, azaz a termény szárait túlnyomórészt a 60 fogak tolják a vágási hely felé. Függetlenül attól, hogy a termény szárait a 60 fogak és/vagy az 58 és 59 fogkoszorúk fogai tolják a vágási hely felé, a 24 forgókések számának és forgási sebességének megválasztásával biztosítani 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 7
