189251. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tumor nekrózis faktor stabilizálására

1 .189 251 2 A találmány tárgya eljárás tumor nekrózis faktor stabilizálására. A találmány közelebbről eljárás tu­mor nekrózis faktor (a továbbiakban TNF) stabil vizes oldat vagy stabil por formában történő előál-. lítására. Carswell és munkatársai fedezték fel a TNF-et. Beszámoltak róla, hogy a TNF immunpotenciáto­­rokkal - pl. Calmette-Guérin bacillus (BCG), Co­­rynebacteriumok vagy Zymosan - előkezelt egerek, patkányok vagy nyulak szérumában jelenik meg endotoxin kezelés hatására. Beszámoltak továbbá arról is, hogy a TNF egy sor transzplantált egér­­tumor nekrózisát idézi elő anélkül, hogy ártalmas volna a gazdaszervezetre [Proc. Nat. Acad. Sei. USA 72 (9), 3666-70 (1975)]. Később számos közlemény látott napvilágot az egér és nyúl TNF fizikai és biokémiai tulajdonsága­iról [pl.: Proc. Nat. Acad. Sei. USA 73 (2) 381-5 (1976); Expl. Cell. Bioi. 47 53-60 (1979); Br. J. Cancer 38 302-9 (1978), valamint uo. 42 416-22 (1980)]. Megjegyzendő, hogy egy citotoxikus faktor, amely feltételezhetően azonos a TNF-el, szintén több közleményben szerepel [Pl.: Infect. Immun. 28 (1) 204-11 (1980)]. A TNF in vitro előállítását is ismertették már. Például Matthews meghatározta és leírta a normál, illetve BCG-vel kezelt nyulak különböző szövetei­ből származó egymagvú fagocitákkal való TNF előállítás optimális körülményeit [Br. J. Cancer 44 418-24 (1981)]. A cikk szerint optimális mennyisé­gű TNF endotoxin jelenlétében állítható elő az egymagvú fagocitákkal, és úgy találták, hogy a leghatásosabb TNF termelők az alveoláris és peri­­toneális makrofágok. A cikkből azt is megtudhatjuk, hogy a BCG-vel kezelt nyulak makrofágjai szignifikánsan több TNF-et állítanak elő, mint a kezeletlen állatokból származók. Időközben Männel és munkatársai kö­zölték, hogy a BCG-vel fertőzött egerek makrofág­­ban dúsított, hashártya váladékból származó sejtjei in vitro lipopoliszacharid (endotoxin) hatására cito­toxikus faktort választanak ki [Infect. Immun. 30 (2) 523-30 (1980) és uo. 33 (1) 156-64 (1981)]. Ami a TNF jellemző tulajdonságait illeti ismertes, hogy a TNF sokféle tumorra gyakorolt nekrotizáló hatá­sát az élőlények fajától függetlenül fejti ki. Például a nyúl TNF nekrózist idéz elő egér tumoroknál. Továbbá ismeretes az is, hogy a TNF in vitro sem­milyen toxikus hatással sem rendelkezik a normális sejtekre, viszont citotoxikus hatású bizonyos fajta neoplasztikus sejtvonalakra (pl.: L-M és Meth-A sejtek). A fentieket összefoglalva, a TNF antitumor ha­tású, hatását fajtól függetlenül fejti ki, és a legke­vésbé sem ártalmas a normális sejtekre. Ezért a TNF tumorellénes gyógyszerként való klinikai al­kalmazásához szakmai körökben igen nagy remé­nyeket fűznek. Az is ismeretes, hogy emlősökben vagy szövette­nyészeteiben csak igen kevés TNF keletkezik. En­nek megfelelően ahhoz, hogy a TNF tumorellenes gyógyszerként széleskörűen és biztonságosan klini­­kailag alkalmazható legyen, okvetlenül szükséges az emlősökben és szővettenyészetekben keletkező nyers TNF izolálása és nagymérvű tisztítása. To­vábbá midőn a tumorellenes gyógyszerként alkal­mazásra kerülő TNF nagyüzemi előállítása megva­lósul, általában szükségessé válik a nagytisztaságú TNF hosszabb időn át való tárolása oldat vagy fagyasztott formában, illetőleg a TNF oldat fa­gyasztva szárítása. A találmány feltalálói azonban úgy találták, hogy a nagytisztaságú TNF aktivitása a tárolás, fagyasztás, olvasztás és fagyasztva szárí­tás során jelentősen csökken. A feltalálók tudomá­sa szerint eddig még nem jelent meg a nagytisztasá­gú TNF stabilitásával foglalkozó közlemény. Ilyen körülmények között a nagytisztaságú TNF-ből megfelelő és állandó ellátás - különösen kereske­delmi méretekben - nem biztosítható, annak ellené­re, hogy tudjuk, hogy a TNF hatásos tumorellenes gyógyszer. A fentiekben vázolt, a TNF instabilitására vo­natkozó nehézségek leküzdésére a feltalálók kiter­jedt és mélyreható kutatásokat folytattak. Meglepő módon azt tapasztalták, hogy egy bizonyos fehérje megfelelő mennyiségben stabilizáló szerként a TNF tartalmú vizes oldathoz adva lehetővé teszi a TN F aktivitásvesztés nélküli hosszabb ideig történő tá­rolását és stabilizálja a TNF-et a fagyasztás, olvasz­tás, fagyasztva szárítás és a hasonló műveletek so­rán is. A találmány tárgya eljárás TNF stabilizálására. A találmányt a következő részletes leírással és a mellékelt ábrákkal szemléltetjük: 1. ábra Az emberi szérumaibumin koncentráció­jának a +4 'C-on 1 napig tárolt TNF maradék aktivitására gyakorolt hatását bemutató grafikon. 2. ábra A részlegesen hidrolizált zselatin kon­centrációjának a +4 °C-on 7 napig tárolt TNF maradék aktivitására gyakorolt hatását bemutató grafikon. 3. ábra Az emberi gamma-globulin koncentráci­ójának a +4 °C-on 7 napig tárolt TNF maradék aktivitására gyakorolt hatását bemutató grafikon. 4. ábra A lazac protamin szulfát koncentrációjá­nak a +4 'C-on 7 napig tárolt TNF maradék akti­vitására gyakorolt hatását bemutató grafikon. Az ábrák rovábbi részletes magyarázatára ké­sőbb a 2. példa kapcsán kerül sor. A találmány eljárást nyújt TNF stabilizálására oly módon, hogy a TNF tartalmú vizes oldathoz legalább egy - albumin, zselatin, globulin, prota­min és protaminsó közül választott - stabilizálószer megfelelő mennyiségét adjuk. Az itt használt TNF megnevezés fiziológiailag aktív anyagot jelent, amely egyrészt oly módon állítható elő, hogy a legalább egy reticulo-endothel rendszert (RÉS) stimulálni képes anyaggal előke­zelt emlősökbe Gram-negativ baktériumból szár­mazó endotoxint injektálunk, másrészt pedig úgy juthatunk hozzá, hogy emlősökből származó akti­vált makrofágokat tartalmazó szövetkultúrákhoz Gram-negativ baktériumból származó endotoxint adunk. A TNF olyan anyag, amely tumoros emlő­sökbe passzívan bejuttatva némely tumor nekrózi­sát idézi elő, vagyolyan tetszőleges módon előállí­tott anyag, amely a fentiekben ismertetett fizioló­giailag aktív anyaghoz hasonló tulajdonságokkal rehdelkezik. I! 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 ~>

Next

/
Oldalképek
Tartalom