189251. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tumor nekrózis faktor stabilizálására

1 189 251 2 A találmány szerinti eljárásban alkalmazásra ke­rülő TNF előállítására több módszer is ismeretes, így például Matthews és munkatársainak eljárása [Br. J. Cancer 42 416-22 (1980)], valamint a Green és munkatársai által kidolgozott eljárás [J. Natl. Cancer Insti 59 (5) 1519-22 (1977)]. A találmány szerinti eljárásban TNF előállításá­ra a következő jellegzetes eljárásokat alkalmaztuk. Először is legalább egy, a reticulo-endothel rend­szer (RÉS) stimulánsára képes anyagot injektál­tunk intravénásán vagy intraperitoneálisan emlős­be (pl. egér, nyúl, tengeri malac stb.). A RES-t stimuláló anyagként általában Gram-pozitív bak­tériumok, protozoonok vagy élesztők alkalmasak, amelyek egyaránt lehetnek élő vagy elölt (pl. hő-, illetve formalinos kezeléssel) mikroorganizmusok, vagy mikrobasejt kivonatok. Gram-pozitív bakté­riumként például Propionibacteriumok így Propio­nibacterium acnes (Corynebacterium parvum) és Propionibacterium granulosum (Corynebacterium granulosum), Mycobacteriumok, igy a Calmette- Guérin (BCG) bacillus és Mycobacterium smegma­­tis, valamint Nocardiák, így Nocardia erythropolis és Nocardia gardneri alkalmasak. Megfelelő proto­zoonok például a Plamodium és Toxoplasma fajok, az élesztőkre pedig egyebek között jó példa a Sac­charomyces cerevisiaeből extrahált Zymosan. Erre a célra egyébként szintetikus makromolekulák (igy például pirán-kopolimer) is alkalmazhatók. Másodszor, 7-15 nappal az említett RES-t sti­muláló anyaggal történt kezelést követően Gram­­negatív baktériumból származó endotoxint (pl. Es­cherichia coliból, Pseudomonas aeruginosából vagy Salmonella typhosából származó lipopolisza­­charidot) injektáltunk intravénásán az emlősbe. Harmadszor, 1,5-2 órával az injektálás után ki­nyerjük az emlős testnedveit (pl. hasvíz, nyirok stb.) és/vagy szérumját vagy plazmáját; vagy pedig homogenizáltuk és fiziológiás sóoldattal extrahál­tuk a belső szerveket (pl. máj, lép stb.). Ezek a testnedvek, szérum, plazma és/vagy belső szerv ki­vonatok szolgáltak nyers TNF oldatként. Közülük mégis általában a szérum vagy a plazma használa­tos. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott TN F előállítási módszere azonban - mint már emlí­­tettük - nem korlátozódik a fenti eljárásra. A gén­­manipuláción vagy a szövettenyésztésen alapuló, TNF termelő sejteket hasznosító eljárások szintén eredményesen alkalmazhatók. Megjegyzendő, hogy ezek a módszerek humán TNF előállítására is alkalmasak. A nyers TNF, amint a fenti módszerek bármelyi­kével állítottak elő, a következő szokványos bioké­miai műveletekkel külön-külön, vagy azok kombi­nálásával tisztítható és ennek eredményeként tisztí­tott TNF oldatot, ezt fagyasztva szárítva pedig tisztított TNF port kapunk. A TNF tisztítására alkalmas biokémiai művele­tekként a következők említhetők: ammónium-szul­­fátos kisózás, ioncserés kromatográfia anioncserélő gyantán, gélszürés és elektroforézis. Ezeknek a módszereknek az alkalmazása során a TNF tiszta­sága növekszik, de fokozatos stabilitáscsökkenés észlelhető. Például egy 500 ezer egység/mg fehérje fajlagos aktivitásig tisztított (a TNF aktivitás egy­ség fogalmát később definiáljuk) TNF minta már meglehetősen instabil, amint ezt a példákban kö­zölt adatokból látszik. Még az ennél alacsonyabb fajlagos aktivitású minták is némileg veszítenek aktivitásukból, ha tárolják, fagyasztják, olvasztják, fagyasztva szárítják őket, vagy egyéb műveleteket végeznek velük. Ennek megfelelően a találmány célja a nagy tisz­taságú és igy instabillá vált TNF stabilizálása. Elő­nyös, ha a stabilizálandó TNF készítmény oldat. A találmány értelmében előnyös, ha a stabilizá­landó TNF oldat pH-ja állandóan 5- és 10 közötti érték, továbbá, ha az oldószer valamilyen alkalmas puffer. Ilyen alkalmas pufferként említhető például a foszfátpuffer, valamint a trisz(hidroximetil)­­amino-metán (HC1 puffer). Kívánt esetben sót, pél­dául nátrium- vagy kálium-kloridot adunk a TNF- oldathoz. Sót adunk például a TNF oldathoz, ha injekció készítéséhez izotóniás oldatot kívánunk előállítani, de nem csupán e célból történhet sóada­golás. A TNF oldat sókoncentrációját a sóadago­lás céljának megfelelően választjuk meg. Ha példá­ul a TNF oldatból injekció készül, akkor 0,15 mó­los izotóniás nátrium-klorid oldatot készítünk be­lőle. A találmány értelmében eljárva legalább egy - albumin, zselatin, globulin, protamin és protamin­­só közül választott - stabilizálószer megfelelő mennyiségét adjuk a TNF-et tartalmazó vizes ol­dathoz. Alkalmas albuminként különböző állatokról (pl. marha, ló, birka, kecske, csirke) és emberből szár­mazó albuminokat említhetjük. A megfelelő albu­min konkrét példái a következők: marha szérumal­­bumin, humán szérumalbumin, csirke tojásalbu­­min, marha laktalbumin és humán laktalbumin. Az említett albuminok között nem észleltek számotte­vő különbséget a TNF stabilizáló képesség tekinte­tében. Injekció készítésére azonban a legelőnyö­sebb stabilizálószer a humán szérumalbumin. Alkalmas zselatinként a szokásos módon előállí­tott közönséges zselatint, valamint a részlegesen hidrolizált zselatint említhetjük. A zselatin moleku­lasúlya nem lényeges. Injekció készítéséhez azon­ban a részlegesen hidrolizált, vízoldható zselatin a legelőnyösebb stabilizálószer. A részlegesen hidro­lizált zselatin proteolitikus enzimekkel (pl. papain) végzett enzimatikus hidrolízissel, vagy savas vagy lúgos hidrolízissel állítható elő. Alkalmas globulinként különböző emlősökből (pl. marha, ló, birka, kecske) származó, valamint emberi eredetű globulinok és származékaik említ­hetők. A felsorolt globulinok között a TNF stabili­záló képesség vonatkozásában számottevő különb­ség nem észlelhető. Előnyösen közülük mégis gam­­ma-globulint, illetve ennek enzimes kezeléssel vagy kémiai módosítással előállított származékát hasz­nálhatjuk, injekció készítéséhez pedig stabilizátor­­ként legelőnyösebbek a humán gamma-globulin, valamint származékai, mint például a plazminnal vagy pepszinnel kezelt humán gamma-globulin vagy a szulfonált humán gamma-globulin. Alkal­mas protaminként megfelelő halfajok (pl. lazac, hering, makréla) protaminjai említhetők. Alkalmas 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom