189246. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egy enzim és egy antitest kovalens kötés útján létrehozott új konjugátumainak előállítására
1 2 189 246 alcsoportokban, amelyek a telítetlen vegyületek képződésével járó bomlási reakciókat katalizáló enzimeket tartalmazza. A következőkben felsoroljuk azokat az enzimeket, amelyeket a találmányunk szerinti immuno- 5 enzim konjugátumok előállításához alkalmasnak tekinthetünk. Minden esetben jelezzük a nemzetközi nevezéktanban az enzim megjelölésére alkalmazott kódot is: 1-4-1-1 alanin-dehidrogenáz 10 1-4-1-3 glutamát-NAD(P)+ dehidrogenáz 1—4—1—5 L-aminosav-dehidrogenáz 1-4-3-2 L-aminosav-oxidáz 3-5-1-1 aszparagináz 3-5-1-2 glutamináz J 3-5-1-4 amidáz 3-5-1-5 ureáz 3-5-3-Ó arginin deamináz 3-5-4-4 adenozin deamináz 3- 5-4-Ó kreatinin deamináz 4- 2-1-13 L-szerin dehidratáz 4-2-1-16 L-treonin-dehidratáz 4-3-1-1 aszpartát-ammónia-liáz (vagy aszpartáz) 4—3—1—3 hisztidin-ammónia-liáz (vagy hisztidáz) 4-3-1-5 fenilalanin-ammónia-liáz 25 A találmánynak egy másik szempontja ezeknek az immuno-enzim konjugátumoknak az alkalmazása az ember-gyógyászatban. Korábbi francia szabadalmi bejelentésekben (78 27 838, 79 24 655, 81 07 596 és 81 21 836) a be- 30 jelentők leírták egy ún. rák-ellenes konjugátum előállítását, amelyet egy, az elpusztítandó sejt által hordozott antigén ellen irányuló antitest vagy ennek egy fragmense és a ricin vagy a ricin „A” lánca között kovalens kötéssel létesül. Az ilyen típusú 35 termékeket a jelen bejelentésben „immuno-toxin” általános néven nevezzük. A 81 21 836 számú francia szabadalmi bejelentésben leírják az ammónium-ionoknak (bármely sója, de elsősorban kloridja formájában) azt a tu- 40 lajdonságát, hogy hatásosan érvényre juttatják ezeknek az immuno-toxinoknak a citotoxikus hatását. Az ammónium-sóknak az a tulajdonsága, hogy az immuno-toxinok szelektív citotoxikus aktivitá- 45 sát érvényre juttatják, az esetek két típusánál jelent előnyöket: a) Mindenkor, amikor egy immuno-1oxint, mint szelektív citotoxikus ágenst in vitro alkalmazunk a sejt elroncsolásához. 50 A gyógyászatban ilyen eset lehet pl., amikor az immuno-toxint, mint citotoxikus ágenst a leukémiában szenvedők csontvelőjének kezeléséhez használjuk, akikbe azután az így kezelt csontvelőt beültetjük, amint ez a bejelentők 81 21 826 számú fran- 55 cia szabadalmi bejelentésében le van írva. b) Ha az immuno-toxint in vivo alkalmazzuk az embergyógyászatban, olyan esetekben ha az immuno-toxin bevezetése előtt, vagy azzal párhuzamosan vagy az után lehetséges ammónium-sót beadni, 60 ilyen módon biztosítva az immuno-toxin hatásának érvényre juttatását, ahogyan ez a korábban említett szabadalmi bejelentések leírják. Az utóbbi esetben azonban, ahol az immunotoxint in vivo használjuk, az ammónium-só in vivo 65 alkalmazásának az érvényre juttatás kifejtésére bizonyos korlátái vannak, amelyek az ammóniumionok aktuális toxicitásából erednek és abból a tényből, hogy viszonylag nehéz hosszabb időtartamon át a beteg biológiai folyadékjaiban a megfelelő ammónium-ion koncentrációt fenntartani. A bejelentők által elvégzett munka lehetővé tette ezeknek az ammónium-ionokkal kapcsolatos korlátozásoknak jelentős mértékű csökkentését, e közben fenntartva az immunotoxinok reakciókinetikájának és citotoxikus aktivitásának ammónium-sók által előidézett előnyös érvényre juttatását. Ez a munka azt is megmutatja, hogy az immuno-toxinokhoz megfelelő koncentrációban adott ammónium-sóval nyert érvényre juttató és gyorsító hatás akkor is fellép, ha az ammonium iont a cél-sejt közvetlen környezetéből nyerjük, mégpedig ezeknek a sejteknek a környezetében természetesen jelen levő vagy oda mesterségesen bevezetett szubsztrátumokból enzimes reakció segítségével. Ez a munka azt is megmutatja, hogy az eredmény különösen hatásosan jelenik meg, ha az ammónium-iont szolgáltató reakciót katalizáló enzim egy olyan antitesttel (vagy antitest-fragmenssel) van összekapcsolva, amely képes a cél-sejtek felületén levő antigén felismerésére. Az eljárás szerinti módszer jelentős előnyökkel jár, ezek közül néhányat ismertetünk a következőkben: a) Az alkalmazott enzim ilyen módon a cél-sejt membránján koncentrálódik az antitestnek (vagy az antitest-fragmensnek) az említett membránon jelen levő antigénhez való affinitása miatt. Ennek következtében az NH4+ ionoknak az enzimes reakció révén történő kibocsátása csak a cél-sejt membránjának közvetlen szomszédságában történik, ez csökkenti az ammónium-ionok általános loxicitásának kockázatát, míg elősegíti ezeknek az ionoknak a kölcsönhatását a cél-sejtekkel, amely kölcsönhatás szükséges ahhoz, hogy az ammóniumion a reakció érvényre juttatásában szerepet játszhasson. b) Az NH4+ ionokat a szubsztrátum jelenlétében folyamatosan termelő reakció, valamint a nemtoxikus volta alapján kiválasztott szubsztrátum segítségével végbemenő folyamat az érvényre juttatási mechanizmus alkalmazásában nagy rugalmasságot enged meg:- Ha a szubsztrátum endogén és megfelelő koncentrációban van jelen, az érvényre juttató immuno-enzim konjugátum az immuno-toxin beadása előtt, azzal együtt vagy az után adható be, a körülmények optimumától függően, amelyet a kezelt személyenként egyedileg kell meghatározni.- Ha az enzimet úgy választottuk meg, hogy szubsztrátuma nincs elég nagy koncentrációban jelen a vérben és az extracelluláris folyadékban és az említett szubsztrátumot is be kell adni a paciensnek, a gyógyszer alkalmazkodási lehetőségét a maximumig ki lehet használni, mivel lehetségessé válik szabadon és függetlenül megszabni a beadagolandó három komponens: az immuno-toxin, az immunoenzim konjugátum és a szubsztrátum mindegyikének beadagolási idejét, időtartamát és mennyiségét. 4
