189227. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bázikus oxim-éterek előállítására

1 189 227 2 vízzel elegyedő szerves oldószer elegyében, vala­­$ mely alkálifém-hidroxid jelenlétében végezzük el, az ismert eljárás korábbiakban tárgyalt hátrányai nem lépnek fel és kitűnő kitermeléssel nagytisztasá­gú (I) általános képletű vegyületet kapunk. Ennek oka, hogy a (III) általános képletű kiindulási anyag és/'vagy az (I) általános képletű végtermék feltehe­tően fázistranszfer-katalizátorként működik. Ezek a (IV) általános képlettel jellemezhetők (mely kép­letben R5 és R6 jelentése 1-4 szénatomszámú alkil­­csoport vagy a szomszédos nitrogénatommal együtt, amelyhez kapcsolódnak 5-7 tagú, adott esetben egy további oxigén- vagy nitrógén-hetero­­atomot tartalmazó és adott esetben 1-4 szénatom­számú alkil-, fenil- vagy fenil-( 1 —4 szénatomszámú alkil)-csoporttal helyettesített heterociklikus gyű­rűt képeznek és R7 jelentése valamely (a) vagy (b) általános képletű gyök, ahol is Hal, A, n, R, R1 és R2 jelentése a fent megadott). Találmányunkat nem kívánjuk a fenti elméleti magyarázat által kor­látozni. A leírásban használt „kis szénatomszámú alkoxi­­csoport” kifejezésen egyenes- vagy elágazóláncú 1-4 szénatomos alkoxicsoportok értendők (pl. me­­toxi-, etoxi-, n-propoxi-, izopropoxi-csoport stb.). A „halogénatom” kifejezés a fluor-, bróm-, klór- és jódatomot öleli fel. A „kis szénatomszámú alkilén­­csoport” kifejezés 2-4 szénatomos egyenes- vagy elágazóláncú alkiléncsoportokra vonatkozik (pl. etilén-, trimetilén- vagy 1-metil-etilén-csoport stb.). A „kis szénatomszámú alkilcsoport” kifejezés 1—4 szénatomos egyenes- vagy elágazóláncú alkilcso­­portokra vonatkozik (pl. metil-, etil-, n-propil-, izopropil-csoport stb.). Az R3, R4 és a szomszédos nitrogénatom által képezett 5-7 tagú, adott esetben egy további oxi­gén- vagy nitrogén-heteroatomot tartalmazó és adott esetben helyettesített heterociklikus csoport pl. morfolino-, pirrolidino-, piperidino-, piperazi­­no-, N-metil-piperazino-, N-fenil-piperazino- vagy N-benzil-piperazino-csoport stb. lehet. n jelentése előnyösen 4 vagy 5. Az (I) általános képletű vegyületek savaddíciós sói gyógyászatilag alkalmas szervetlen vagy szerves savakkal képezett addíciós sók lehetnek (pl. hid­­rokloridok, hidrobromidok, szulfátok, maleinátok, fumarátok, acetátok, laktátok stb.). A találmányunk szerinti eljárásnál vízzel elegye­dő szerves oldószerként valamely vízzel elegyedő alkoholt, étert, ketont, acetonitrilt, dimetil-form­­amidot, dimetil-szulfoxidot, piridint, hexametil­­foszforsavtriamidot vagy szulfolánt alkalmazha­tunk. Különösen előnyösen járhatunk el oly mó­don, hogy a vízzel elegyedő oldószerként dimetil­­szulfoxidot, acetonitrilt, tetrahidrofuránt vagy di­­metil-formamidot használunk. Alkálifém-hidroxidként lítium-hidroxidot, nátri­­um-hidroxidot vagy kálium-hidroxidot, előnyösen nátrium-hidroxidot vagy kálium-hidroxidot vagy utóbbi két vegyület elegyét alkalmazhatjuk. Eljárásunk előnyös foganatosítási módja szerint a (III) általános képletű vegyületet savaddíciós só­ja, előnyösen szervetlen savval képezett addíciós sója, különösen előnyösen sósavas sója alakjában alkalmazzuk. A reakciót 40-80 °C-os hőmérsékleten, előnyö­sen 50-60 °C-on végezhetjük el. A reakció a fenti körülmények között rövid idő alatt - 0,5-3 óra - lejátszódik, az előnyös reakció­idő 1-2 óra. A (ÍV) általános képletű fázistranszfer-katalizá­­tor szerepét valamely (III) általános képletű kiindu­lási anyag (R7 jelentése valamely (a) általános kép­­letü csoport vagy valamely (I) általános képletű végtermék (R7 jelentése valamely (b) általános kép­­letü csoport) tölti be. A reakcióelegy feldolgozása önmagukban ismert egyszerű módszerekkel történik. Eljárhatunk oly módon, hogy a végterméket vízzel nem elegyedő és lúggal nem reagáló szerves oldószerrel (pl. aromás szénhidrogénekkel, mint pl. benzollal, toluollal vagy xilollal) extraháljuk, majd az extraktumot semlegesre mossuk és bepároljuk. A kapott (I) általános képletű vegyületeket’is­mert módon a megfelelő savval inert oldószeres közegben történő reagáltatással alakíthatjuk sav­addíciós sókká. A találmányunk tárgyát képező eljárás különö­sen előnyös foganatosítási módja szerint 2-[(E)-p­­klór-fenil-metilén)]-l-[(E)-(3'-diizopropiI-amino­­propoxi-imino)]-ciklohexánt állítunk elő, oly mó­don, hogy 2-[(E)-(p-klór-fenil-metilén)]-ciklohe­­xán-1 on-(E)-oximot l-diizopropíl-amino-3-klór­­propán-hidrokloriddal reagáltatunk. Ezt az eljárást előnyösen víz és dimetil-szulfoxid elegyében, nátri­­um-hidroxid és kálium-hidroxid elegyében végez­hetjük el. A találmányunk szerinti eljárás előnye, hogy üze­mi körülmények között is kedvezően megvalósítha­tó (rövid reakcióidő, viszonylag alacsony hőmér­séklet, egyszerű izolálás, bonyolult és speciális finomvákuum-desztillációs tisztítás kiküszöbölése, robbanásveszélyes és környezetvédelmi szempont­ból kedvezőtlen reakciók elmaradása, tűz- és rob­banásveszélyes szerves oldószeres közeg helyett biz­tonságos vizes közeg alkalmazása) és a mellékreak­ciók háttérbeszorításával igen jó kitermeléssel nagytisztaságú anyagot biztosít. Eljárásunk további részleteit az alábbi példák­ban ismertetjük anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk: 1. példa 2-( E)-fenil-metilén-l-( E)~(4'-fenil-piperazinil­­-propoxi-imino) -ciklohexán előállítása Keverővei felszerelt készülékbe bemérünk 50 cm3 vizet, 40 g nátrium-hidroxidot és 10 g káli­­um-hidroxidot. Teljes oldódás után 20,1 g (0,1 mól) 2-(E)-fenil-metilén-ciklohexán-1 -on-(E)-oxim 30 cm3 dimetil-szulfoxiddal készült oldatát, majd több részletben 32,73 g (0,105 mól) N-fenil-N'-(3- klór-propil)-piperazin diklórhidrátot adunk hozzá. Eközben a reakcióelegy hőmérsékletét 50-55 °C-on tartjuk 1-2 órán át. Ezt követően néhány órán át szobahőmérsékleten utóreagáltatjuk, majd 150 g jeges vízbe öntjük, benzollal extraháljuk. A benzo­­los oldatot neutrálisra történő mosás után bepárol­juk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom