189223. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,3-difenil- és 3-piridil-3-fenil-propil- illeteőleg -propenil-amin-származékok és ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
1 189 223 mer acetätok keverékéből állt. Ezt a keveréket 50 g szilíciumdioxiddal töltött oszlopon kromatografáltuk, az oszlopot hexán és éter 1 : 1 arányú elegyével eluáltuk, és a megfelelő frakciók elkülönítésével részlegesen elválasztottuk az izomereket. Az egyik 5 frakcióból 0,16 g cím szerinti E,E-izomert különítettünk el, op. 96-97°C. További 0,14 g terméket kaptunk más frakciók bepárlásával és a maradék hexánnal való triturálásával. Az összes mintánál vékonyréteg-kromatográfiás módszerrel infravörös 10 és magmágneses-rezonancia spektroszkópiás módszerrel igazoltuk a cím szerinti E,E-izomer jelenlétét. 31. példa 15 (EJ -3-16- ( 3-Pirrolidin-l-) -4-tolil ( -prop-lE-enil) -2-piridil]-akrilsav-etilészter 182 mg E,E-acetát, amelyet a 30. példa szerint állítottunk elő, 6 mg tetrakisz-trifenil-foszfin-pallá- 20 dium, 2,5 mg trifenil-foszfin, 0,05 ml pirrolidin és 2,5 ml acetonitril elegyét 6 órán át forraltuk nitrogén atmoszférában visszafolyató hűtő alatt. Lehűtés után az elegyet 25 ml vízbe öntöttük, és 5 ml 2 n vizes sósav-oldat hozzáadásával megsavanyítottuk. 2& A reagálatlan acetátból álló oldhatatlan anyagot 15 ml éterrel extraháltuk, az extraktumot szárítás után vákuumban bepároítuk, s ily módon 100 mg acetát vegyületet regeneráltunk. A vizes fázist ammóniumhidroxid-oldat hozzáadásával semlegesí- 3C tettük, majd 20 ml éterrel extraháltuk, az extraktumot 10 ml vízzel és 5 ml vizes nátriumklorid-oldattal mostuk, szárítottuk és vákuumban bepároltuk. 50 mg cím szerinti E,E-izomert kaptunk lassan kristályosodó olaj alakjában, amelyet 40-60 °C for- 35 ráspontú benzinnel trituráltunk. A kapott 26 mg szilárd terméket vékonyréteg-kromatográfiás, infravörös és magmágneses -rezonancia spektroszkópiás módszerrel azonosítottuk a cím szerinti E,E- izomerként. 32. példa Antihisztamin aktivitás A. In vitro antihisztamin aktivitás 250-400 g testsúlyú, hím tengeri malacok (Hartley) sértetlen ileumából a hosszirányú izmot eltávolítottuk, és szervfürdőbe helyeztük 300 mg feszítés mellett. Hagytuk, hogy 1 óra alatt egyensúly alakuljon ki, majd felvettük a kumulatív hisztaminkoncentráció-reagálási görbéket [Van Rossum, J. M., Arch. Int. Pharmaçodyn. Then, 143, 299-330 (1963)]. Mosás után a szöveteket 1 órán át inkubáltuk a vizsgált vegyülettel, majd ismét felvettük a kumulatív hisztarninkoncentráció-reagálási görbéket. A görbéknek az antagonista hatású vizsgált vegyület hatására bekövetkező jobbra tolódása alapján Schild-függvényeket szerkesztettünk [Arunlakshana, O. és Schild, H. O., Br. J. Pharmacol., 14, 48-58 (1959)]. A log (dr-1) és log (B) közötti összefüggés regressziója - ahol dr azonos aktivitású reagálás az antagonista jelenlétében és távollétében, (B) pedig az antagonista mólkoncentrációja - lehetővé tette pA2 meghatározását. Ez annak az antagonistakoncentrációnak a negatív logaritmusa, amelynél az összehasonlító hisztaminkoncentráció-reagálási görbe kétszer tolódik el jobbra. A kapott pA2 értékeket néhány vizsgált (I) általános képletű vegyületnél az I. táblázat tartalmazza. I. táblázat In vitro antihisztamin hatásvizsgálatok eredményei RjCOQ X —nr2r3 r4 pA2 „A” vegyület (E)—2—CH=CHCOOH N N —ch3 8,6 „B” vegyület —2—CH2CH2COOH N N —ch3 9,2 (E)—2—CH=CHCOOH N N Cl 9,0 (E)—2—CH=CHCOOEt N N-ch3 7,7 (E)—2—CH=CHCONH2 N N-ch3 8,49 (E)—2—CH=CHCOOH N N-och3 8,94 (E)—2—CH=CHCOOH N N-cf3 10,4 (E)—2—CH=CHCONCH 2COOH N N-ch3 6,9 —2—COOH CH N-ch3 8,1 „C” vegyület (E)—2—CH=CHCOOH N-N(CH3)2-ch3 8,2 —2—COOH —ch 3 8,9 „D” vegyület (E)—2—CH=CHCOOH CH-N(CH3)2-ch3 8,8 B. In vivo antihisztamin aktivitás 300-350 g testsúlyú, hím tengerimalacokat (Harltley) 20 órán át éheztettünk, majd perorálisan vagy intraperitoneálisan beadtuk az állatoknak a vizsgált vegyületeket. A beadás után 1 órával a tengerimalacokat külön-külön átlátszó műanyag 60 kamrába helyeztük, amelyet 0,25% hisztaminnal telítettünk, és a hisztamint folyamatosan adagoltuk aeroszolporlasztóból. Megfigyeltük az állatokon a hisztamin által kiváltott allergiás érzékenység jeleit (ilyen például a köhögés, tüsszentés, a has erős 65 5o mozgása, cianózis, állásképtelenség). A vizsgálat körülményei között a kontrollként alkalmazott állatok átlagosan 33 s alatt összeestek. A hisztaminnal szembeni védelemre jellemző ED s „-érték azt mutatja, hogy a szóbanforgó dózisnál az állatok 50%-a tel jes védelemben részesült a hisztamin behatásával szemben a vizsgálat idején (a beadást követő 1 órán át). Teljes védelemnek azt tekintettük, hogy hisztaminra jellemző tünet nem mutátkozott 6 percig az aeroszolos kamrában (ez 18
