189209. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 1-(amino-alkoxi-fenil)-1-fenil-propanolok, valamint savaddíciós és kvaterner sói és azokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

1 189 209 2 acetont, metil-izobutil-ketont vagy a felsorolt oldó­szerek elegyét alkalmazhatjuk. Savmegkötőszer­ként előnyösen szervetlen vagy tercier szerves bázi­sokat vagy az (V) általános képletü amin fölöslegét alkalmazhatjuk. Ha a hidrogén-halogenidet meg­kötőszerként az (V) általános képletü amin fölösle­gét vagy tercier szerves bázist használunk, ezek egyszersmind oldószerül is szolgálhatnak. A reak­ciót 20 °C és az oldószerek forráspontja közötti hőmérsékleten végezhetjük. A reakció lejátszódása után a terméket izoláljuk. A reakcióelegy feldolgo­zása történhet például oly módon, hogy a reakció­­elegyet vízre öntjük, majd a terméket oldószeres extrakcióval különítjük el. A szerves fázist vízzel halogénmentesre mossuk, szárítjuk, bepároljuk. A nyersterméket például desztillációval vagy kris­tályosítással tisztíthatjuk. A c eljárás szerint a (VI) általános képletü benzo­­fenont előnyösen etil-magnézium-bromid vagy etíl­­magnézium-jodid vagy etil-lítium legalább egy mól­ekvivalens mennyiségével hozzuk reakcióba. A re­akciót közömbös, vízmentes szerves oldószeres kö­zegben valósítjuk meg, az a) eljáráshoz hasonló módon. A d) eljárás szerint a (VIII) általános képletü Grignard-vegyületeket, előnyösen azokat, ame­lyekben X jelentése brómatom, vízmentes közöm­bös szerves oldószeres közegben az a) eljáráshoz hasonló módon, legalább ekvimoláris mennyiség­ben reagáltatjuk, a (VII) általános képletü propio­­fenonnal. Az e) eljárás egy előnyös foganatosítás! módja szerint úgy járunk el, hogy a (IX) általános képletü vegyületet, előnyösen alkálifém- vagy kvaterner ammónium-fenolátja formájában kondenzáljuk a (X) általános képletü tercier aminnal. Tercier amin­ként például a (X) általános képletü vegyület mezi­­látját, toxilátját, bromídját, célszerűen kloridját al­kalmazhatjuk, szabad bázis vagy adott esetben va­lamely sója, például hidrogén-halogenidje formájá­ban. A reakciót előnyösen iners oldószerben, sav­megkötőszer jelenlétében hajtjuk végre vízmentes közegben vagy adott esetben víz és szerves oldószer jelenlétében. Szerves oldószerként például észtere­ket, így etil-acetátot; étereket, így dioxánt, tetrahid­­rofuránt, dietíl-étert; szénhidrogéneket, így ligro­­int, benzolt, toluolt, xilolt; halogénezett szénhidro­géneket, így kloroformot, klór-benzolt; savamido­­kat, így dimetil-formamidot; ketonokat, így ace­tont, metil-etil-ketont, metil-izobutil-ketont; alko­holokat, így etanolt, propánok stb. alkalmazha­tunk. A (IX) általános képletü vegyületekből a fe­­nolátokat önmagukban ismert módszerekkel állít­hatjuk elő, például alkálifém-alkoholátokkal, -ami­­dokkal, -hidridekkel, -hidroxidokkal, -karboná­tokkal vagy kvaterner ammónium-vegyületekkel. Savmegkötőszerként előnyösen szervetlen vagy ter­cier szerves bázisokat, például nátrium-hidroxidot, kálium-hidroxidot, kálium-karbonátot, trietil­­amint, piridint stb. alkalmazhatunk. A reakciót adott esetben katalizátor jelenlétében végezzük. Katalizátorként például alkálifém-halogenidet, előnyösen alkálifém-jodidot használhatunk. A re­akcióhőmérséklet tág határok között változhat, előnyösen 20 °C és az oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten végezzük a reagáItatást. Az (I) általános képletü vegyületeket kívánt eset­ben savaddíciós sóvá vagy kvaterner ammónium­­sóvá alakíthatjuk önmagában ismert módszerek szerint. Savaddíciós sók előállítására szervetlen vagy szerves savakat alkalmazhatunk, például hid­­rogén-halogenideket, így sósavat, hidrogén-bromi­­dot stb. kénsavat, foszforsavat, hangyasavat, ecet­savat, propionsavat, oxálsavat, glikolsavat, malein­­savat, fumársavat, borostyánkősavat, borkősavat, aszkorbinsavat, citromsavat, almasavat, szalicilsa­vat, tejsavat, benzoesavat, fahéjsavat; aszparagin­­savat, glutaminsavat, N-acetil-aszparaginsavat, N-acetil-glutaminsavat, alkil-szulfonsavakat, így metánszulfonsavat, arílszulfonsavakat, így p-tolu­­ol-szuífonsav stb. A sóképzést például úgy végezhetjük, hogy az (I) általános képletü vegyület közömbös oldószerrel készült oldatához, például etanolos oldatához hoz­záadjuk a megfelelő savat, és a sót előnyösen vala­mely vízzel nem elegyedő szerves oldószerrel, pél­dául dietíl-éterrel kicsapjuk. A kvaterner sóképzéshez előnyösen rövidszén­­láncú alkil-, alkeníl- vagy benzil-halogenidet, vagy alkil-szulfátokat alkalmazhatunk. A reakciót szer­ves oldószerben, célszerűen acetonban, acetonitril­­ben, etanolban vagy ezek elegyeiben végezhetjük szobahőmérséklet és az oldószerek forráspontjai közötti hőmérsékleten. A képződött kvaterner sót például szűréssel izoláljuk, és szükség esetén kristá­lyosítással tisztítjuk. Az (I) általános képletü új vegyületek akut eta­nolos intoxikáció kezelésére alkalmasak, ezért szé­leskörűen alkalmazhatók. Az akut alkoholos into­­xikációt eufória, általános stimuláltság, ataxia, szomnolencia, paralitikus állapot stb. jellemzi. E toxikus, kóros állapot veszélyei ismertek és nem elhanyagolhatók, az intoxikált egyén veszélyezteti környezetét, (például ittas vezetés) és önmagát. Az akut alkohol intoxikáció jelentős rizikófaktora az agyi isémiás infarktusnak [Hillbom, M. és munka­társai: Lancet, 2., 1181. (1978.); Stroke, 12., 422. (1981)]. Az etanolos intoxikált állapotnak nincs megfelelő antidótuma. Az a-metil-para-tirozin nor­­malizálja az etanolos lokomotoros hiperaktivitást egéren olyan dózis-tartományban, amelyben csök­kenti az állatok spontán lokomotoros aktivitását (Carlsson, A. és munkatársai: Psychopharm., 26., 307., 1972.). Az alkohol narkotizáló hatását a sti­mulánsok (koffein, amfetamin) csökkentik, de a motoros inkoordinációt (ataxiát) prolongálják (Wallagsen, H. és munkatársai: in: Actions of alco­hol Amsterdam; Elsevier, 1970.; Rech, R. H. és munkatársai; Ann. N. Y. Acad. Sei., 28., 426., 1976.; Todzy I. és munkatársai: Psychopharm., 59., 143., 1978.). Az alkoholos intoxikációt, a narkózist rövidít az L-cisztein (Sprince, H. és munkatársai: Agents and Actions, 4., 125., 1974; Nagasawa, H. ,T. és munkatársai: Life Sei., 17... 707., 1975.), amelyet az alkoholos alvás vizsgálatainkhoz refe­rencia anyagként használtunk. Az etanolos narkózisidő változásának mérését a vizsgálat előtt 16 órán át éheztetett 160-180 g-os vegyesivarú Hann.-Wistar patkányokon végeztük. i 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 i65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom