189206. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-epi- 3-exometilén-cefám-származékok előállítására

1 189 206 2 körülmények elérése céljából előnyösen a fent leírt azeotrop desztillációs módszert használjuk. / A fent leirt módon kapott szulfinil-kloridot a 4 052 387. és 4 190 727. számú amerikai szabadalmi leírásban foglaltak szerint záijuk gyűrűbe. így az epi-szulfinil-kloridot valamely Lewis-sawal, pro­ton tartalmú savval, Friedel-Crafts típusú katalizá­torral vagy valamely, atomkicserélésre alkalmas, kationképző szerrel reagáltatva komplexé alakít­juk. E célra előnyösen ón(II)-kloridot használunk; további alkalmas, tipikus reagensek például a cink­­klorid, cink-bromid, titán-tetraklorid, metán-szul­­fonsav, trifluor-ecetsav, foszforsav, kénsav, poli­­foszforsav,- ezüst-toluol-szulfonát, ezüst-perklorát, és más hasonlók. A komplex kialakítását előnyösen valamely vízmentes szerves oldószerben, legelőnyö­sebben toluolban vagy benzolban végezzük, vala­mely oxigéntartalmú ligandummal. Ligandumként előnyösen dietil-étert használunk, további használ­ható, tipikus ligandumok az aceton, dietil-keton, tetrahidro-furán, dioxán, ciklohexanon, trifenil­­foszfin-oxid és más hasonlók. Az ily módon előállí­tott, oldhatatlan komplex szilárd állapotban az exometilén-cefám-származékká ciklizál, amelyet azután valamely, hidroxilcsoportot tartalmazó ve­­gyülettel, előnyösen metanollal elbontva a kívánt termékhez jutunk. Ezt az eljárást az alábbiakban példákkal szemléltetjük. A fent leírt módon kapott 7-epi-exometilén­­cefám-szulfonidot ezután a Hatfield által leírt (4 044 002. számú amerikai szabadalmi leírás), acil­­bromidot és valamely brómmegkötő szert alkalma­zó módszerrel redukáljuk a megfelelő 7-epi-exome­­tilén-cefám-származékká. A fentieken kívül a 7-epi-exometilén-cefám-szár­­mazékokat előállíthatjuk a 4 052 387., 4 081 440. és 4 190 724. számú amerikai szabadalmi leírásokban ismertetett általános eljárással is. Ennek megfelelő­en valamely, a kívánt R és R1 csoportokat tartal­mazó 6-epi-penicillin-szulfoxidot 75 °C és 135 °C közötti hőmérsékleten, vízmentes körülmények kö­zött valamely N-klór-halogénezőszerrel reagálta­­tunk. Ilyen halogénezőszerek lehetnek a megfelelő karbamid-szánnazékok, amidok, imidek, metá­nok, szulfonamidok és más hasonlók, és legelőnyö­sebben az imidek, mint például az N-klór-szukcini­­mid, N-klór-glutárimid, és különösen az N-klór­­ftálimid. A reakciót valamely semleges szerves ol­dószerben, előnyösen valamely aromás oldószer­ben végezzük, és a reakcióelegyhez előnyösen hoz­záadunk valamely nem bázisos jellegű savmegkötő­szert; alkalmas savmegkötőszerek az epoxidok és az alkálifémek oxidjai, és különösen a fentiekben ismertetett vinil-piridin-polimer. Az így előállított epi-szulfinil-kloridot a fent leírt módon zárjuk gyűrűbe, és így 7-epi-exometilén­­cefám-szulfoxidot állítunk elő, majd ezt ugyancsak a fentiekben ismertetett módon redukálva állítjuk elő a jelen találmány szerinti, kívánt terméket. Azon (I) általános képletű vegyületeket, ahol R1 jelentése hidrogénatom, a szokásos, önmagában ismert módon, sav vagy valamely sója formájában különíthetjük el. Ennek megfelelően, ha valamely sót kívánunk elkülöníteni, akkor a terméket a meg­felelő bázisnak vízzel, vagy valamely alkalmas ol­dószerrel, mint például valamely kis molekulasúlyú ketonnal vagy alkohollal, vagy vizes ketonnal vagy vizes alkohollal készült oldatából különítjük el. Az olyan (I) általános képletű vegyületeket, ahol R jelentése hidrogénatom, legelőnyösebben úgy ál­líthatunk elő, hogy valamely megfelelő olyan (I) általános képletű vegyületről, ahol R jelentése vala­mely acilcsoport, lehasítjuk az acilcsoportot. Az acilcsoportot önmagában ismert módszerekkel ha­síthatjuk le, például a 3 697 515., 3 875 151., 3 957 771., 4 021 426., 3 234 223. számú amerikai szabadalmi leírásokban ismertetett módszerekkel. Az ilyen vegyületekről az acilcsoportot általában úgy hasítjuk le, hogy valamely 7-a-amido-vegyüle­­tet valamely tercier amin jelenlétében valamely olyan halogénezőszerrel reagáltatjuk, amely imido­­halogenidet képes képezni. Ilyen halogénezőszerek a savhalogenidek, és különösen a foszfor-pentaklo­­rid. Ezután az imido-halogenidet valamely alkohol­lal, és különösen valamely rövid-szénláncú alkanol­­lal, mint például metanollal reagáltatva imido-éter­­ré alakítjuk, majd ez utóbbit vízzel, valamely alko­hollal vagy vizes alkohollal a megfelelő 7-a-amino­­származékká hidrolizáljuk. A 7-epi-exometilén-cefám-származékokat leg­jobban az alábbiakban részletesen ismertetett eljá­rásban használhatjuk fel. Ebben az eljárásban a 7-epi-konfigurációjú exometilén-cefám-származé­­kokat először molekuláris klórral, majd valamely tri-(alkil- vagy fenil)-foszfinnal reagáltatva (IV) ál­talános képletű oxazolino-azeti-dinonokat állítunk elő. Az ilyen típusú vegyületek. az oxa-ß-laktäm­­típusú antibiotikumok szintézise során használa­tos, ismeretes köztitermékek, lásd a 4 220 766. szá­mú amerikai szabadalmi leírást és a 77/7646. számú dél-afrikai szabadalmi leírást (mindkét találmány feltalálója: Shionogi és Company). Az oxazolino­­azetidinonoknak a jelen találmány szerinti vegyüle­­tekből való előállítását az alábbiakban példákkal szemléltetjük. Ezt a reakciót valamely semleges szerves oldó­szerben, előnyösen valamely halogénezett szerves oldószerben, mint például diklór-metánban, 1,1,2- triklór-etánban, kloroformban, 1,2-diklór-etán­­ban, klór-benzolban, valamely diklór-benzolban, 1,2-dibróm-etánban és más hasonlókban végezzük. Választhatunk azonban oldószert az aromás szén­­hidrogének közül is, használhatunk például ben­zolt, toluolt vagy valamely xilolt. A klórozási lépést igen alacsony hőmérsékleten, például körülbelül — 100 °C és körülbelül —20 °C közötti, és előnyösen körülbel — 100 °C és körülbe­lül — 60 °C közötti hőmérsékleten végezzük. A foszfinnal való reakciót kevésbé alacsony hőmér­sékleten, így körülbelül - 50 °C és körülbelül 50 °C közötti, és előnyösen körülbelül 0 °C és szobahő­mérséklet közötti hőmérsékleten végezzük. A szo­bahőmérsékleten az épületekben szokásos hőmér­séklet-értékeket értjük, például körülbelül 15 °C és körülbelül 35 °C közötti hőmérsékletet. Lényeges, hogy az eljárást lényegében vízmentes körülmények között végezzük. Célszerű az oldósze­reket nagyon alaposan, például molekulaszűrők segítségével vagy, ha ez lehetséges, akkor azeotrop desztilláció útján gondosan megszárítani. Miután I 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom