189171. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karbapenemszármazékok előállítására

1 189 171 2 nált módszerekkel - a fenti védőcsoportok eltávplí­­tásával egyidőben, vagy azoktól függetlenül - eltá­volíthatjuk. Az (V) általános képletű vegyületekkel rokon l-etil-3-merkapto-pirrolidin ismert, míg az (V) álta­lános képletű vegyületek újak, és például a 2. reak­cióvázlaton bemutatott eljárással előállíthatok. A 2. reakcióvázlatban szereplő képletekben X, Y’ és (b) általános képletű csoport jelentése az előzőek szerinti és R13 valamely kilépő csoportot - például halogénatomot, alkil-szulfonil-oxi-, trihalogén­­alkil-szulfonil-oxi- vagy aril-szulfonil-oxi-csopor­­tot - jelent és R14 jelentése alkil-, aralkil- vagy arilcsoport. A (IX) általános képletű vegyületben az aliciklu­­sos aminocsoportot Y’ csoporttal helyettesítve (X) általános képletű vegyületet kapunk, majd a (X) általános képletű vegyület hidroxilcsoportját az R13 kilépő csoportra cserélve (XI) általános képle­­tü vegyülethez jutunk, a reakciót a fenti reakciótí­pusnál ismert körülmények között hajtjuk végre. A (XIII) általános képletű vegyületet úgy állítjuk elő, hogy a (XI) általános képletű vegyületet egy (XII) általános képletű tiokarbonsavval - amely­nek képletében R14 jelentése a fenti - reagáltatjuk. A reakciót előnyösen inert oldószerben, bázis jelen­létében játszatjuk le. Oldószerként minden, a reak­ció szempontjából inert oldószer megfelel, például étereket - így dietil-étert vagy tetrahidrofuránt -, észtereket - így etil-acetátot -, amidokat - így N,N- dimetil-formamidot vagy N,N-dimetil-acetamidot -, aromás szénhidrogéneket - így benzolt vagy to­­luolt -, dimetil-szulfoxidot vagy nitro-metánt hasz­nálhatunk. Természetesen két vagy több fenti oldó­szer elegyét is használhatjuk, nemcsak az egyes oldószereket. A használt bázisok szerves vagy szervetlen bázi­sok lehetnek, például nátrium-hidrid, lítium-hidrid, nátrium-hidroxid, kálium-hidroxid, nátrium­karbonát, kálium-karbonát, nátrium-hidrogén­­karbonát, trietil-amin vagy diaza-biciklononén. A reakcióhőmérséklet rendszerint szobahőmér­séklet és 100 °C között változhat, a reakcióidő né­hány perc-100 óra lehet. A kapott (XIII) általános képletű vegyületet ez­után hidrolizáljuk, vagy szolvolizáljuk, a kívánt (V) általános képletű vegyületet vagy annak valamely sóját kapva. A reakciót előnyösen inert oldószer­ben, bázis jelenlétében játszatjuk le. Oldószerként például poláros oldószereket - így vizet, metanolt vagy etanolt -, vízzel elegyedő oldószereket - így dioxánt vagy tetrahidrofuránt-, és a fenti két vagy több oldószer elegyét használhatjuk. A bázisok szerves vagy szervetlen bázisok - például nátrium­­hidroxid, kálium-hidroxid, nátrium-metilát, nátri­­um-etilát, lítium-metilát, lítium-etilát, nátrium­karbonát, kálium-karbonát vagy nátrium-hidro­­gén-karbonát - lehetnek. A reakcióhőmérséklet előnyösen viszonylag alacsony, - 10 és 100 °C kö­zött változhat. A reakcióidő rendesen néhány perc-10 óra lehet. A reakció befejeződése után az (V) általános képletű vegyületeket hagyományos módszerekkel választhatjuk el. A kálium- vagy nátriumsó formá­jában kapott vegyületeket egyszerűen úgy választ­juk el, hogy az oldószert ledesztilláljuk az elegyből. Ha a vegyületeket tiol-formáSán állítottuk elő, a reakcióelegyhez savat - például hidrogén-kloridot vagy ecetsavat és egy vízzel nem elegyedő oldószert adunk, a szerves fázist vízzel mossuk, majd az oldó­szert eltávolítva a kívánt vegyületet kapjuk. Kívánt esetben a vegyületet például átkristályosítással, át­­csa pással vagy kromatográfiás módszerrel tovább tisztíthatjuk. Az (I) általános képletű vegyületek egy része kiemelkedő antibakteriális hatású, míg mások, no­ha önmagukban is mutatnak csekély antibakteriá­lis hatást, inkább más, hatásosabb vegyületek elő­állításának köztitermékeként használhatók. Az an­tibakteriális hatású vegyületek számos patogén Gram-pozitív (például Staphilococcus aureus) és Gram-negatív (például Escherichia coli, Schigella flexneri, Klebsiella pneumoniae, Proteus vulgaris, Serratia marcescens, Enterobachter cloacae, Sal­monella enteritidis és Pseudomonas aeroginosa) baktérium ellen hatásosak, így a fenti mikroorga­nizmusok által okozott fertőzések kezelésére hasz­nálhatók. A találmány szerinti eljárással előállított vegyü­letek antibakteriális hatását a következő táblázat­ban mutatjuk be. A vegyületeket az előző felsoro­lásban szereplő sorszám alapján azonosíthatjuk, az antibakteriális hatást a minimális inhibitor­­kcncentrációval (MIC) jellemezzük, pg/ml-ben ki­fejezve. MIC (pg/ml) . Mikroorganizmus Vegyület sorszáma • . 2. 9. 36. mlc,n Staphylococcus aureus 209 P 0,01 0,01 0,01 0,01 Staphylococcus aureus 56 0,01 0,01 0,01 0,01 Escherichia coli NIHJ 0,02 0,05 0,05 0,1 Escherichia coli 609 0,02 0,05 0,05 0,1 Shigella flexneri 2a 0,01 0,02 0,05 0,1 Pseudomonas aeruginosa 1,5 6,2 6,2 6,2 Klebsiella pneumoniæ 806 0,02 0,05 0,05 0,1 Klebsiella pneumoni 846 0,01 0,02 0,02 0,1 Proteus vulgaris 1,5 1,5 1,5 3,1 Salmonella enteritidis G. 0,05 0,05 0,05 0,2 Serratia marcescens 0,05 0,1 0,1 _ Enterobacter cloacae 0,4 0,4 0,8-A fenti táblázatból látható, hogy a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek in vitro ha­tása összemérhető az ismert tienamicin hatásával, vagy jobb annál. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek azonban a szervezetben na­gyobb stabilitást mutatnak, mint a tienamicin, így az in vivo tesztekben még jobban megmutatkozik a nagyobb antibakteriális hatás. A 17 991 számú európai szabadalmi leírásban szereplő leghatáso­sabb származék az N-formimidoil-tienamicin volt, úgy találtuk, hogy a fentebb említett (I) általános képletű vegyületek Staphylococcus aureus, Esche­richia coli, Klebsiella pneumoniæ, Proteus vulgaris, Serratia marcescens és Pleudomonas aeruginosa elleni in vivo hatása meghaladja az ismert legjobb tienamicin-származék hatását. Staphylococcus au­­reussal vagy Escherichia colival fertőzött egereket 2-( 1 -acetimidoil-pirrolidin-3-il-tio)-6-( 1 -hidroxi-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom