189170. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-aril-imidazopiperidinek előállítására

1 189 170, 2 Az (Ib) általános képletű vegyületeknél pl. a kö­vetkező szubsztituensek előnyösek a fenilcsopor­­ton: hidroxi (ha legalább egy más szubsztituens is megtalálható a fenilcsoporton a hidroxilcsoporton kívül), metoxi (ha legalább egy más szubsztituens is megtalálható a fenilcsoporton a metoxicsopor­­ton kívül), etoxi-, propoxi-, izopropoxi-, butoxi-, vinil-oxi-, allil-oxi-, propargil-oxi-, 2-hidroxi-etoxi-, ciano-metoxi-, metoxi-karbonil-metoxi-, etoxi­­karbonil-metoxi-, metil-tio-, etil-tio-, propil-tio-, izopropil-tio-, butil-tio-, vinil-tio-, allil-tio-, pro­­pargil-tio-, 2-hidroxi-etil-tio-, ciano-metil-tio-, me­­toxi-karbonil-metil-tio-, etoxi-karbonil-metil-tio-, metil-szulfinil-, etil-szulfinil-, propil-szulfinil-, izo­­propil-szulfinil-, butil-szulfinil-, vinil-szulfinil-, al­­lil-szulfinil-, propargil-szulfinil-, 2-hidroxi-etil-szul­­finil-, ciano-metil-szulfinil-, metoxi-karbonil-metil­­szulfinil-, etoxi-karbonil-metil-szulfinil-csoport. A találmány szerinti az (I) általános képletű ve­­gyületeket, valamint ezek fiziológiailag elfogadható sóit úgy állítjuk elő, hogy valamely (II) általános képletű diamino-piridin származékot, ahol —A=B—jelentése a fenti, valamely (III) általá­nos képletű benzoesav-származékkal - ahol Ar je­lentése a fenti - vagy reakcióképes származékával vagy (IV) általános képletű aldehiddel - ahol Ar jelentése a fenti - oxidálószer jelenlétében reagálta­­tunk; vagy egy (I) általános képletű vegyületnek megfelelő vegyületet, amely azonban az egy vagy több étercsoport helyett egy vagy több szabad hid­­roxilcsoportot tartalmaz, éterezőszerrel kezelünk; vagy egy (I) általános képletű vegyületnek megfele­lő vegyületet, amely az egy vagy több szabad hidro­­xilcsoport és/vagy merkaptocsoport helyett egy vagy több védett hidroxil- vagy merkaptocsoportot tartalmaz, szolvonizáló vagy hidrogénező szerrel kezelünk és adott esetben a kapott termékben a hidroxilcsoportot éterezzük és/vagy a merkapto­csoportot tio-éter-csoporttá alakítjuk és/vagy a tio­­éter-csoportot szulfinilcsoporttá oxidáljuk és/vagy a kapott vegyületet savval illetve bázissal kezelve fiziológiailag elfogadható sóvá alakítjuk. Az (I) általános képletű vegyületeket önmagában ismert módon állíthatjuk elő, ahogy az irodalom­ban szerepel (pl. Houben-Weyl módszerei, Metho­den der Organischen Chemie, Georg-Thieme- Verlag, Stuttgart, különösen a 2 305 339 sz. német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat sze­rint állíthatjuk elő), méghozzá olyan reakciófeltéte­lek mellett, amelyek a megadott reakciókhoz ismer­tek és alkalmasak, önmagában ismert, közelebbről nem részletezett módszereket is alkalmazhatunk. A kiindulási anyagokat kívánt esetben in situ is képezhetjük oly módon, hogy a reakcióelegyből ezeket nem izoláljuk, hanem azonnal továbbreagál­­tatjuk (I) általános képletű vegyületekké; továbbá az is lehetséges, hogy a reakciót lépésenként hajtjuk végre, miközben további közbenső termékeket le­het izolálni. Az (I) általános képletű vegyületeket előnyösen a (II) általános képletű vegyületek (III) általános képletű benzoesav-származékokkal vagy reakció­képes származékaival történő reagáltatásával kap­juk. Reakcióképes származékként különösen a megfelelő nitrileket, savhalogenideket, észtereket, amidokat, imidsavésztereket, imidsavtioésztereket, imidsavhalogenideket, amidineket, tiokarbonsav­­észtereket, ditiokarbonsavésztereket vagy ortoész­­tereket használhatunk. A (II) és (III) általános képletű kiindulási anya­gok részben ismertek. Amennyiben nem ismertek, ismert módon állíthatók elő. így például sok (III) általános képletű benzoesav-származékot előállít­hatunk a megfelelő hidroxi-, dihidroxi- vagy trihid­­roxi-benzoesavak éterezésével és ezt az éterezést lépcsőzetesen is végrehajthatjuk. A (II) és (III) általános képletű vegyületek reak­cióját inert oldószer jelenlétében vagy anélkül vé­gezhetjük -20 és 250 °C, előnyösen 60 és 150 °C közötti hőmérsékleten. Oldószerként például szén­­hidrogéneket, pl. benzolt, toluolt, xilolt vagy mezi­­tilént, tercier bázisokat, pl. trietil-amint, piridint vagy pikolint; glikolokat és glikolétert, pl. etilén­­glikolt, dietilén-glikolt, 2-metoxi-etanolt; ketono­kat, pl. acetont; étereket, pl. tetrahidrofuránt vagy dioxánt; amidokat, pl. dimetil-formamidot; szulf­­oxidot, pl. dimedl-szulfoxidot használhatunk. Az oldószerek elegyét is alkalmazhatjuk. Néhány eset­ben ajánlatos kis katalitikus mennyiségű sav, pl. p-toluol-szulfonsav hozzáadása vagy használha­tunk dehidratálószerként foszfor-oxi-kloridot, po­­lifoszforsavat vagy tionil-kloridot, és a dehidratá­­lószer egyszersmind oldószerként is szolgálhat. Ha a szabad (III) általános képletű benzoesav­­származékokat használjuk, akkor a reakciót célsze­rűen a megadott dehidratálószer és adott esetben tercier bázis, pl. piridin vagy trietil-amin jelenlété­ben végezzük, előnyösen -20-150 °C-on. A reakciót lépcsőzetesen is végrehajthatjuk, így pl. a (II) általános képletű vegyületet Ar—COCI általános képletű savkloriddal részben 2-amino-3- ArCONH-piridinné, 3-amino-4-ArCONH-piridin­­né, illetve 4-amino-3-ArCONH-piridinné alakít­hatjuk, illetve e két utóbbi izomer elegyévé acilez­­hetjük, melyet ezt követőleg pl. POCl3-mal (I) álta­lános képletű vegyületté dehidratáljuk. A (III) általános képletű vegyület helyén megfe­lelő (IV) általános képletű aldehidet is alkalmazha­tunk, ha egyidejűleg oxidálószer jelenlétében dol­gozunk. Oxidálószerként előnyösen ként haszná­lunk szénhidrogénben, pl. benzolban, toluolban, xilolban vagy mezitilénben, vagy nátrium-diszulfi­­tot alkalmazunk oldószerben, pl. dimetil-acetamid­­ban 80-200 *C közötti hőmérsékleten. Ez a reakció­változat különösen az olyan (I) általános képletű vegyületek előállításánál alkalmazható, amelyek pl. alkil-oxi-karbonil-csoportot tartalmaznak és amelyek bizonyos dehidratálószerekkel, pl. foszfor­­oxi-kloriddal szemben nem teljesen közömbösek. A (IV) általános képletű aldehidek rendszerint újak és például a megfelelő hidroxi-aldehidek éterezésé­vel állíthatók elő. Az (I) általános képletű vegyületeket, különösen az (la) általános képletű vegyületeket úgy állíthat­juk elő, hogy egy, az (I) általános képletnek megfe­lelő egy vagy több étercsoport helyett egy vagy több szabad hidroxilcsoportot tartalmazó vegyüle­tet éterezünk. Az éterezéshez megfelelő kiindulási anyag pl. az (V) általános képletű vegyület, ahol Ar' jelentése 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom