189149. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új N-aril-piperazinamidok előállítására

1 189 149 2 A találmány tárgya eljárás új N-aril-piperazin­­alkán-amidok előállítására. Az olyan piperazin származékokat, amelyek va­lamely szénatomon rövid szénláncú alkoxi-karbo­­nil vagy hidroxi-metil szubsztituenssel rendelkez­nek, a Helv. Chim. Acta 45 2383-2402 (1962) köz­leményben ismertetik. Ezek a piperazin származé­kok hatásos féreghajtó, antihisztamin és pszichot­­róp hatású hatóanyagokként ismertek. Az N-aril-4-(4,4-diaril-butil)-l-piperazin-alkán­­amidokat, amelyek valamelyik piperazin szénato­mon metil szubsztituenssel rendelkeznek a 3 267 104 számú amerikai egyesült államokbeli sza­badalmi leírás ismerteti. Ezek a piperazin-alkán­­amidok hatásos értágító, helyi érzéstelenítő és köz­ponti idegrendszert stimuláló, valamint anticarra­­geenin hatóanyagokként ismertek. Az olyan N-aril-píperazin-acetamidok, amelyek a piperazin részen valahol metil vagy fenil szubsztí­­tuenst tartalmaznak, a C. A. 90 168 547 számú referátumban szerepelnek fájdalomcsillapítók elő­állításához előnyös intermedierekként. A jelen találmányban szereplő vegyületek külön­böznek az említett korábbi vegyületektől egyrészt a piperazin-mag szubsztituenseinek természetében, másrészt pedig farmakológiai tulajdonságaikban. A jelen bejelentés az (I) általános képletü új pipe­razin származékokra, ezek sztereoizomerjeire, vala­mint gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóik­ra vonatkozik, ahol R1 jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, X jelentése 1-4 szénatomos hidroxi-alkil-, ( 1-4 szénatomos alkoxi)­­(1-4 szénatomos alkil)-, amino-karbonil-, mono­vagy di-(l-4 szénatomos alkil)-amino-karbonil-, karboxil-, 1-4 szénatomos alkoxi-karbonil-, (ami­­no-karbonil)-(l-4 szénatomos alkil)- vagy hidroxi­­(1-4 szénatomos alkil)-amino-karbonil-csoport, m értéke 1 vagy 2, R2 jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, R\ R4 és Rs jelentése egymástól függetlenül halogén- vagy hidrogén­­atom, hidroxil-, 1-4 szénatomos alkil-, 1-4 szénato­mos alkoxi-, trifluor-metil-, (1-4 szénatomos alkil)­­karbonil-, amino-karbonil-, (1-4 szénatomos alko­­xi)-karbonil-, ciano-, amino-, mono- vagy di-(l-^) szénatomos alkil)-amíno-, (1-4 szénatomos alkil)­­karbonil-amino-, (amino-karbonil)-amino- és/vagy nitrocsoport, R jelentése (A) általános képletü cso­port, ahol Ar, és Ar2 halogénnel helyettesített fenil­­csoportot jelent, vagy (B) általános képletü cso­port, ahol Alk jelentése 2-6 szénatomos alkéndiil­­vagy adott esetben hidroxil-csoporttal helyettesített 1-8 szénatomos alkándiilcsoport, Q jelentése fenil-, halogén-fenil-, naftiloxi-^soport, halogén-fenil­­karbonil-csoporttal és/vagy halogénatommal he­lyettesített fenoxicsoport, di(halogén-fenil)-metoxi-, di(halogén-fenil)-etenil-, difenil-metil-karbonil-, halogén-fenil-karbonil-, difenil-amino-karbonil-, di(halogén-fenil)-(l-4 szénatomos alkil)-amino­­karbonil-, dipiridinil-metil-csoport, egy vagy két halogén-fenil-csoporttal helyettesített metilcsoport, ahol a metilcsoport adott esetben ciano-, tienil-, piridinil-, di-(l-4 szénatomos alkil)-amino-karbo­­ml- vagy (1-4 szénatomos alkoxí)-karbonil­­csoporttal lehet helyettesítve, fenil-amíno-difenil­­amino-csoport, halogén-fenil-csoporttal és halo­gén-fenil-karbonil- vagy (1-4 szénatomos alkil)­­fenil-szulfonil-csoporttal helyettesített aminocso­­port, továbbá 2,3-díhidro-2-oxo-lH-benzimidazol-1-il-csoport, amely 5-helyzetben halogénnel lehet helyettesítve, 10//-fenotiazin-10-il-karbonil­­csoport, amely adott esetben halogénnel lehet he­lyettesítve, l,2,3,6-tetrahidro-l,3-dimetil-2,6- dioxo-7H-purin-7-il-, 1 halogén-fenil-l,3-dihidro­­izobenzofurán-l-il- vagy 2,2-di(haIogén-fenil)-l,3- dioxolán-4-il-csoport. Az előző meghatározásokban a halogénatom ki­fejezés fluor-, klór-, bróm- vagy jódatomot jelent. A találmány szerinti vegyületek között előnyö­sek azok, amelyek R csoportja (B) szerkezetű és a Q jelentése tienil- vagy piridil- és halogén-fenil­­csoporttal, továbbá halogén-fenil- vagy piridilcso­­porttal kétszeresen helyettesített metil-csoport, az Alk részjelentése pedig 1,3-propándiil-gyök. A találmány szerinti vegyületek között különö­sen előnyösek azok, amelyek (B) szerkezetű R cso­portjában a Q jelentése tienil- vagy piridil és halo­gén-fenil-csoporttal, továbbá halogén-fenil- vagy piridilcsoporttal kétszeresen helyettesített metilcso­port, az Alk rész jelentése 1,3-propándiil-gyök, X csoportjuk jelentése amino-karbonil csoport, m értéke 1, Rj és R2 csoportjaik jelentése pedig egy­aránt hidrogénatom. A találmány legelőnyösebb vegyületei a 3-(ami­­no-karbonil)-4-[4,4-bisz(4-fluor-fenil)-butil]-N­­(2,6-diklór-fenil-l-piperazin-acetamid, sztereoizo­­merjei és ezek gyógyászatilag elfogadható sói (sav­­adduktjai). Az (I) általános képletü vegyületek általánosság­ban a (ÍI) általános képletü, megfelelően szubszti­­tuált piperazin (III) általános képletü reagenssel történő N-alkilezési reakciójával, vagy a (IV) álta­lános képletü, megfelően szubsztituált piperazin (V) általános képletü reagenssel történő N-alkilezé­­si reakciójával állíthatók elő (1. reakcióvázlat). Az 1. reakcíóvázlat képleteiben szereplő R, R,, R2, Ra, R4, R5, m és X jelentése megegyezik az előzőekben ismertetettel, W pedig reaktiv távozó csoportot („leaving group”) jelent, amely például halogén­atom (pl. klór, bróm, jód) vagy szulfonil-oxi­­csoport (pl. mezil-oxi, tozil-oxi stb) lehet. A (II) általános képletü vegyületnek a (III) álta­lános képletü reagenssel, illetve a (IV) általános képletü vegyületnek az (V) általános képletü rea­genssel végzett N-alkilezése általánosságban vala­mely alkalmas, a reakció szempontjából közömbös oldószerben hajtható végre, például rövid szénlán­cú alkoholban (pl. metanol, etanol, propanol, bu­tanol és egyéb hasonló alkanolok), aromás szénhid­rogénben (pl. benzol, toluol, xilol stb), éterben (pl. 1,4-dioxán, diizopropil-éter stb.), ketonban (pl. 4-metil-2-pentanon), N,N-dimetil-formamidban, nitrobenzolban stb. vagy ilyen oldószerek elegyé­­ben. A reakció során felszabaduló sav megkötésére előnyös lehet valamilyen megfelelő bázis, például alkálifémek vagy alkáli földfémek karbonátjai vagy hidrogén-karbonátjai (pl. kálium-karbonát, nátri­­um-hidrogén-karbonát stb.), aminok (pl. trietil­­amin, piridin stb.) jelenléte. Ha a W csoport nem jódatom, kevés megfelelő alkálifém vagy alkáliföldfém-jodid (pl. nátrium-5 10 1 a 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom