189146. lajstromszámú szabadalom • Mellékhajtás belsőégésű motorokhoz
1 189 146 2 Járműveknél, hajóknál, munkagépeknél, széles körben alkalmaznak mellékhajtást, amelynek az a rendeltetése, hogy a belsőégésű motorról például hidraulikus szivattyúkat, vagy fék- és klímaberendezések kompresszorát, vagy áramfejlesztőgépet hajtson. A hajtás módja ezeknél többnyire ékszíjhajtás, amely a motor ventilátoroldalán elrendezett ékszíjtárcsákból és az ezeken átvetett ékszíjból áll. Az üzemeltetők részéröl az utóbbi időben egyre inkább nőtt az igény a mellékhajtások megbízhatóságát illetően. Ezért újabban olyan mellékhajtásokat alkalmaznak, amelyeknél a hajtás fogaskerekeken át történik, és az egyszerűség kedvéért ezeket a fogaskerekeket a vezérmühajtással egybe építik. A vezérmü fogaskerekeinek elhelyezésétől függően ezek vagy lendkerékoldalon, vagy a ventilátoroldalon vannak elrendezve. Ha például hidraulikus szivattyúberendezéshez meghatározott méretű fogaskerékszivattyút kell alkalmazni, akkor a szivattyú maximális szállítási teljesítményének kihasználása céljából a mellékhajtás áttételi viszonyát, azaz módosítását a fogaskerékszivattyúnak a katalógusban megadott fordulatszámának figyelembevételével választják meg. Mivel azonban a belsőégésű motorokat üzemeltetők a motor élettartama, zajkeltése és az alkalmazási terület szempontjából teljesen különböző névleges motorfordulatszámot kívánnak, a szivattyú eredetileg meghatározott névleges fordulatszáma és következésképpen a névleges szállítási mennyiség egyazon méretű hidraulikus szivattyú esetében alig érhető el. Ilyenkor a felhasználó kénytelen nagyobb szállítási teljesítményű szivattyút választani - az eredeti áttételi viszony megtartása mellett -, vagy pedig a különböző névleges motorfordulatszámokhoz mindig cserélhető fogaskerékpároknak kellene rendelkezésre állniuk. Minkét esetben a mellékhajtás lényegesen drágábbá válik. A találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése. A találmánnyal megoldandó feladat ennek megfelelően belsőégésű motorokhoz olyán mellékhajtás létrehozása, amely a segédgépet a motor különböző névleges fordulatszámainál optimális fordulatszámmal hajtja, egyszerű és olcsó szerkezeti kialakítású, gyorsan átállítható, és külön karbantartást nem igényel. A kitűzött feladatot a találmány szerint a bevezetőben leirt mellékhajtásnál azzal oldottuk meg, hogy a segédgép hajtótengelye és a belsőégésű motor hajtótengelye közötti távközt az áttételi viszony módosításához változtathatóra alakítottuk ki. A találmány szerinti mellékhajtás tehát egymással hajtókapcsolatban lévő fogaskerekekből áll, amelyek egyrészt a segédgép hajtótengelyével, másrészt a belsőégésű motor hajtótengelyével vannak kapcsolatban. A tengelytáv a találmány további jellemzője szerint úgy változtatható, hogy a segédgép, illetve annak fogaskereke excentrikus csapágyperselyben van ágyazva, amely viszont agyban axiálisan eltolhatóan és elfordíthatóan helyezkedik el. Az agy a mellékhajtás házához például peremesen csatlakozhat. Az egyszerűbb kezelhetőség céljából az excentrikus csapágyperselynek pereme van, amelyben axiá-2 lis furatok vannak kialakítva. Előnyösen az agy homlokoldala olyan csappal van ellátva, amely a perem furatainak egyikébe nyúlik. A tengelytáv állításához az excentrikus csapágypersely viszonylagosan elfordítható, és helyzetében a perem furatába nyúló csappal rögzíthető. Az áttételi viszonyt meghatározó fogaskerekek olyan fogaskerékpárként vannak kialakítva, amelynek egyik fogaskereke a segédgép hajtótenge-. lyén együttforgathatóan, de axiálisan eltolhatóan helyezkedik el, a másik fogaskereke pedig a belsőégésű motor hajtótengelyén mereven van rögzítve. A segédgép hajtótengelyének fogaskereke az excentrikus csapágyperselyben lehet sikló-, vagy gördülő csapágyazású. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti megoldás példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon: Az 1. ábra a találmány szerinti mellékhajtás hosszmetszete; A 2. ábra az 1. ábra szerinti megoldás részletének homloknézete; A 3. ábra a segédgép és a ház nézete. Amint az 1. ábrán látható, 1 mellékhajtás vezérműhajtás 12 házában van elrendezve. A 12 házba a belsőégésű motor 11 hajtótengelye nyúlik, amelyen önmagában ismert módon központosító csapok és csavarok segítségével 2 fogaskerék van rögzítve. A 2 fogaskerék 3 fogaskerékkel van hajtókapcsolatban, amely 7 segédgép 8 hajtótengelyén önmagában ismert módon, például csúszóékeléssel, együttforgathatóan, de axiálisan eltolhatóan van elrendezve. A 3 fogaskeréknek a 7 segédgép felöli oldalán csapszerű nyúlványa van, amelyen át excentrikus 9 csapágypersely belső furatában vagy ágyazva. Az excentrikus 9 csapágypersely belső furata a külső palásthoz képest excentrikus kialakítású, amelynek excentricitását (e) a 2. ábrán 14 hivatkozási számmal jelöltünk. Az excentrikus 9 csapágyperselynek egyik oldalán 5 pereme van, amely axiális 13 furatokkal van ellátva. Az excentrikus 9 csapágypersely 10 agyban elfordíthatóan és eltolhatóan helyezkedik el. A 10 agy a 12 házhoz peremesen úgy kapcsolódik, hogy az excentrikus 9 csapágypersely 5 pereme a 12 ház belsejében helyezkedik el. A 10 agya 12 ház belsejébe nyúló homlokoldalán 6 csappal van ellátva, amely axiálisan kiemelkedik ebből a homlokoldalból és az 5 perem 13 furatainak egyikébe nyúlik. A 6 csap segítségével az 5 perem szöghelyzete, és ezzel együtt az excentrikus 9 csapágypersely beállított excentricitása rögzíthető. Annak érdekében, hogy az excentrikus 9 csapágypersely gyors és egyszerű áthelyezését, valamint a 3 fogaskerék gyors és egyszerű cseréjét lehetővé tegyük, a 12 ház a 7 segédgéppel szemben lévő oldalán levehető 4 fedéllel van lezárva. A találmány szerinti mellékhajtás előnye, hogy különböző fogszámú 3 fogaskerekek alkalmazása esetén, például minden egyes tengelytávhoz háromhárom 3 fogaskerék és négyféle különböző csapágypersely-rögzítés mellett 0,81—1,16 közötti módosítás érhető el a forgattyústengelyhez képest. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
