189142. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 21-halogén-szteroidok előállítására

1 2 189 142 A (He) általános képletü vegyületek esetén a A4- és AMzomerek keveréke van jelen. Mivel a A5-izomer termodinamikailag stabilabb, ezért az ábrán ezt tüntettük fel, másrészt a A4-izomer a A5-izomer ekvivalensének tekinthető, minthogy egy (III) álta- 5 lános képletü metallált-1,2-dihalogén-eténnel mindkettő azonos módon reagál, s így mindkettő esetén az (V) általános képletü védett C21-szteroi~ dot kapjuk. Á (III) általános képletü metallált 1,2-dihalogén- 10 eténeket a megfelelő 1,2-dihalogén-etének R-fém képletü metallo-organikus vegyületekkel végzett reakciójával állítjuk elő, ez utóbbi képletben R 1-5 szénatomos alkilcsoportot vagy fenilcsoportot je­lent, fémként pedig lítiumot, káliumot vagy nátriu- 15 mot használunk. R csoportként előnyösen butil­­vagy fenilcsoportot, fémként pedig lítiumot hasz­nálunk. Halogénként fluor-, klór- vagy brómatomot, elő­nyösen klór- vagy brómatomot, különösen előnyö- 20 sen klóratomot használunk. 1,2-diklór-etének litiá­­lását a szakirodalom ismerteti [Chem. Bér. 99,1773 (1966), Tetrahedron Letters 1137 (1964)]. Az ani­ont száraz oldószerben, nitrogénatmoszférában kell kifejleszteni. Ha oxigén vagy víz van jelen, az 25 anion elbomlik. Az anion kifejlesztésére oldószer­ként alkalmas például a THF, 1,2-dimetoxi-etán, metil-furán, tetrametilén-diamin, hexametil-fosz­­forsav-triamid, dioxán, valamint ezek elegye, to­vábbá más nempoláris szerves oldószerek. Az ani- 30 on kifejlesztéséhez legelőnyösebben egy ekvivalens R-fém vegyületre vonatkoztatottan három ekviva­lens oldószert használunk, mert ily módon biztosít­juk az anion stabilitását. Oldószerként előnyösen , THF-t használunk. A reakciót - 120 °C és - 20 °.C 35 közötti hőmérsékleten, előnyösen -80°C és- 40 °C közötti hőmérsékleten, különösen előnyö­sen kb. - 60 °C-on végezzük. Miután az aniont már kifejlesztettük - ez rendszerint kevesebb, mint 1 óra alatt végbemegy - a reakcióelegyet száraz, nempo- 40 láris oldószerrel, például szénhidrogén-típusú oldó­szerrel, mint pl. hexánnal vagy egyaromás oldó­szerrel, mint pl. toluollal vagy benzollal, vagy ezek elegyével hígítjuk. Előnyösen toluol-THF- és tolu­ol-hexán-THF-elegyet használunk. Azonban eze- 45 setben is, a kifejlesztett anion stabilitásának bizto­sítása céljából, három ekvivalens anion-generáló oldószert használunk. A reakcióelegyhez toluolt adunk, mivel az anion a (II) általános képletü vé­dett 17-oxo-szteroidra előnyösen nempoláris oldó- 50 szerben addicionálódik. A (III) általános képletü metallált 1,2-dihalogén-eténhez, nempoláris oldó­szerrel való hígítását követően, keverés közben, szilárd vagy oldat alakban hozzáadjuk a védett 17-oxo-szteroidot, majd a reakciót — 80 °C és 55- 40 °C közötti hőmérsékleten vékonyrétegkroma­­tográfiásan követjük nyomon. A reakció végbeme­netelének elősegítése céljából a hőmérsékletet- 30 °C-ra emelhetjük. Amennyiben a védett C21-szteroid elkülönítése qq szükséges, a reakciót - a szakirodalomban ismert módon - víz hozzáadásával megszakítjuk. A nem­poláris szerves fázist a THF és a só eltávolítása céljából vízzel mossuk, és a szakirodalomban jól ismert módon dolgozzuk fel. Azonban előnyösebb, 6g ha a (IV) általános képletü védett C21-szteroidot nem különítjük el, hanem katalitikus mennyiségű sav, pl. p-toluol-szulfonsav- sósav, kénsav, foszfor­sav stb. hozzáadásával in situ alakítjuk (V) általá­nos képletü 3-oxo-C21-szteroiddá, miként az a szakirodalomban ismeretes. Az (V) általános képletü 3-oxo-C21-szteroidot egy R22~S-X (VI) általános képletü szulfenilező ágenssel - melynek képletében R22 1-5 szénatomos alk lcsoportot, triklórmetil-csoportot, adott eset­ben 1-4 szénatomos csoporttal vagy 1-3 nitro­­vagy trifluormetil-csoporttal helyettesített fenilcso­portot, 7-12 szénatomos aralkilcsoportot, ftálimi­­docsoportot vagy —N(R122)2 képletü csoportot, ahol R,22 jelentése 1-4 szénatomos alkil- vagy fenil­­csoport, X klór- vagy brómatomot, vagy fenilszul­­fonil-, ftálimido- vagy imidazolilcsoportot, előnyö­sen klór- vagy brómatomot, különösen előnyösen klóratomot jelent - szulfenilezzük és így a (VII) általános képletü 20,21-dihalogén-szteroidot kap­juk A megfelelően helyettesített (VI) általános képle­­tű szulfenilező ágenst a szakirodalomban ismert módon állítjuk elő. így pl. egy tiol szerves oldószer­rel, pl. széntetrakloriddal készített oldatához szul­­furil-kloridot adunk (Chem. Reviews, 39, 269 (1946) közlemény 279. oldal, 2 929 820. sz. USA szabadalom). A szulfenilezési reakciót nempoláris aprotikus oldószerben, pl. toluolban, kloroformban, éterben vagy metilén-kloridban, legalább egy ekvimólos mennyiségű tercier amin bázis, pl. trietil-amin vagy piridin jelenlétében, a trietil-amint előnyösen feles­legben használva (bázisfelesleg további oldószer­ként szolgál) végezzük. A reakciót -80°C és + 25 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen - 15 °C és C °C közötti hőmérsékleten, előnyösen inert szá­raz gáz-, pl. nitrogén-, argon- vagy széndioxid­­atmoszférában hajtjuk végre. A (VI) általános kép­­letű szulfenil-halogenidet csepegtetve adjuk a reak­cióelegyhez, majd a hűtőfürdőt eltávolítjuk, és a hőmérsékletet kb. 20 °C-ra engedjük felmelegedni, azonban a reakciót - 30 °C és kb. + 25 °C közötti hőmérsékleten is végezhetjük. Ezután a szulfenilező ágens feleslegét megfelelő ágenssel, pl. vízzel, ciklo­­hexénnel, különböző alkoholokkal, pl. metanollal vagy etanollal, vagy acetonnal, elbontjuk. A reak­cióelegyet híg savval, pl. In sósavval, kénsavval, foszforsavval, ecetsavval stb. mossuk - a sav kon­centrációja nem döntő fontosságú a reakció szem­­portjából. A savfelesleget a szakirodalomban is­mert módon, pl. nátriumbikarbonáttal kötjük meg. Az oldószer eltávolítása után, szokásos feldolgo­zással kapjuk a (VII) általános képletü 20,21-diha­­lo-szteroidot, ezt bázissal reagáltatjuk, és így a megfelelő (VIII) általános képletü szulfoxidot kap­juk Legalább egy ekvivalensnyi bázist, illetve "OR20 vagy “SR20 általános képletü aniont hasz­nálunk, ahol R20 1-4 szénatomos alkil- vagy fenil­­csoport. Előnyösen metoxid- vagy fenoxid-aniont, különösen előnyösen metoxid-aniont használunk. Megfelelő reakciósebesség biztosítása céljából po­láris oldószert, pl. DMSO-t, DMF-et vagy THF-et használunk. A reakciót alkoholban is végrehajthat­juk, de úgy a reakciósebesség sokkal lassúbb. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom