189133. lajstromszámú szabadalom • Speciális réteglap és/vagy réteglaprendszer túlnyomásos sokrétegkromatográfiához
1 189 133 2 Hara, R. E. Kaiser, A. Zlatkis: Instrumental HPTLC, Hüthig, Heidelberg, 1980), melynek legfontosabb jellemzői a finomszemcséjű szorbenslapok felhasználása és a műszerezettség. Az a tény, hogy a HPTLC esetén finomszemcséjű rétegen le- 5 hét hatékony elválasztást elérni, jelzi a módszer korlátáit is, hiszen csak rövid távolságon érhetünk el jó felbontást. Logikus volt tehát olyan technika kialakítására is gondolni, amely közelít az oszlopkromatográfiás j ól standardizálható viszonyokhoz, 10 a rétegkromatográfia (TLC) pótolhatatlan előnyeinek (vizuális értékelés lehetősége, agresszív reagensek felhasználásának lehetősége, a térképszerű azonosítás stb.) megtartásával. Ezeket az igényeket elégíti ki az úgynevezett túl- 15 nyomásos rétegkromatográfia (OPTLC), amely a HPLC, HPTLC és a klasszikus TLC előnyeit egyesíti, s alapkészüléke a túlnyomásos ultramikro kamra, amelyben a szorbensréteget (pl. szilikagél, talkum stb.) előnyösen - flexibilis membrán közve- 20 títésével - nyomással fenntartott vízpámarendszer szorítja le a kamrában, s ezzel a réteg feletti gőztér eliminálódik. Az eluenst adagoló mikropumpa szabályozható túlnyomásos áramlással juttatja az eluenst a szorbensrétegbe (pl. 173 749 Magyar Szaba- 25 dalom; 1 570 760 Angol Szabadalom). Az eluens bevezetőnyílások helyének és formájának változtatásával egy-, kétirányú lineáris, körkörös, trianguláris (anticirkuláris) futtatásra egyaránt lehetőség van. Az OPTLC fő előnyei a hagyományos TLC- 30 vei és a modem HPTLC-vel szemben:- a futtatás jóval gyorsabban elvégezhető- a gyorsabb futtatás következtében a diffúzió kisebb mértékű, a foltok kisebbek, nő az elméleti tányérszám 35- hagyományos körülmények között nem futtatható viszkózus, illetve a szorbenst rosszul nedvesítő eluensrendszerek esetében is elvégezhető a kifejlesztés (fordított fázisú rendszerek). A hatékony, lineáris OPTLC alkalmazásához a 40 rétegek szélét le kell zárni, célszerűen impregnálással vagy műanyagfilmmel való bevonással, s így az eluens nem tud elszivárogni a túlnyomás hatására. De ez még nem elég a hatékony, eredményes elválasztáshoz. Az eluens lineáris fronttal való vándor- 45 lását az eluens bevezetőnyílás körüli csatorna létesítésével lehet biztosítani. Ezt legelőnyösebben úgy oldották meg, hogy az alaplapra helyezett szorbensrétegre betétlap kerül (amely egyébként védi a párnát, cserélhető stb.), amelynek az eluens bevezetőnyílás körüli részén, a szorbens felőli oldalon egy vagy több csatorna van az eluens vezetésére (Cl-1995. sz. magyar szabadalmi bejelentés). A túlnyomásos rétegkromatográfiás készülékben eddig egyszerre csak egy réteglap kifejlesztését lehetett elvégezni, bár az eddiginél nagyobb számú minta egyidejű vizsgálata e technika hatékonyságát különösen fokozná. Az OPTLC-ben, mint a klaszszikus TLC-ben is előnyösen különböző specifikus színreakciók alkalmazására van lehetőség, de nagyszámú minta vizsgálata esetén összehasonlításukhoz egy-egy lapot külön-külön kell futtatni, ami sok időt és helyet vesz igénybe. Az OPTLC-ben is különböző alapú réteglapok felhasználására van szükség, de alkalmas futtatók kiválasztásához nagyszámú vizsgálatot kell elvégezni. A találmány kidolgozásakor célunk olyan kromatográfiás réteglap illetve réteglaprendszer kialakítása volt, amely a fenti kívánalmakat kielégíti. Találmányunk alapja az a felismerés, hogy a túlnyomásos rétegkromatográfiás készülék egyszerre több réteglap futtatására is alkalmas, ha a lapokat erre a célra speciálisan kiképezzük, mégpedig ha azokat az eluens rétegre vezetés helye körül tetszőleges formában és méretben perforáljuk. Találmányunk alapja az a felismerés is, hogy e tetszőleges méretben és formában perforált réteglapokat a hagyományos módon lezárt szélű réteglappal együtt rendszerbe foglalhatjuk, s így e rendszer különböző típusú futtatásra s különösen nagyszámú minta egyidejű futtatására válik alkalmassá. Találmányunk további alapja az a felismerés, hogy speciális rétegalaprendszerbe különböző alapú szorbensréteglapok rendszeresíthetők, s így egy futtatót egyszerre több szorbensen próbálhatunk ki. Végül találmányunk alapja az a felismerés is, hogyha a rendszerbe foglalt s egyidejűleg futtatott réteglapokon azonos minták felvitelére kerül sor, akkor a futtatás után laponként különböző reagensek alkajmazására és mennyiségi összehasonlítására van lehetőség. A találmány szerint úgy járunk el, hogy a megfelelő széleken lezárt rugalmas hordozólapú túlnyomásos réteglapokat egymásra téve helyezzük a túlnyomásos rétegkromatográfiás készülékbe oly módon, hogy lezárt széleik egymás fölé kerüljenek, és szorbenst hordozó oldaluk egyirányba nézzen, akkor bár a készülék párnája, illetve betétlapja csak a legfelső rétegre feszül rá, de minden hordozólap egyben a vele érintkező másik réteg párnájaként szolgál, tehát mindegyik szorbensréteg nyomás alá kerül és a lezárt, célszerűen impregnált illetve bevont szélek az eluens számára átjárhatatlanná válnak. Ez azonban az eredményes futtatást még nem teszi lehetővé a több rétegből álló rendszeren, hanem, az alaplapot (la. ábra) kivéve, a többi, egymás fölé helyezett réteglapoknak ugyanolyan méretben és formában az eluensbevezetés helyénél perforáltnak kell lennie, mégpedig a lineáris egyirányú futtatás esetén a réteglap szélén (lb., le., ld., le., lf. ábra) s a kétirányú futtatás esetén pedig a réteglap közepén van ez a kiképzés (2a., 2b., 2c. ábra). Az így kialakított csatornarendszerben az eluens gyakorlatilag ellenállás nélkül közlekedhet az egymás feletti szorbensrétegek között, vagyis a rétegek együtt, egyszerre, azonos módon fejleszthetők ki. A réteglapok használata hasonlít a klasszikus TLC, HPTLC és OPTLC lapok használatához; a szorbensréteg (1) szélei lezártak (2), sa mintákat (3) a megfelelő méretű és formájú perforált rész (4, 6) elé visszük fel. Úgy is eljárhatunk, hogy koncentrálózónás (7) réteglapot használunk, ahol a koncentrálózóna inaktív szorbensből áll. A találmány egyik megvalósítási módja lehet az is (3a., 3b. ábra), hogy éket vagy csatornát (8) • alakítunk ki a hordozólap hátsó részén (9). A találmány szerinti réteglap kialakítható bármely rugalmas és/vagy kevésbé rugalmas és sima 3
