189111. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiazol-származékok előállítására
1 189 111 2 azonosítottuk egy 60 mHz készüléken CDC13/ DMSO-De elegyben, amelynek a jellemző vonalai 5 2,3 (s, 6H); 3,1-3,7 (m, 4H); 3,8 (s, 2H) értéknél voltak. 2. példa 4-klórmetil-4-hidroxi-2-dimetilammometil-2^tiazolin Egy 100 ml-es lombikba beviszünk 10 g dimetilamino-tioacetamid-hidrokloridot, 9 g 1,3-diklórpropanont, 15 g kálium-hidrogénkarbonátot és 40 ml 1,2-diklóretánt. Az elegyet környezeti hőmérsékleten keverjük 24 óra hosszat és utána szűrjük. A szűrletet vákuumban szárazra pároljuk és így 12,3 g terméket kapunk. A kapott anyagot azonosítottuk és megállapítottuk, hogy az lényegében azonos az 1. példa szerinti termékkel. 3. példa 4-klórmetil-4-hidroxi-2-dimetilaminometil-2-tiazolin 2,4 g dimetilamino-tioacetamidot, 2,8 g 1,3-diklór-propanont és 1,9 g nátrium-hidrogénkarbonátot 25 ml kloroformmal elegyítünk és az elegyet 24 óra hosszat keverjük. Az elegyet ezután szűrőpárnán szűrjük és a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk, így 4,7 g szennyezett terméket kapunk, amelyet mágneses magrezonanciás úton megelemezünk. Az elemzés azt mutatja, hogy a termék analitikailag lényegében azonos az 1. példa szerinti termekkel. A termék szemmel láthatóan olajosabb, mint az 1. és 2. példa szerint kapott anyag. 4. példa 4-klórmetil-4-hidroxi~2-dimetilaminometil-2-tiazo~ lin Egy 50 ml-es lombikba beviszünk 1,2 g dimetilamino-tioacetamidot, 1,4 g 1,3-diklór-propanont és 0,9 g nátrium-hidorgénkarbonátot és az elegyhez hozzáadunk 10 ml diklór-metánt. Az elegyet 16 óra hosszat keverjük környezeti hőmérsékleten, majd 20 ml diklór-metánt és 30 ml vizet adunk hozzá. A kétfázisú elegyet alaposan összekeverjük. Az elegy két fázisra válik szét. A vizes fázist 2 x 20 ml diklór-metánnal extraháljuk és a szerves fázisokat egyesítjük, nátrium-szulfát felett szárítjuk és vákuumban szárazra pároljuk. Ily módon 2,3 g terméket kapunk, amelyet mágneses magrezonanciás módszerrel megelemzünk, amely szerint a kapott termék lényegében az 1. példa szerinti termékkel azonos. A következő példák a találmány szerinti eljárás második lépését mutatják be, amelynek során a hidroxi-tiazolint dehidratáljuk. 5. példa 4~klórmetil-2-dimeülaminometil-tiazol-hidroklond 10 g 4-klórmetil-4-hidroxi-2-dimetilaminometil-2-tiazolint feloldunk 50 ml 1,2-diklór-etánban és az oldathoz hozzáadunk 8,6 g tiolin-kloridot 30 ml 1,2-diklór-etánban oldva. Az elegyet környezeti hőmérsékleten keverjük éjszakán át, majd továbbkeverjük 35°-on 35 percig, utána pedig 1 óra hoszszat 50°-on. Ezután az elegyet 5°-ra hűtjük, szűrjük és a szilárd anyagot 1,2-diklór-etánnal mossuk, majd 20 ml metanol és 50 ml etil-acetát elegyében feliszapoljuk. A kapott kristályos anyagot szűréssel elkülönítjük és szárítjuk, így 6,4 g viszonylag tiszta terméket kapunk, amelynek az olvadáspontja 137-140°. A terméket analízissel azonosítjuk DMSO-D6- ban, egy 60 mHz készüléken, jellemző vonalakat 5 3,05 (s, 6H); 4,85 (s, 2H); 4,90 (s, 2H); 7,85 (s, 1H) értékeknél kaptunk. 6. példa 4klórmetil-2-dimetilaminometil-tiazol~hidroklorid 5 g 4-klórmetil-4-hidroxi-2-dimetilaminometil-2- tiazolint hozzáadunk 25 ml 1,2-diklór-etán és 2,1 g szulfuril-klorid 10 ml diklór-etánnal készített elegyéhez. Exoterm reakció indul meg és az elegy felmelegszik 35°-ra amint a hozzáadás megindul, így az elegyet hűtjük a hozzáadás folyamán. Az elegyet ezután környezeti hőmérsékleten 1 óra hosszat keverjük és utána rövid időre 42°-ra melegítjük. Ekkor kétfázisú elegy képződik. Az olajos részt elkülönítjük és 10 ml metanolban feloldjuk. A metanolt vákuumban eltávolítjuk és a maradékot részlegesen oldjuk 10 ml metanolban és utána kicsapjuk 25 ml etil-acetát hozzáadásával. Az elegyet ezután hűtőben lehűtjük és a kristályokat szűréssel elkülönítjük, etil-acetáttal mossuk és vákuumban 30°-on szárítjuk, így 1,4 g kívánt terméket kapunk, amely NMR analízis szerint lényegében megegyezik az 5. példa szerinti termékkel. 7. példa 4-klórmetil-2-dimeti/aminometil-tiazol-hidroklorid 1,9 g 4-klórmetil-4-hidroxi-2-dimetilaminometil-2-tiazolint és 19 ml 1,2-diklóretánt beviszünk egy 100 ml-es lombikba. Az elegyet hűtjük és hozzáadunk 1,53 g foszfor-oxikloridot 10 ml 1,2-diklóretánban oldva cseppenként. Az elegyet 30 percig keverjük 23°-on, majd 1 óra hosszat 50°-on. Ezután az elegyet lehűtjük és 25 ml vizet adunk hozzá. A rétegeket szétválasztjuk és mindkét réteget megvizsgáljuk vékonyréteg-kromatográfiás módszerrel, ahogy az 1. példában leírtuk. A szerves rétegben sem terméket, sem kiindulási anyagot nem észlelünk. A vizes réteg tartalmazza az egész terméket és nem mutatható ki maradék kiindulási anyag. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
