189111. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiazol-származékok előállítására

1 189 111 2 A találmány tiazol-származékok előállítására al­kalmas eljárásra vonatkozik. Az eljárással előállítható tiazol-származékok közbenső termékek értékes gyomorfekély elleni gyógyszerkészítmények hatóanyagaiként szolgáló vegyületek előállításánál. Tiazol-származékokat eddig a találmány szerinti eljárással rokon módszerekkel állítottak elő. Hoo­per és Johnson például barbitursavakkal való mun­kájuk közben 1934-ben 1,3-diklór-propanont és tioacetamidot reagáltatott [J. Am. Chem. Soc., 56, 470-471 (1934)]. Brown és Dubarry 4-klórmetil-4- hidroxi-2-fenil-2-tiazolint állított elő tiobenzamid és 1,3-diklór-propanon reakciójával [Tét. Let., 2191-219% (1969)]. Hasonló reakciók vannak leirva más irodalmi helyeken is 4-klórmetil-tiazolok és 2-tiazolinek előállítására. A szokásos Hautzsch­­körülmények, a savas közegben vagy erős bázis, így piridin jelenlétében végzett reakció azonban nem megfelelőek arra, hogy a jelenleg kívánt terméket elő lehessen állítani. Ennek oka valószínűleg a he­lyettesített aminometil-csoport a kívánt termék 2-es helyzetében. Brown és Dubarry például igen rossz kitermelést ír le: ennek okaként az oldhatósági problémákat tartják, melyek a tioamid-reagensen levő szabad aminocsoport jelenlétére vezethetők vissza. Meglepő módon úgy találtuk, hogy a talál­mány szerinti módosított reakció magas kiterme­léssel megy végbe. A találmány tárgya tehát eljárás (A) általános képletű 4-halogénmetil-tiazolok előállítására, e képletben X jelentése bróm-, klór- vagy jódatom; Y a dehidratáló szerből származó klór- vagy brómatom; és R valamint R1 egymástól függetlenül 1-3 szén­atomos alkilcsoport. Az eljárás abban áll, hogy valamely R] S ^ 11 >nch2cnh2 R általános képletü tiamidot vagy tioamidsót egy O II X'H2CCCH2X általános képletü dihalogén-propanonnal, amely­ben X1 jelentése bróm-, klór- vagy jódatom, vala­mely alkánhalogenid-oldószer és alkálifém-hidro­­génkarbonát jelenlétében reagáltatunk, a kapott (I) általános képletű hidroxi-tiazolin közbenső termé­ket valamely PC13, PBr3, PC15, PBrs, POCl3, POBr3, S02C12, SOCl2 vagy SOBr2 klór- vagy brómtartalmú dehidratáló szerrel dehidratáljuk. Az (I) általános képletű hidroxi-tiazolin közben­ső termékek, amelyekben R és R' metilcsoport, újak. A hőmérsékletértékeket a leírásban Celsius­­fokokban adjuk meg. Az itt használt „1-3 szénatomos alkilcsoport” megjelölés metil-, etil-, propil- és izopropilcsoport­­ra vonatkozik. A találmány szerinti eljárással előállítható ve­­gyületeket a szakember könnyen felismeri ugyan, de a jobb érthetőség kedvéért néhány jellegzetes terméket megemlítünk. 4-klórmetil-2-dímetilaminometil-tiazol; 4-klórmetil-2-(etil-metil-amino-metil)-tiazol; 4-brómmetil-2-dipropílaminometil-tiazol; 4-jódmetil-2-(izopropil-metil-amino-metil)­tiazol; 4-klórmetil-2-(etil-propil-amino-metil)-tiazol. A találmány szerinti eljárással előállítható termé­kek bizonyos csoportjai és az eljárás során használt bizonyos kiindulási vegyületek előnyösek. A kö­vetkező táblázatban felsorolunk előnyös helyettesí­tő csoportokat, amelyek ilyen előnyös termékekben és kiindulási anyagokban vannak. Az előnyös cso­portok természetesen kombinálhatok további kor­látozottabb csoportok kialakítására. A. X klór- vagy brómatom; B. X1 klór- vagy brómatom; C. R metil- vagy etilcsoport; D. R1 metil- vagy etilcsoport; E. X ugyanaz, mint X1; F. X és X1 mindkettő klóratom; G. R ugyanaz, mint R1; H. R és R1 mindkettő metilcsoport. A 4-klórmetil-tiazolok közbenső termékekként használhatók. Ezeket a megfelelő merkaptoalkila­­minnak a nátriumsójával reagáltatva gyógyászati­ig értékes vegyületeket kapunk. Ilyen például a különösen előnyös (II) képletű nizatidin. A találmány szerinti eljárás során használt vala­mennyi kiindulási vegyület könnyen beszerezhető vagy könnyen előállítható a szakterületen járatos szerves vegyész számára. A találmány szerinti eljárás első lépése az előnyös lépés. Ebben a lépésben a dihalogén-propanont a tioamiddal vagy annak sójával reagáltatjuk vala­mely alkálifém-hidrogénkarbonát jelenlétében és halogénalkán-oldószerben. Nátrium-, kálium- és lítium-hidrogénkarbonátokat használhatunk, ame­lyek közül a nátrium-hidrogénkarbonát az előnyös. A tioamid kiindulási vegyület savaddiciós sókat alkothat, amelyek szintén alkalmas reagensek. A tioamid hidrokloridja, hidrobromidja, szulfátja, nitrátja, foszfátja, metánszulfonátja, toluolszulfo­­nátja, oxalátja, acetátja, maleátja, foszfonátja és hasonló sói szabadon használhatók kiindulási ve­gyietekként. A legelőnyösebb halogénalkán-oldószer az 1,2- diklór-etán, de kívánt esetben különböző halogén­­alkánokat használhatunk, ilyenek például az 1,1,2- triklóretán, 1,1-dibrómmetán, 1,2-dibrómetán, 1,1- diklóretán, diklórmetán, l-klór-2-brómetán, kloro­form, bromoform, széntetraklorid és hasonlók. Nem feltétlen szükséges tiszta halogénalkánt hasz­nálni reakcióoldószerként. Mérsékelt mennyiség­ben más oldószereket is használhatunk ezekkel elé­gj itve mindaddig, ameddig a reakcióoldat túlnyo­mó mennyisége halogénalkán. Ilyen más oldósze­rek például a ketonok, éterek és amidok, így az aceton, metil-izobutil-keton, tetrahidrofurán, di­­etil-éter, dimetil-formamid, dimetil-acetamid és ha­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom