189092. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés beépített belsőégésű dugattyús motorok hengerenkénti tényleges nyomatékának és/vagy teljesítményének meghatározására

1 189 092 2 A találmány tárgya eljárás beépített belsőégésű dugattyús motorok hengerenkénti tényleges nyo­­matékának és/vagy teljesítményének meghatáro­zására, amely során a motort üzemszerűen működ­tetjük. Tárgya még a találmánynak az ugyanilyen célú berendezés is, amely különösen alkalmas az eljárás foganatosítására. A belső égésű motorok teljesítményvizsgálatára a fékpadok terjedtek el a legszélesebb körben. Ezek többnyire stabil, helyhezkötött motorfékpadok, amelyek a terhelést mechanikus, pneumatikus, hidraulikus vagy elektromos úton hozzák létre. A vizsgálandó motorra] való összekapcsolás után ezek a fékpadok szolgáltatják a motorjellemzők meghatározásához szükséges terhelő nyomatéket. Az ilyen fékpadokon való vizsgálathoz a motort ki kell szerelni, mert a beépített motoroknál többnyire nincs lehetőség a fékberendezések közvetlen csat­lakoztatására. Ez alól egyedüli kivételek az ún. telje­sítményleadó tengellyel rendelkező mezőgazdasági erőgépek, amelyek esetében mobil fékpadok is alkalmazhatók a motorvizsgálatok elvégzéséhez. Ehhez a teljesítményleadó tengelyhez csatlakoztat­ják a fékpad tengelyét. Ismeretes több olyan motorvizsgáiati módszer is, amely esetében nem alkalmaznak külső terhelést, hanem magának a motornak a szerkezeti egységei hozzák létre a szükséges terhelést. Az ilyen terhe­lések mellett állandósult üzemmódban végzik el a méréseket. Az egyes jellemzők méréséhez egyedi műszereket vagy összetett célműszereket alkalmaz­nak. Másik ismert teljesítménymeghatározási módszer, amely esetében a vizsgálathoz szükséges terhelést a motor forgó, mozgó tömegeinek felgyorsítása során fellépő tehetetlenségi nyomaték szolgáltatja. Ez olyan dinamikus vizsgálat, amely során a motor teljesítményét nem állandósult üzemmód mellett határozzák meg. Ha a jelenleg alkalmazott motorvizsgálati mód­szereket összefoglalóan értékeljük, megállapíthat­juk, hogy ezek többnyire a belsőégésű motorok beállításának ellenőrzésére alkalmasak, bár néha műszaki diagnosztikai célokra is használják őket. Ezt a diagnosztikai célzatú alkalmazást azonban erősen korlátozza az a tény, hogy többhengeres motorok esetében a hengerenkénti tényleges nyo­maték és/vagy teljesítmény meghatározására egyál­talán nem vagy csak nagyon körülményesen alkal­masak az ismeri módszerek. Ha fékpadot alkalmaz­nak, akkor többnyire ki kel! szerelni a motort vagy körülményes módon a teljesítményleadó tengelyhez kell csatlakoztatni a fékpadot. A fék nélküli eljárá­sok, mikor is állandósult üzemmód mellett történik a mérés, csak a motorok szűk körében szolgáltatnak megfelelő pontosságú eredményt. Feltöltővel el­látott diesel rendszerű motoroknál például a szabad felgyorsítási eljárás megkívánt pontossággal nem is alkalmazható. A találmánnyal megoldható feladat tehát az is­mert megoldások hátrányainak kiküszöbölése mel­lett olyan eljárás és berendezés kialakítása a dugaty­­tyús motorok hengerenkénti tényleges nyomatéké­­nak és/vagy teljesítményének meghatározására, aminek alkalmazásával a motort beépített állapotá­ban, üzemszerű működése közben lehet vizsgálni, ami a nyomatékra és a teljesítményre tényleges értéket szolgáltat és olyan egyszerű és megbízható megoldás, ami a mezőgazdaságban a szervizekben üzemszerű körülmények között is alkalmazható. A találmány alapja az a felismerés, hogy a motor nyomatékainak ismert összefüggései alapján számí­tással kell a tényleges nyoma tékot és/vagy teljesít­ményt meghatározni. A motor főtengelyének vál­tozó szögsebessége mellett a motor nyomatéki egyensúlya a motor indikált nyomatékéből, a tehe­tetlenségi nyomatékből és a mechanikai veszteségek nyomatékéből tevődik össze. Az alkalmazott elmé­leti összefüggés a következő: Mj ± ©dw/dt _ Mmech = 0, ahol Mj a motor indikált nyomatéka, 0 a motor főtengelyére vonatkoztatott tehetetlenségi nyomaték, dw/dt a motor főtengelyének szöggyorsulása, MmeCha mc>tor mechanikai veszteségének nyo­matéka. Ha a fenti összefüggésben szereplő szögsebességet méréssel meghatározzuk, tehát a szöggyorsulást számítani tudjuk, akkor még az indikált nyomaték és a mechanikai veszteségek nyomatéka ismeretlen. Felismertük azonban, hogy az indikált nyomatéket nullával tehetjük egyenlővé, ha járó motor esetén átmenetileg megszakítjuk az energiabevítelt. Ekkor a mechanikai veszteségek nyomatéka egyenlő lesz a tehetetlenségi nyomatékka!. A motor összes hen­gerének aktív működését átmenetileg szüneteltetve tehát meghatározhatjuk a motor mechanikai vesz­teségeinek nyomaték át, A kitűzött feladat értelmében azonban a henge­renkénti tényleges nyomatékra és/vagy teljesít­ményre is kíváncsiak vagyunk, amit a motor mecha­nikai veszteségnyomatéka ismeretében már meg­határozhatunk. Ehhez hengerenként külön-külön vagy a hengerek egy csoportja esetében kell az energiabevitelt szüneteltetni. Ha például az első henger tényleges nyomatékára és/vagy teljesítmé­nyére vagyunk kíváncsiak, akkor az összes többi henger esetében kell az energiabevitelt szünetel­tetni, az aktív működést megakadályozni. A vizsgált, azaz működő henger indikált nyomatéka a motor mechanikai veszteségeinek nyomatékával es a tehe­tetlenségi nyomatékka! tart egyensúlyt. A henge­renkénti vizsgálat során kapott indikált nyomaték­értékek összege megegyezik a motor indikált nyo­matékával. Láthatjuk tehát, hogy a motor mechanikai vesz­teségeinek nyomatéka és az egyes hengerek indikált nyomatékainak ismeretében már számíthatjuk az egyes hengerek tényleges nyomatékül és/vagy tel­jesítményét, valamint a motor effektiv nyomatékét és/vagy teljesítményét. A találmány értelmében a továbbfejlesztés most már az, hogy az üzemszerűen működő motorban először átmenetileg szüneteltetjük az összes henger aktív működését és ezzel átmeneti folyamatot ho­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 05 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom