188896. lajstromszámú szabadalom • Kézi forrasztópáka csúcs és eljárás annak előállítására

1 188 896 2 pákacsúcsként csak akkor használják, ha a forrasz­tásnál nem nagy a hőelvonás és így a gyors hőután­pótlás nem szükséges. Ez főleg a kisméretű munka­darabok és viszonylag nagy forrasztópáka esetén fordul elő. A gyakorlatban azonban a gyors egy­másután végrehajtandó forrasztás egyre inkább kö­vetelmény, így csak ritkán alkalmazhatók. A tiszta fémek alkalmazhatóságától eltérő az ötvözetek, elsősorban a rézötvözetek alkalmazha­tósága. Réz alapanyaghoz az ötvözök hozzáadása azt a célt szolgálja, hogy a pórusos és terjedelmes oxidréteg képződését megakadályozza. A hőveze­tési tényező azonban már a legkisebb adag ötvöző esetén is erősen romlik. így pl. 0,4 % Fe rézhez való hozzáadása a réz hővezetését kb. 30 %-kal rontja. A réz oldását ugyanakkor csak kevéssé csökkenti és így a rézcsúcsok ötvözése csak a szár tartósságát növeli. Hátrányként jelentkezik még a forrasztási sebesség csökkenése, mely a lényegesen rosszabb hőutánpótlás következménye. Gyakorlatilag a nem tiszta réz tartalmú pákacsúcsokkai tehát nem lehet megoldani a nagyüzemi gyártás forrasztási problé­máit. Ha a réz pákacsúcs felületét vékony rétegben korrózióálló és elektrolízisre kevésbé hajlamos anyaggal vonják be a probléma felmerülését meg­akadályozhatják A bevonatnak az alábbi követel­ményeknek kell eleget tennie: — a korrózióállósága sokkal jobb legyen a rézé­nél- ne legyen elektrolízisre hajlamos a forraszanyag­gal- jól és egyenletesen ragadjon a felülethez-- egyenletesen összefüggő, viszonylag vastag, réteget, lehessen készíteni- a bevonat sem a hőmérséklet ingadozás, sem a külső hatóanyagok hatására ne repedezzen fel vagy sérüljön meg — nedvesíthető legyen. A fenti célokkal összhangban a pákacsúcs kiala­kítására különböző megoldásokat használnak: úgymint szinterezeít csúcsokat, a pákacsúcson lét­rehozott diffúziós rétegeket vagy a pákacsúcsra fel­vitt bevonatokat. A szinterezett pákacsúcsokba vasat szintereznek, ezáltal az élettartamuk mintegy háromszorosra nő. A munkafelület jól nedvesíthető és a pákaszár kor­­rózióáliósága szintén megfelelő. A vas és réz szem­csék egymás mellett helyezkednek el, de nem képez­nek összefüggő ötvözetet. A forrasztásnál a réz ki­oldódik, durva felület képződik, amely szabályoz­hatatlan mennyiségű forraszt ad le. E célból a csú­csot nagyobb tömegűre készítik, hogy a hőkapaci­tását ellensúlyozzák. A réz pákacsúcsba egyes fémeket pl. alumíniu­mot, vagy krómot hőhatással diffundáltatnak. Az ily módon kialakított pákacsúcsok nagyon korró­zióállónk, továbbá a pákaszár lerágódása sem kö­vetkezik be. A munkafelület nedvesíthetősége vé­gett a hegyet lereszelik, ám ezáltal anyaga a forrasz­ban oldódik. (Ezen csúcsokat revementes csúcsok­nak szokták nevezni.) A bevonatos pákacsúcsot gőzölögtetéssel, per­metezéssel vagy galvanikus úton állítják elő. A nik­kelt, krómot, vasat vagy ezen fémrétegek kombiná­cióját használják leggyakrabban. A nikkel és króm bevonatok a revementes csúcshoz hasonló tulaj­donságokkal rendelkeznek. A vasréteges bevonat, valamint a fentiekkel kombinált bevonatok a ma­napság ismert legjobb megoldások. (Dettner, H. W.-Elze, G.: Handbuch d. Galvanotechnik II k ) A galván-technológiáva! előállított több rétegű bevonattal kialakított vasazott pákacsúcs élettarta­ma az egymásra épített rétegek sorrendjétől, a réte­gek vastagságától, az alkalmazott galvanizálási technológiától, a fürdő összetételétől stb. függ. A manapság forgalmazott vasazott pákacsúcsok hiányossága, hogy különösen vékony vasrétegek esetén akár már a gyártás alkalmával vagy az ismé­telt felmelegítés hatására repedések, pórusok kelet­keznek. A forraszanyag és a folyasztószer a repedé­seken hozzáfér a rézhez, ahol üregeket képez. En­nek következtében a vasréteg gyorsan lehámlik. A vasréteg hiányossága a korai repedezés, pórus­képződés, ridegség, amely a nem kellően finom homogén kristályos szerkezetnek tulajdonítanak. Egyébként helyesen beállított vasfürdő és helyesen megválasztott leválasztás! sebesség és fürdőhőmér­­sékleí mellett a finom, homogén kristályszerkezet kialakulása ellen hat, hogy a fürdőben a levegő és az átlódon kiváló oxigén hatására három vegyérté­kű Fe jön létre, amelyből már alacsony - 2,5 körüli — pH értéknél ferrihidroxid formájában lebegő csapadék keletkezik. Ez a lebegő csapadék a vasbevonat szerkezetébe beépül, megbontva an­nak homogén, finom szemcseszerkezetét, úgy, hogy kis áramsürüség, kis bevonási sebesség mellett sem kapunk megfelelően tömör, kemény, homogén vas­réteget. A három vegyértékű Fe képződéséi gazda­ságosan előállítható összetételű, kezelési technoló­giájú, deríthető és stabil fürdővel törekednek mér­sékelni, illetve megszüntetni. A vasréteg tartóssága a rétegvastagság növelésé­vel adott határig fokozható. A túlzottan vastag réteg a magas előállítási költségszint mellett köny­­nyebben leválik az alapfelülettől, pikkelyesedig a vastag réteg csökkenti a hőátadást, növeli a for­rasztás időtartamát. További hiányosság, hogy a vasréteg korai repedésre, leválásra hajlamos, ha a vasréteget közvetlenül réz alapra vagy nem megfe­lelő közbenső rétegre visszük fel. A közbenső réte­gek kialakításánál fontos, hogy a feívitt rétegek között a termikus diffúzió révén előnyös tulajdon­ságú réteghatárokat alakítsanak ki. A találmánnyal célunk a fenti hiányosságok ki­küszöbölése, azaz a vörösréztesttel galvanikus úton feivitt nikkel-, vas-, krómbevonattal kialakított ké­zi forrasztópáka csúcsok tökéletesítése, amely lé­nyegesen jobb hatásfokkal működik, mint az is­mert megoldások. A találmánnyal célunk továbbá a vörösréztesttel galvanikus úton felvitt nikkel-, vas-, krómbevonat­tal kialakított kézi forrasztópákacsúcs előállítási eljárásának tökéletesítése, amely lényegesen jobb hatásfokkal jellemezhető, mint az ismert eljárások. A találmánnyal feladatunk a vörösréztesttel, gal­vanikus úton felvitt nikkel-, vas-, krómbevonattal kialakított kézi forrasztópáka csúcsok bevonata g 10 1 5 20 25 :ío 35 40 45 50 55 60 65 A

Next

/
Oldalképek
Tartalom