188871. lajstromszámú szabadalom • Eljárás többhatású gyógyír előállítására főleg gyógynövényekből
1 188 871 2 A találmány tárgya eijárás többhatású gycgyír előállítására főleg gyógynövényekből. A találmány szerinti gyógyír a gyomor-bél-rendszer megbetegedései, a légzőszervek megbetegedései ellen, továbbá gyulladáscsökkentőként, valamint gyulladásos daganatok kezelésére alkalmazható. A találmány szerinti gyógyír főleg gyógynövényekből készül, és a fent felsorolt alkalmazási területek vonatkozásában már ismert összetevőként a fehérmályvalevél, a kamillavirág, a lenmag, a papsajllevél és a somkórófű kivonatát tartalmazza. A találmány szerinti összetételű keverékből nyert kivonat a szokásos készítményformákban, főleg tea, tinktúra, kenőcs, szörp alakjában szerelhető ki. Egyes növények gyógyító ereje évezredek óta ismert. Miután a gyógyszeripar a múlt században, majd századunk első felében igen látványos sikereket ért el, a gyógynövények iránti érdeklődés kissé lanyhult, de az elmúlt 10-15 évre visszatekintve mondhatjuk, hogy a gyógynövények megint elfoglalták méltó helyüket az alkalmazott gyógytényezők között. „Rohanó életmódunk" egyik következménye az ún. ismeretlen kórokú gyomor- és nyombélfekély, pszichikai eredetű reuma stb. Sokszor a diagnosztikailag nem is rögzíthető betegségekkel szemben az orvos is tehetetlen. A pszichoszomatikus betegségekkel szemben az egyik gyógymód a természetes, biológiailag aktív anyagokat széles skálában tartalmazó komplex hatású készítmények alkalmazása. A gyógyító megelőzésben jelentős szerepük van az ilyen készítményeknek, részben azért is, mert több betegségben szenvedő ember esetén nem lehet mindig gyári gyógyszereken alapuló gyógymódot alkalmazni. így ismert például, hogy a gyomorfekélyes reumás beteget nem lehet egyszerre nem-steroid gyulladáscsökkentővel és fekélygátló gyógyszerrel kezelni, mert ettől perforálódik a fekély (W. S. Mitchell et al.: Brit. Med. J. 284, 731 [1982]). Ismert továbbá, hogy a nem-steroid gyulladásgátlóknak közös mellékhatása van: fekélyt okoznak (1 483 165 sz. brit szabadalmi leírás). Már ez a két példa világosan megmutatja, hogy sok esetben nagyon kívánatos volna a vegyi úton előállított gyógyszert természetes anyagokkal helyettesíteni. A természetes, biológiailag aktív anyagok majdnem kimeríthetetlen forrásai a különböző gyógynövények. Hasznosításuk általában a különböző gyógyteák alakjában történik. A gyomorfekély, nyombélfekély ellen a „Gyógyító növények” című könyv (Rápóti —Romvári: Gyógyító Növények, Medicina Könyvkiadó, 1972, 323/324. o.) például négy teakeverék receptjét közli. Daganatok kezelésére ismert a Ph. Austr. Vili. keveréke, a Ph Helv. V. keveréke, a DAB VI. keveréke stb. A légcsőhurut ellen a fent említett, „Gyógyító Növények” c. könyv Bássler keverékén, a lengyel és a román Fo-No (Formulae Normales) keveréken kívül még 14 komponenses, egyebek között akácvirágot, bodzavirágot és hársfavirágot tartalmazó keveréket ismertet, köhögés és hurut ellen további 7 különböző teakeveréket. Azt tapasztaltam, hogy az említetteknél komplexebb, erősebb hatású gyógynövény kompozíció állítható elő, ha a fenti alkalmazási területek vonatkozásában már ismert gyógynövényeket újabb, az adott kórképpel kapcsolatban még nem alkalmazott, egyébként azonban ismert gyógynövényekkel, illetve biológiailag aktív anyaggal kombinálom. A fentiek értelmében a találmány tárgya eljárás többhatású gyógyír előállítására fehérmályvalevél, kamillavirág, lenmag, papsajtlevél, somkórófű, vérehulló fecskefű, körömvirág és méhszurok felhasználásával. A találmányra jellemző, hogy 10-20 súlyrész fehérmályvalevél (Anthaea officinalis), 10-20 súlyrész kamillavirág (Matricaria chamomilla L.), 5-15 súlyrész lenmag (Linum usitatissimum L.), 5-10 súlyrész papsajtlevél (Malva negleeta Wall.), - 77' 15-30 súlyrész somkórófű (Melilotus officinális L-)’ 10 — 20 súlyrész vérehulló fecskefű (Chelidonium május L.), 5-15 súlyrész körömvirág (Calendula officinalis L.) és 5-10 súlyrész méhszurok (propolisz) keverékét gyógyteaként kiszerelem vagy a vérehulló fecskefü kivételével a fenti komponenseket vizes etanolban, előnyösen 96 %-os vizes etanolban áztatom, míg a vérehulló fecskefüvet perkolálással kivonatolom, a két kivonatot egyesítem, kívánt esetben 50 °C alatti hőmérsékleten betöményítem és tinktúraként vagy szörpként kiszerelem vagy krémalappal összekeverve kenőccsé alakítom. Az alábbiakban rövid áttekintést adok a találmány szerinti gyógyír alkotóiról. A fehérmályva levele és gyökere a légcső és az emésztőszervek hurutos megbetegedései ellen, továbbá köhögés elleni teakeverékekben alkalmazható; mindkét drog sok nyálkát és nyomokban illóolajat tartalmaz. A kamillavirág azuléntartalmú illóolajat, glikozidokat, csereanyagot, keserüanyagot, növényi savakat, cukrot stb. tartalmaz, gyulladáscsökkentő, nyugtató, gyomor- és bélbajokat megszüntető hatása közismert. A lenmag langyos vízzel leöntve nyákos folyadékot ad, amely bélhurutos bántalmakban a bélfalak izgalmi állapotának csökkentésére bevonóul alkalmazható. A papsajtlevél nyálkát és csereanyagot tartalmaz, bélhurut ellen alkalmazzák, de daganatlágyító hatást is tulajdonítanak neki. A hüvelyesek családjába tartozó somkórófű levelét és virágát gyűjtik, a drogból készült teát gyomor-, bél- és légzőszervi megbetegedések, lágyító borogatóul kelésekre, visszérgyulladásra használják. A fentieken kívül a kompozícióm még három olyan alkotót tartalmaz, amelyet hasonló készítményekben még nem alkalmaztak. A legjellemzőbb a vérehulló fecskefű, melynek mind a levele, mind a gyökere hatóanyagtartalmú. A drogot főleg epe- és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
