188825. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antibakteriális hatású penicillanoil bisz(hidroxi-metil)-karbonát- származékok előállítására

1 188 82.) 2 ion, a megfelelő savból állíthatók elő, például vizes tetrabutil - ammonium - hidroxiddal végzett semle­gesítéssel, vízzel nem elegyedő szerves oldószer, például kloroform jelenlétében. Az oldószeres réte­get elválasztjuk és a terméket az oldószer lepárlásé- 5 val izoláljuk. Eljárhatunk úgy is, hogy az (V) vagy (VI) általános képletű vegyület nátrium- vagy káii­­umsóját ekvimoláris mennyiségű vizes tetrabutil - ammonium - hidrogén - szulfáttal kezeljük, vízzel nem elegyedő oldószer jelenlétében, a kicsapódott 10 alkálifém - hidrogén - szulfát - sót kiszűrjük, és a terméket az oldószer lepárlásával izoláljuk. Gyógyászati célokra a találmány szerinti sók kö­zül a gyógyászatilag elfogadható sók használhatók fel; a többi sók is alkalmasak azonban számos 15 egyéb célra. Ilyen lehet bizonyos vegyületek elkülö­nítése és tisztítása, továbbá a gyógyászatilag elfo­gadható sók elválasztása a nem sószerü kísérőktől. Az (I) képletű vegyületek és gyógyászatilag elfo­gadható savaddíciós sói emlősökben in vivo baktériumellenes hatást mutatnak, amely hatás a penicillin-származékoknál általában használt mód­szerekkel kimutatható. így például az (1) képletű vegyület beadható egereknek, amelyeknél akut fér- ^ tőzést váltottunk ki egy patogén baktérium stan­dardizált tenyészetének intraperitoncális beoltásá­val. A fertőzés súlyosságát úgy állítjuk be, hogy az egerek 1 - 10-szeres mennyiségét kapják a LD,no értéknek (az LD100 az a minimális inokulációs ér­­ték, amelyre szükség van, hogy a kontroli-egerek 100 %-a elpusztuljon). A vizsgálat végén a vegyület hatását úgy állapítjuk meg, hogy megszámoljuk azokat a túlélőket, amelyeket beoltottunk á bakté­riummal és a találmány szerinti vegyülettel kezel- 35 tünk. Az (I) képletű vegyüieteket adagolhatjuk orá­lisan vagy szubkután is. A találmány szerinti vegyületek in vivo baktériumellenes hatása lehetővé teszi, hogy embe­rek és emlős állatok baktériumfertőzéseinek kezeié- 4c sere használjuk őket orálisan vagy parenterálisan adagolva. A vegyületek olyan fertőzések kezelésére is használhatók, amelyeket szuszceptibilis baktériu­mok okoznak embereken. Az (I) képletű vegyületek 6 - (2 - amino - 2 - fenil 4D - acetamido) - penicillánsavra (ampicilünre) és sul­­bactamra bomlanak le, a sulbactam ezután ß-lakta­­máz-inhibitorként hat és növeli az ampicillin hatá­sosságát. így az (I) képletű vegyületek olyan bakté­riumok elpusztítására alkalmazhatók, amelyek ér- 50 zékenyek ampicillin és sulbactam I : I arányú ele­­gyére, azaz az Escherichia coli és a Staphylococcus aureus bizonyos törzseinek elpusztítására. Annak meghatározására, hogy valamely Esche­richia coli vagy Staphylococcus aureus törzs érzé- 55 keny-e bizonyos találmány szerinti vegyülelrc, a korábban leírt in vivo vizsgálat alkalmazható. Egy másik módszer például a minimális inhibíciós kon­centráció (MIC) mérése az ampicillin és a sulbac­tam 1 : 1 arányú elegyére. Az MIC érték mérhető az international Collaborative Study on Antibiotic Sensitivity Testing által javasolt módszerrel [Erics­son és Sherris, Acta Pathologica et Microbiologia Scandinavica, Supp. 217, Section B: 64-68 ; 1971 )j. A módszer szerint agy-szív infúziós agarl alkalmaznak. Egy éjszakán át tenyésztett kultúrát iOO-szorosára hígítanak standard inokulumként való felhasználásra (10-20 000 sejtet körülbelül ),002 ml térfogatban visznek fél az agar felületére; 20 ml BHI agar/dish). A vizsgálandó vegyületből 12 kétszeres hígítású mintát készítenek, amelyek­ben a vizsgálandó vegyület kezdeti koncentrációja 200 mcg/'ml. A lemezeket 18 óra hosszat 37 "C hőmérsékleten tartják, majd értékelik, és az értéke­lés során nem veszik figyelembe a különálló telepe­ket. A vizsgált mikroorganizmus érzékenysége (MIC) meghatározható annak a legalacsonyabb koncentrációnak a megadásával, amely teljesen meggátolja a növekedést szabad szemmel látható módon. A találmány szerinti baktériumellenes vegyületet vagy annak sóját embereknek és emlős állatoknak beadhatjuk önmagában vagy más antibiotikumok­kal és/vagy gyógyászatilag elfogadható hordozók­kal vagy hígítóanyagokkal kombinálva. A hordozó vagy a hígítószer megválasztása az alkalmazási módtól függ. így például, ha a gyógyszerkészít­ményt orálisan akarjuk beadni, a baktériumellenes hatóanyagot kiszerelhetjük tabletta, kapszula, pilu­­!a, por, szirup, elixir, vizes oldat, szuszpenzió vagy más hasonló készítmény formájában, a gyógyszeré­szeiben szokásos módon. A hatóanyag aránya a hordozóhoz viszonyítva természetesen függ a ható­anyag kémiai természetétől, oldhatóságától és sta­bilitásától, valamint a beadni kívánt dózis nagysá­gától. Amennyiben tablettákat akarunk készíteni, a szokásos hordozóanyagokat, így például laktózt, nátriumcitrátot, és foszforsav sókat alkalmazha­tunk. A tabletták különböző szétesést segítő kom­ponenseket, például keményítőt tartalmazhatnak, továbbá adagolhatunk síkosító anyagokat, úgy­mint magnézium-szlearátot, nátrium-lauril-szulfá­­tol vagy lalkumol. Amennyiben kapszulákat aka­runk előállítani, hígítóanyagként használhatunk laktózt és nagy molekulasúlyú polietilén-glikolo­­kat, így például 2000-4000 molekulasúlyú polieti­­lén-glikolokat. A vizes szuszpenzió előállításához a hatóanyagot emulgeáló és szuszpenzióképző sze­rekkel keverjük össze. Kívánt esetben adagolha­tunk édesítő és/vagy ízesítő anyagokat is. Parente­­rális adagolás céljára (intramuszkuláris, intraperi­­loneális, subkután és intravénás alkalmazás) ké­szíthetünk steril oldatokat, amelyek pH-ját megfe­lelően beállítjuk és pufferoljuk. Intravénás alkal­mazás céljára olyan oldatot kell előállítani, amely­ben az oldott részek összkoncentrációja megfelel az izotóniásnak. Mint azt korábban is említettük, a találmány szerinti baktériumellenes vegyületek emberek keze­lésére is használhatók és a napi dózis nem különbö­zik jelentősen más "klinikáikig alkalmazott penicil­lin-típusú antiobiotikumok dózisától. A dózis mennyisége változhat a kortól, a testsúlytól és a kezelendő egyén érzékenységétől, továbbá a beteg­ség természetétől és súlyosságától függően. A talál­­, mány szerinti vegyüieteket orálisan általában napi 20- 100 mg/testsúly kg dózisban, parenterálisan 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom