188813. lajstromszámú szabadalom • Fúró,ütvefúró és fúrókalapácsként működő kéziszerszámokhoz
1 188 813 2 A találmány ütvefúró és fúrókalapácsként működő kéziszerszámoknál használható fúróra vonatkozik, amelynek tartórészén zárt, hosszanti horony van. Ha kemény anyagokban például betonban, vágykőben lyukat kell fúrni, legtöbbször ütvefúró gépeket vagy szerszámokat használnak, vagy szokásos a fúrókalapácsok alkalmazása is. A két szerszám közül az ütvefúrók gyakrabban kerülnek alkalmazásra, aminek fő oka az, hogy előállítási költségük viszonylag kicsi. Az ütvefúró gépek előnye továbbá az, hogy olyan fúrókat lehet hozzájuk alkalmazni, amelyeknél a működő rész és a tartórész átmérője egymással egyenlő. Ilyen módon a fúrókat gazdaságosan, kis költséggel lehet előállítapi. A fúrókat tartórészüknél változtatható átmérőjű befogó tokmányba eltolhatatlanul helyezik el és rögzítik. Ilyen módon elérhető az az előny, hogy a forgató nyomatékot az átmérőhöz viszonyítva kedvező erőhatásokkal lehet a fúróra átvinni, mert a fúró átmérőjének növekedésével a tartórész vastagsága vagyis a befogó részek egymástól mért távolsága is növekszik. Ilyen módon lehetővé válik az ütvefúró gépeknél vagy szerszámoknál a fúró teljesítményét maximumra fokozni A lényegesen bonyolultabb szerkezetű fúrókalapácsoknál az ütvefúró gépekhez viszonyítva számottevően eltérő kinematikai viszonyokkal kell számolni, miáltal a fúró rögzítése vagy helybentartása is lényegesen eltérő módon történik. Főleg a fúró által kifejlett ütések igen nagy kinematikai energiája kívánja a fúró tengelyirányú elmozdíthatóságát, a szerszámtartónak a fogantyú felé fordított részénél. Emiatt a fúrókalapácsoknál speciális fúró-programokat kell megállapítani és ezek közül a legelterjedtebbek azok, amelyeknél a tartórészen zárt, tengelyirányú (hosszanti) horony van, amelylyel a szerszámtartó rögzítőelemei kapcsolódnak. Az a körülmény, hogy az ütvefúró szerszámoknál és a fúrókalapácsoknál a fúró tartása, vagy rögzítése egymástól alapvetően eltérő módon történik, ellentétes a gazdaságosság követelményeivel, mert a fúrókat nem lehet az egyik fúrószerszámból a másik fajta fúrószerszámba áthelyezni. Az áthelyezés követelménye természetesen azoknál az üzemeknél áll fenn, amelyek mindkét fajtájú szerszámokat használják, mert ezeknél viszonylag nagyszámú különböző átmérőjű fúrót szoktak üzemben tartani és ezek az ismert megoldásoknál mindig csak az ütvefúró szerszámra, vagy a fúrókalapácsba helyezhetők. Ez azt jelenti, hogy a szokásos megoldásoknál az ütvefúró szerszámhoz tartozó olcsó fúrót nem lehet a fúrókalapácsoknál használni, mert az az utóbbi szerszám tartozójának rögzitóeszközeive! nem kapcsolható össze. Hasonlóképpen a fúrókalapács fúróját sem lehet ütvefúrásra használni, aminek oka az, hogy a hornyok a befogó tokmány szorítópofáival központosító kapcsolatot nem tudnak létesíteni. Ennek következtében megtörténhetik, hogy a fúró a befogó tokmány tengelyéhez viszonyítva ferde helyzetbe kerül, ami természetszerűleg mind a fúrónak, mind pedig a tokmánynak túlzott kopását és igénybevételét eredményezi. A találmány célja valamennyi fúróeszköz teljesítményére vonatkozó előny kihasználása mellett 5 olyan fúrót létesíteni, amely mind a fúrókalapácsoknál mind pedig az ütvefúró szerszámoknál használható és amellett gazdaságosan, csekély költséggel előállítható. Ezt a célt a találmány értelmében úgy érjük el, hogy az említett hosszanti hornyot 10 vagy a hornyokat legalább egy közbenső szakasz szakítja meg és ennek a szakasznak a kontúrja a tartórész külső felületének felel meg. A fúró tartórészének ez a kialakítása lehetővé teszi olyan fúró előállítását, melynél a működő rész 15 és tartórész átmérői egymással egyenlők, ez pedig egyrészt az előállítási költségeket csökkenteni, másrészt lehetővé teszi a fúró cserélhetőségét mindkét fajtájú fin ószerszámban. Az említett közbenső szakasz a hosszanti horony mellette lévő darabjaival u együtt olyan felfekvési lehetőséget biztosít az ütveíúró gép befogó tokmányának szorítópofái számára, amely a fúrónak a szerszámmal való pontos vagyis elferdülés nélküli rögzítését lehetővé teszi. 2R Ennek következtében a kopások rendkívül kicsik és az erőátvitel a fúróhoz gyakorlatilag veszteségmentes. A fúró behelyezendő és rögzítendő tartórészének találmány szerinti kialakítása biztosítja továbbá a 3Q fúrókalapácsokban a fúró olyan megerősítését, amely megfelel a kifejtendő teljesítménynek. A szerszámtartó rögzítő elemeinek száma megfelel a horony hosszanti darabjai számának és ezek a rögzítőelemek a horonytíarabokkal kapcsolódnak. 35 Ilyen módon a fúró tartása korlátozott tengelyirányú játékkal (elmozdulási lehetőséggel) történik és nagyon biztos. Elméletileg lehetséges a hosszanti hornyot vagy hornyokat egymástól bizonyos távolságokban el- 40 helyezett közbenső szakaszokkal több hosszanti részre osztani. Ez különösen nagyméretű fúróknál ajánlatos, amelyeknél viszonylag hosszú vezetékre van szükség. A kopás csökkentése és az erőátvitel kedvezőbbé tétele érdekében a fúrókalapácsok üze- 45 ménéi ilyen módon kettőnél több rögzítőelem nyúlik be a hosszanti horony egyes darabjaiba. A közbenső szakasz vagy a szakaszok előnyösen olyképp létesülnek, hogy a tartórész eredeti keresztmetszetét ezeken a helyeken nem változtatjuk meg és ily 50 módon jönnek létre azok a szakaszok, amelyek mindkét végüknél egy-egy horonydarabhoz csatlakoznak. A tartórész homlokoldala és a hosszanti horony ehhez tartozó végződése közötti távolság előnyösen 55 a fúró tartórésze (behelyezendő része) átmérőjének 0,3 - 1-szerese. Ilyen módon lehet a tokmány szorítópofáinak felfekvési helyét pontosan meghatározni. Különösen az esetben, ha olyan fúrókalapácsokat alkalmazunk, melyeknél a tartó vagy rögzítő 60 elemek a szerszámtartóhoz merőleges helyzetűek, előnyös az említett helyzetmeghatározás, mert ily módon minden egyes befogásnál a rögzílőelemeknek a hosszanti horonydarabokba való mélyedése biztosítható. A fentiek szerint olyan fúrónál, mely-2
