188813. lajstromszámú szabadalom • Fúró,ütvefúró és fúrókalapácsként működő kéziszerszámokhoz

1 188 813 2 nek tartórésze 10 mm átmérőjű, ez a távolság pél­dául 6 mm lehet. A fúrót előnyösen úgy alakítjuk ki, hogy az emlí­tett közbenső szakaszok hossza a tartórész átmérő­jének 0,4- 1,1-szerese. Egy ilyen hosszúságú köz­benső szakasz biztosítja azt, hogy a befogó tok­­mánynak még rövid szorítópofái is csak a közbenső szakaszokon feküdjenek fel vagyis a tartórésznek csak ezeknél a felületrészeinél jön létre érintkezés oly módon, hogy a középső szakasznál a megtá­masztás elegendő nagyságú felület mentén történik. A közbenső szakasz hossza 10 mm átmérőjű tartó­rész esetén ily módon például 8 mm lehet. A hosszanti horony egyes darabjainak hossza előnyösen megfelel a tarlórész 0,7 - 1,7-szercsének. Ez a méretezés lehetővé teszi, hogy a horony hosz­­szanti darabjai megfelelő erőátviteli kapcsolatot biztosítsanak a rögzítőelemek számára és így a fel­fekvő szorítópofák biztosan helyükre kerülhetnek vagyis nem mélyednek a horonyba, más szóval biztosan a tartórész nem-hornyolt részein fejtik ki szorító hatásukat. Egy hosszanti horonyrész hosz­­szúsága például 10 mm átmérő esetén ily módon kb. 8 mm. A találmány szerint továbbá a hosszanti horony mélysége a tartórész átmérőjének 0,1 — 0,3-szorosa. Ez a mélység lehetővé teszi a rögzitőelemek biztos kapcsolódását és emellett biztosítja azt is, hogy a tartórészt csak minimális mértékben kell gyengíte­ni. A horonynak ez a mélysége még azzal az előny­nyel is jár, hogy az esetben ha a horonynak feneké­nél körív-alakú a keresztmetszete, a lartórész. kon­túrjának csak viszonylag csekély darabjai mennek veszendőbe a tartás, vagy rögzítés szempontjából. Abból a célból, hogy a fúrót biztosan és hatáso­san lehessen forgatni, előnyös lehet a horonydara­bokat V-alakú keresztmetszettel elkészíteni. A hosszanti horonydarabok oldalfalainak egymás felé közeledő, vagy ferdülő alakjának megfelelően a rögzítőelemek is ékalakúak. Ilyen módon az érintkezés vizsonylag nagy felület mentén történik és ez is hozzájárul a kopás csökkenéséhez. Az is­mertetett kialakítás, mint mondottuk elősegíti a szerkezet jó erőátviteli képességét és ez biztosítja, hogy a szerszám behelyezett tartórészénél az erőát­viteli felületek vesztesége kicsi, vagyis a felfekvő felületek elegendő nagyok. Ezek a körülmények biztos és jó rögzítést eredményeznek a befogó tok­mánybán. Az ütvefúró szerszámoknál a befogó lokmány szorítópofái biztosítják a központosítást, viszont a fúrókalapácsoknál erre a célra hosszanti horony alakjában kiképzett tartó- vagy rögzítőelemek áll­nak rendelkezésre. Ha ez a hosszanti horony ke­resztmetszetben V-alakú, fennáll az a lehetőség, hogy a rögzítőelemek segítségével a fúrók közpon­tosítását leginkább a horony fenékrésze végzi, de lehet úgy is eljárni, hogy erre a célra főleg a horony oldalfalait használjuk. Mindkét központosítási módszernél előnyösnek bizonyult, ha a hosszanti horonydarabok oldalfalai által bezárt szög kb. 50— 130- között van. Ha a központosítást főkép­pen a horony fenékrésze végzi, előnyösebb, ha a fenti határok közül a nagyobb fokokat választjuk, így például kedvezőnek bizonyult ha a horony ol­dalfalai egymással 120—os szöget zárnak be. Ha viszont a központosítást az oldalfalak végzik, ez a szög előnyösen 50-70° között van, ami azért bizo­nyult megfelelőnek, mert számottevő oldalerők (tangenciáliserök) lépnek fel. A találmányt a csatolt rajz kapcsán részletesen ismertetjük. Ezen rajzon az 1. ábra a fúrót oldalné­zetben részben metszve szemlélteti olyan kivitelnél, amelynél a három hosszanti horony fenékrészei körív alakúak. A 2. ábra a fúró másik kiviteli alakját hasonló­képpen szemlélteti, de V-alakú keresztmetszettel elkészített három horonnyal. A 3. ábra a 2. ábrához tartó keresztmetszet a III-III vonal mentén. Az 1. ábra szerinti kivitelnél a fúrót egészében 1 jelöli és ez a fúró a 2 működő részből és ahhoz csatlakozó 3 lartórészből áll. Ez utóbbiban van a kerületen elosztva a három 4-gyel jelölt hosszanti horony, amelyek fenékrésze keresztmetszetben kör­ív alakú. Ezeket a 4 hornyokat a két 5 közbenső szakasz a 4a. 4b és 4c horonyszakaszokra osztja, melyek kialakítása olyan, hogy az 5 közbenső sza­kaszok külső felülete pontosan megfelel a fúró 3 tartórésze kontúrjának illetve paláslfelületének. A hosszanti 4 horonynak a 3 lartórész 3a hom­lokfelületével szomszédos vége a felrajzolt kiviteli példánál az \A távolságban van az említett hom­lokfelülettől, és ez a távolság megfelel a tartórész D ílmérőjc 0,4-szeresének. Az 5 közbenső szaka­szok B hossza a leírt kivitelnél a fúró tartórésze D átmérőjének 0,6-szerese. A 4a, 4b, 4c horonysza­kaszok hossza egymással egyenlő, ezt a hosszúsá­got a rajzon L jelöli, amely a leírt kivitelnél a fúró 3 tarlórésze D átmérőjének 0,8-szorosa. A horony­szakaszok T mélysége megfelel az említett D átmé­rő 0,2-szeresének. A 2. ábra szerinti kivitelnél a 11 fúrónak 12 működő része és 13 tartórésze van. A fúró kerülete mentén elosztott három hosszanti 14 horony mind­egyikét egy-gy 15 közbenső szakasz két 14a és 14b heronyszakaszra osztja, melyek keresztmetszete V- alakú (3. ábra). A horonyszakaszok 16 oldalfalai eevmással a szöget zárnak be, mely a leírt kivitelnél 100°. A fúró 13a homlokfelülete és a 14 horonynak a homlokfelület felé eső vége közötti A távolság a 2. ábra szerinti megoldásnál a 13 tartórész D átmérő­jének 0,6-szorosa. A közbenső szakasz B hossza és a 14a, 14b horonyszakaszok L hosszúsága egyen­ként a fúró tarlórésze D átmérőjének 0,8-szorosa. A hosszanti 14 hornyok T mélysége megfelel a 13 tartórész D átmérője 0,2-szeresének. Szabadalmi igénypontok 1. Fúró ütvefúró és fúrókalapácsként működő kéziszerszámokhoz a tartórészén zárt, hosszanti horonnyal, azzal jellemezre, hogy a hornyot (4, 14) legalább egy közbenső szakasz (5, 15) horonysza­kaszokra (4a, 4b, 4c; 14a, 14b) osztja és a közbenső 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom