188813. lajstromszámú szabadalom • Fúró,ütvefúró és fúrókalapácsként működő kéziszerszámokhoz
1 188 813 2 nek tartórésze 10 mm átmérőjű, ez a távolság például 6 mm lehet. A fúrót előnyösen úgy alakítjuk ki, hogy az említett közbenső szakaszok hossza a tartórész átmérőjének 0,4- 1,1-szerese. Egy ilyen hosszúságú közbenső szakasz biztosítja azt, hogy a befogó tokmánynak még rövid szorítópofái is csak a közbenső szakaszokon feküdjenek fel vagyis a tartórésznek csak ezeknél a felületrészeinél jön létre érintkezés oly módon, hogy a középső szakasznál a megtámasztás elegendő nagyságú felület mentén történik. A közbenső szakasz hossza 10 mm átmérőjű tartórész esetén ily módon például 8 mm lehet. A hosszanti horony egyes darabjainak hossza előnyösen megfelel a tarlórész 0,7 - 1,7-szercsének. Ez a méretezés lehetővé teszi, hogy a horony hoszszanti darabjai megfelelő erőátviteli kapcsolatot biztosítsanak a rögzítőelemek számára és így a felfekvő szorítópofák biztosan helyükre kerülhetnek vagyis nem mélyednek a horonyba, más szóval biztosan a tartórész nem-hornyolt részein fejtik ki szorító hatásukat. Egy hosszanti horonyrész hoszszúsága például 10 mm átmérő esetén ily módon kb. 8 mm. A találmány szerint továbbá a hosszanti horony mélysége a tartórész átmérőjének 0,1 — 0,3-szorosa. Ez a mélység lehetővé teszi a rögzitőelemek biztos kapcsolódását és emellett biztosítja azt is, hogy a tartórészt csak minimális mértékben kell gyengíteni. A horonynak ez a mélysége még azzal az előnynyel is jár, hogy az esetben ha a horonynak fenekénél körív-alakú a keresztmetszete, a lartórész. kontúrjának csak viszonylag csekély darabjai mennek veszendőbe a tartás, vagy rögzítés szempontjából. Abból a célból, hogy a fúrót biztosan és hatásosan lehessen forgatni, előnyös lehet a horonydarabokat V-alakú keresztmetszettel elkészíteni. A hosszanti horonydarabok oldalfalainak egymás felé közeledő, vagy ferdülő alakjának megfelelően a rögzítőelemek is ékalakúak. Ilyen módon az érintkezés vizsonylag nagy felület mentén történik és ez is hozzájárul a kopás csökkenéséhez. Az ismertetett kialakítás, mint mondottuk elősegíti a szerkezet jó erőátviteli képességét és ez biztosítja, hogy a szerszám behelyezett tartórészénél az erőátviteli felületek vesztesége kicsi, vagyis a felfekvő felületek elegendő nagyok. Ezek a körülmények biztos és jó rögzítést eredményeznek a befogó tokmánybán. Az ütvefúró szerszámoknál a befogó lokmány szorítópofái biztosítják a központosítást, viszont a fúrókalapácsoknál erre a célra hosszanti horony alakjában kiképzett tartó- vagy rögzítőelemek állnak rendelkezésre. Ha ez a hosszanti horony keresztmetszetben V-alakú, fennáll az a lehetőség, hogy a rögzítőelemek segítségével a fúrók központosítását leginkább a horony fenékrésze végzi, de lehet úgy is eljárni, hogy erre a célra főleg a horony oldalfalait használjuk. Mindkét központosítási módszernél előnyösnek bizonyult, ha a hosszanti horonydarabok oldalfalai által bezárt szög kb. 50— 130- között van. Ha a központosítást főképpen a horony fenékrésze végzi, előnyösebb, ha a fenti határok közül a nagyobb fokokat választjuk, így például kedvezőnek bizonyult ha a horony oldalfalai egymással 120—os szöget zárnak be. Ha viszont a központosítást az oldalfalak végzik, ez a szög előnyösen 50-70° között van, ami azért bizonyult megfelelőnek, mert számottevő oldalerők (tangenciáliserök) lépnek fel. A találmányt a csatolt rajz kapcsán részletesen ismertetjük. Ezen rajzon az 1. ábra a fúrót oldalnézetben részben metszve szemlélteti olyan kivitelnél, amelynél a három hosszanti horony fenékrészei körív alakúak. A 2. ábra a fúró másik kiviteli alakját hasonlóképpen szemlélteti, de V-alakú keresztmetszettel elkészített három horonnyal. A 3. ábra a 2. ábrához tartó keresztmetszet a III-III vonal mentén. Az 1. ábra szerinti kivitelnél a fúrót egészében 1 jelöli és ez a fúró a 2 működő részből és ahhoz csatlakozó 3 lartórészből áll. Ez utóbbiban van a kerületen elosztva a három 4-gyel jelölt hosszanti horony, amelyek fenékrésze keresztmetszetben körív alakú. Ezeket a 4 hornyokat a két 5 közbenső szakasz a 4a. 4b és 4c horonyszakaszokra osztja, melyek kialakítása olyan, hogy az 5 közbenső szakaszok külső felülete pontosan megfelel a fúró 3 tartórésze kontúrjának illetve paláslfelületének. A hosszanti 4 horonynak a 3 lartórész 3a homlokfelületével szomszédos vége a felrajzolt kiviteli példánál az \A távolságban van az említett homlokfelülettől, és ez a távolság megfelel a tartórész D ílmérőjc 0,4-szeresének. Az 5 közbenső szakaszok B hossza a leírt kivitelnél a fúró tartórésze D átmérőjének 0,6-szerese. A 4a, 4b, 4c horonyszakaszok hossza egymással egyenlő, ezt a hosszúságot a rajzon L jelöli, amely a leírt kivitelnél a fúró 3 tarlórésze D átmérőjének 0,8-szorosa. A horonyszakaszok T mélysége megfelel az említett D átmérő 0,2-szeresének. A 2. ábra szerinti kivitelnél a 11 fúrónak 12 működő része és 13 tartórésze van. A fúró kerülete mentén elosztott három hosszanti 14 horony mindegyikét egy-gy 15 közbenső szakasz két 14a és 14b heronyszakaszra osztja, melyek keresztmetszete V- alakú (3. ábra). A horonyszakaszok 16 oldalfalai eevmással a szöget zárnak be, mely a leírt kivitelnél 100°. A fúró 13a homlokfelülete és a 14 horonynak a homlokfelület felé eső vége közötti A távolság a 2. ábra szerinti megoldásnál a 13 tartórész D átmérőjének 0,6-szorosa. A közbenső szakasz B hossza és a 14a, 14b horonyszakaszok L hosszúsága egyenként a fúró tarlórésze D átmérőjének 0,8-szorosa. A hosszanti 14 hornyok T mélysége megfelel a 13 tartórész D átmérője 0,2-szeresének. Szabadalmi igénypontok 1. Fúró ütvefúró és fúrókalapácsként működő kéziszerszámokhoz a tartórészén zárt, hosszanti horonnyal, azzal jellemezre, hogy a hornyot (4, 14) legalább egy közbenső szakasz (5, 15) horonyszakaszokra (4a, 4b, 4c; 14a, 14b) osztja és a közbenső 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
