188782. lajstromszámú szabadalom • Gyűrűmaró

1 188 782 2 Ságon belül. Annak ellenére, hogy a két vágóéi közötti távolság függőleges irányban nagyobb, mint a gyűrűtnaró bevezetési sebessége. Megállapítható, hogy mindaddig, amíg ezen vágóélek közötti távolság kb. 0,354 mm, két külön forgács kerül levágásra. Ezen élek közötti függő­leges távolságot a közöttük lévő váll hossza határozza meg, valamint a hátraköszörült felületek lejtésszögc. Mihelyt a forgácsot levágjuk, hajlamos arra, hogy meg­duzzadjon, kitáguljon. Egy viszonylag nehéz forgács na­gyobb mértékben tágul, mint a vékony forgács. A lekere­kített 90 váll lehetővé teszi, hogy a nehéz forgács is össze­pöndörödjön, kitáguljon anélkül, hogy fennakadna a ki­vágandó lyuk fala és az 54 váll között. így tehát a 38 vágóéi által levágott, felpöndörödött forgács simán halad végig a 22 hornyon. A találmány szerint gyűrűmaróval a forgács könnyű eltávolítása és az egyéb előnyök úgy érhetők el, hogy nem kell semmiféle áldozatot hozni a gyűrűmaró szilárd­sága terhére. Ez annál is inkább így van, mivel minden fogon legalább három, de előnyösen négy vagy több vágó­éi van és a horony mélysége lényegesen kevesebb lehet, mint az egymást követő fogak közti gerincek szélessége vagy vastagsága. A hornyolt oldalfalakkal rendelkező gyűrűmaró szilárdságát elsődlegesen a gerinc vastagsága határozza meg. így tehát, ha egy bizonyos gyűrűmaró esetében meg van határozva a gerinc minimális vastag­sága, úgy a találmány szerinti gyűrűmarónál a teljes fal­­vastagság kevesebb lehet, mint bármely eddigi megoldás­nál, mivel a találmány értelmében a gerinc vastagságánál kisebb mélységű horony alakítható ki, és az így kialakított horony még mindig elegendő nagy ahhoz, hogy abban bármely vágóéi által levágott, legszélesebb forgács is elférjen. A vékony fal egyrészt költségkímélés, másrészt egy keskenyebb vágási pálya kialakítása szempontjából kívánatos. Mindazonáltal, rá kívánok mutatni arra, hogy egy vastagabb gerinc nem kritikus. Ahogy már az előb­biekben rámutattunk, mivel a gerinc két vágóéllcl van kialakítva, a forgácsok sokkal könnyebben és simábban jutnak a külső horonyba. így tehát a gerincre ható igény­­bevétel lényegesen kisebb, ha két vágóéllel van kialakítva és nem eggyel. így tehát a vágószerszám szilárdsági jel­lemzői még akkor is jobbak lesznek, ha a gerinc vastag­sága kevesebb, mint a horony mélysége A*találmány szerinti gyűrűmaró további előnyökkel is rendelkezik, ahogy az a 3. ábrán látható kiviteli alaknál is kitűnik. Ahogy az előbbiekben rámutattunk, az egyes fogak mellett elhelyezkedő 26 gerinc vastagsága, ha így kívánjuk, lényegesen nagyobb lehet, mint a 22 horony mélysége. Ez abból a tényből adódik, hogy a fognak az a szakasza, amely a 26 gerinc vastagságának felel meg, legalább két vágóéllel van kialakítva, amelyek közül mindegyik olyan szélességű, amely előnyösen lényegesen kevesebb, mint a 22 horony mélysége. így tehát, ha a 22 horony belső 28 fala radiálisán befele, felfele mutató irányban kúposán leferdítjük, a 26 gerinc minimális vas-' nek környezetében, viszonylag elég élesen, egészen a 3. ábrán 62-vel jelölt szakaszig, a 38 vágóéi által levágott forgács és a 22 horony közölt rés keletkezik. Hasonló módon, ha a vágószerszám belső kerületét annak alsó vége környezetében radiálisán, kifele és felfele mutató irányban kúposán leferdítjük, a 26 gerinc minimális vas­tagságú a vágószerszám oldalfalának felső vége környe­zetében lesz, a 3. ábrán látható 86 szakaszon. Ebben az esetben az a 86 szakasz lesz a gyűrűmaró kritikus része, már ami a szilárdságot illeti. Ebből viszont az következik, hogy a szokványos, a technika szintjének megfelelő gyűrű­­marónál, ahol a vágószerszám fega melletti horony mély­sége akkora, mint a gerinc vastagsága, a gyűrűmaró teljes falvastagságának lényegesen nagyobbnak kellene lenni, ha a vágószerszám úgy van kialakítva, hogy a ho­rony mélysége egyre nagyobb felfele és egy rés van annak belső kerülete körül. Ebből viszont az is következik, hogy a találmány szerinti gyűrűmarónál lényegesen na­gyobb rés alakítható ki a gyűrűmaró belső kerülete men­tén anélkül, hogy szükségessé válna a falvastagság lénye­ges növelése. A nagyobb rés abból a szempontból is elő­nyös, hogy a hűtőközeg áramlása a fogak között fokoz­ható. A gyártás szempontjából is igen lényeges, hogy a gyűrű­­maró viszonylag vastag gerinccel és viszonylag kis mély­ségű horonnyal készüljön. Egy adott falvastagságnál, ha viszonylag mély hornyot akarunk kimunkálni az oldal­falban, nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy kis hajszálrepedések keletkeznek a gerincen, ami lényegesen lerövidíti a szerszám élettartamát. A viszonylag mély hornyok növelik a hajlandóságot arra, hogy a hőkezelés alalt hajszálrepedések jöjjenek létre. Ha viszont a horony viszonylag kis mélységű és ugyanakkor a gerinc viszony­lag vastag, a gerinc sokkal több hőt képes abszorbeálni, és így sokkal kisebb a valószínűsége annak, hogy a hő­kezelés és a hornyok köszörülése közben hajszálrepedé­sek keletkeznek. A kis mélységű horony a gyártási költ­ségek szempontjából is kedvező. Rövidebb idő alatt lehet megmunkálni, és a szerszám élettartama is hosszabb lesz. Habár ez a rajzokból nem tűnik ki, a legtöbb gyűrű­­marónál szükség van egy központi vezetőcsapra vagy központi vezetőfúróra. A 14 befogószár 88 furatának - amely a vezetőcsapot vagy a vezetőfúrót rögzíti - előre meghatározott méretűnek kell lenni. így tehát a gyűrű­maró belső átmérőjének legalább akkorának kell lenni, mint a vezetőcsap vagy a vezetőfúró átmérője. Tekintet­tel arra, hogy a találmány szerinti gyűrűmaró olyan ge­rinccel van kialakítva, amely vastagabb lehet, mint a horony mélysége, egyenesen következik, hogy egy előre meghatározott méretű, a vezetecsaphoz szolgáló furatnál a találmány szerinti gyűrűmarónál a szerszám külső át­mérője kevesebb lehet, mint az eddig ismert, a technika jelenlegi szintjének megfelelő gyűrűmarók tényleges minimális külső átmérője. Egy másik előny abból adódik, hogy az ismert meg­oldásokhoz képest gyűrűmaró vastagabb gerinccel állít­ható elő. így a szerszámot két részből lehet előállítani, éspedig a fogakat tartalmazó részből és a szerszámtest­ből, amelyek a gerincnél teleszkopikusan egymásba he­lyezhetők és egymáshoz menettel vagy hegesztéssel stb. erősíthetők. A vastagabb gerinc lehetővé teszi az ilyen teleszkópszerű összekapcsolást, anélkül, hogy ez lénye­geién befolyásolná a gyűrűmaró szilárdságát. Ennek a két részből kialakítható megoldásnak a költségek szem­pontjából is vannak előnyei, mert csak a fogakat tartal­mazó részt kell drága acélanyagból elkészíteni. Továbbá, ha a fogak lekopnak, csak a fogakat tartalmazó részt kell kicserélni, cs nem az egész vágószerszámot. A vastagabb gerinc lehetővé teszi, hogy a gyűrűmaró kerülete mentén több fog legyen, mert nagyobb ellen­állást képe tanúsítani a torziós nyomatékkal és a nyomó­erővel szemben. A fogak számának növelésével viszont több a vágóéi és gyorsabban végezhető a vágási művelet. Annál a kiviteli alaknál, amely az 5-9 ábrán látható, ahol minden egyes fog négy vágóéllel van kialakítva, ha 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom