188782. lajstromszámú szabadalom • Gyűrűmaró
1 188 782 2 vastagsága kb. 2,03 mm lehet, és a horony mélysége mintegy 2,54 mm. Ebben az esetben pl. a 34, 36 vágóélck megközelítőleg 1 mm szélesek lehetnek. Minden esetben a horony mélysége nagyobb, mint a két belső vágóéi szélessége. Amennyiben a rendelkezésre álló energia csekély, úgy egy nagy átmérőjű gyűrűmarót alakíthatunk ki vékonyabb oldalfallal, így lecsökkenthető a vágószerszám forgatásához szükséges lóerő. Amennyiben a fal viszonylag vékony, a borda előnyösen vastagabb legyen, mint a horony mélysége, hogy kellő szilárdságot biztosítsunk a vágószerszámnak. Az 5—8. ábrákban bemutatott gyűrűmaró annyiban különbözik az 1—4. ábrákban bemutatott kiviteli alaktól, hogy az 5—8. ábrákban bemutatott gyűrűmarónál minden fog azon szakasza, amely megfelel a 22 horony mélységének, két 70, 72 vágóéllel van kialakítva egy vágóéi helyett, amely az 1. ábrában a 38-as számmal van jelölve. Ebben az esetben a 70, 72 vágóélek szélessége megfelelhet a fogközmélység kb. felének. A hátraköszörült 56, 58 felületek az egyes fogakon az előbbiekben leírt lejtéssel (az 1-4. ábrákkal kapcsolatosan) vannak kialakítva, és előnyösen a 74 gerincen metszik egymást, ezzel szemben a 74 gerinc a legszélső 72 vágóéit megközelítőleg annak középpontjában metszi. Az 5-8. ábrákon látható gyűrűmaró esetében a 72 vágóéi kerületi lépcsőzetes kialakítása csak igen kis mértékben tér el a 70 vágóélhez képest, úgyhogy ezek a vágóélek egyetlen egy forgácsot vágnak, amely egy gyengeségi középvonallal rendelkezik. Gyakorlatilag egy acélhoz használandó gyűrűmarónál a 72 vágóéi lépcsőzete mintegy a másik fog lépcsőzetméretének egynegyede legyen, előnyösen nem több, mint 0,38 mm, így a 70, 72 vágóélck által levágott forgács igen könnyen törik, mihelyt valami akadályba ütközik. Mindazonáltal, ez az igen gyenge forgács közvetlenül a nagy 22 horonyba kerül, ami által meggátoljuk, hogy a keskeny forgácsok eltömítsék a horonynak a 82 váll és a 76 oldalfal közötti szakaszát (lásd 8. ábra). Amennyiben a 72 vágóéi lépcsőzete a 70 vágóéltől hátrfele van kialakítva úgy, hogy ezek az élek külön forgácsokat vágnak, úgy előnyös megoldásnak tekinthető, ha a 72 vágóélhez tartozó szakasza a 22 horonynak a 84 fogközként van kialakítva (9. ábra), amelynek függőleges kiterjedése lényegében megfelel a 44, 50 fogközök függőleges kiterjedésének. így ha a 72 vágóéi megfelelő lépcsőzettel van kialakítva ahhoz, hogy külön forgácsot tudjon vágni, a keletkező forgácsot a 84 fogköz azonnal a 22 horonyba irányítja, és így az nem tudja eltömni a 84. fogközt. Ha a 9. ábrán látható gyűrűmarót elforgatjuk és bevisszük a munkadarabba, a 34, 36, 70 és 72 vágóélek négy külön forgácsot vágnak le. Az 5-8. ábrákon bemutatott gyűrűmarónál a 34, 36 vágóélek mindegyike egy-egy külön forgácsot vág, és - mint ahogy arra már az előbbiekben kitértünk — a 70, 72 vágóélek egyetlen egy, igen törékeny forgácsot vágnak. Mindkét esetben a 34 végóéi által vágott forgács lényegében azonnal felfele és kifele halad a 22 horonyba. Ugyanígy mozog a 36 vágóéi által levágott forgács. A 70, 72 vágóélek által levágott külön forgácsok ugyancsak felfele irányulnak a 22 horonyba. Mindazonáltal, amikor a 34, 36 és 70 vágóélek levágják a forgácsot, azok közvetlenül a vágás után a 22 horonyba lesznek irányítva, és súrlódó kapcsolatba kerülnek a munkadarabban kialakított lyuk 76 oldalfalával. Tekintettel arra, hogy azok a forgácsok, amik nem töredeztek össze, általában spirál alakúak, mikor ezek érintkezésbe kertilnek az oldalfallal, az ily módon létrejövő súrlódó ellenállás meggátolja, hogy a spirál alakú forgácsok együtt forogjanak a gyűrűmaróval. Ennek eredményeképpen a 22 horony oldalfalának 78 szakasza (lásd 6. ábra) azonnal megragadja a forgácsokat és ezek a már leírt módon akadálytalanul kiürülnek felfele a horonyból. így, figyelembe véve a 82 váll kerületi terjedelmét, az 5-8. ábrákban ábrázolt gyűrűmaró esetében a forgácsok nem akadnak fenn a 22 horony oldalfalának 80 szakaszán. Ez igen fontos, mivel a forgácsok általában igen könnyen beékelődnek a gyűrűmaró és az alakítandó lyuk 76 oldalfala közé, és így ezt a beékelődési hajlamot nagymértékben sikerül lecsökkenteni. Ez különösképpen akkor áll fenn, ha a forgácsok vékonyak és könnyen deformálódnak. Ezen túlmenően, mivel a forgácsok keskenyek, kevésbé karcolják össze a kialakítandó lyuk falát, ahogy felfele haladnak. Ugyancsak a keskeny forgácsok hamarabb és könnyebben összetörnek, amikor elhagyják a kialakítandó lyukat, így nem tekerődnek rá a vágószerszámra és/vagy a tüskére, ami által biztosítva van a forgácsok folyamatos áramlása és nem záródik el az út a következő forgácsok előtt. Az 5-9. ábrákban bemutatóit kiviteli alak - amelynél a horony mélységének megfelelő fogszakasz egy helyett két vágóéllel van kialakítva - további előnye abban mutatkozik meg, hogy amennyiben egy olyan gyűrűmaróra van szükségünk, amelynek külső átmérője mondjuk 0,508 mm-rci kisebb, mint a szabványos méretű gyűrűmaró, semmi egyebet nem kell tenni, mint a szabványos méretű gyűrűmarónál 0,254 mm-t le kell köszörülni a külső kerületről. Ily módon a 22 horony mélysége csak 0,254 mm-rel csökken és még mindig elég nagy lesz ahhoz, hogy a három vágóéi által vágott forgácsok szélességükben ebben elférjenek. Teljesen nyilvánvaló, hogy az 1-4. ábrákon bemutatott kiviteli alakoknál is leköszörülhető a gyűrűmaró külső kerülete, és ily módon speciális méretű vágószerszámot hozhatunk létre, feltéve, hogy az így létrejövő horony mélysége elegendő ahhoz, hogy megfeleljen a levágott forgácsok szélességének. További előnye annak a kiviteli alaknak, amely legalább két vágóéllel rendelkezik, mind a bordázatnál, mind pedig a fog azon részén, amely megfelel a horony mélységének, abban rejlik, hogy amikor a fémforgácsot vágjuk, az általában 10 %-ban tágul, viszon* az 5-9. ábrákon bemutatott kiviteli alakoknál a 22 horony mélysége több m;nt 10 %-kal nagyobb, mint a legnagyobb vágóéi szélessége. így tehát annak lehetősége, hogy valamely táguló forgács elzárja a 22 hornyot, még tovább csökken. Habár az 5-8. ábrákon ábrázolt 70, 72 vágóélck csak egyetlen egy forgácsot vágnak le, a forgács egy középvonallal rendelkezik, ahol az anyag gyönge (gyengeségi középvonal), így az igen könnyen törik szét apró forgácsokká. Egy másik előny is származik abból, hogy a gerincen két vágóéi van kialakítva, mivel így vastagabb fal és szélesebb vajat lehetséges. Az eddigi megoldásoknál nehézségekkel kellett számolni, ahol a gerincen lévő vágóéi szélessége meghaladta a 2,54 mm-t, mert a széles forgácsot igen nehéz volt radiális irányban kifele juttatni a horonyból. A találmány szerinti gyűrűmaró esetében a vágószerszám gerincén lévő vágóélek által levágott két keskeny forgács radiális és axiális irányban egyaránt könnyen mozog a külső horony felé, és 5,08 mm szélességet meghaladó vágási pálya könnyen kialakítható. A 10-15. ábrán ábrázolt gyűrűmarónak igen hasonlóak az 1—4. ábrákon ábrázolt kiviteli alakhoz, és csak igen 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
