188744. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés helyi árasztásos öntözésre
1 188 744 2 A találmány tárgya eljárás helyi árasztásos öntözésre, amely során az öntözővizet vezetékekkel szétosztjuk és kiadagoló szervekkel az öntözendő növényekhez juttatjuk. Tárgya még a találmánynak az ugyanilyen célú berendezés is, amelynek csővezetékei az öntözővíz forrásához vannak csatlakoztatva és adott esetben a csővezetékhez vízkiadagoló fejek vannak rendelve. A mezőgazdaságban igen sokféle öntözési módszer és öntözőberendezés ismert. A helyi öntözés területén (amit egységes nemzetközi kifejezéssel „localized irrigation” megjelöléssel illetnek) olyan berendezéseket alkalmaznak, amelyek segítségéve! az öntözővizet cseppenként folyamatosan lehet az öntözendő növényekre juttatni. Ehhez hosszú vezetékeket használnak, amelyekben a vízkiadagoló fejek, az ún. csepegtető testek el vannak helyezve. A csővezetékekben a vizet viszonylag magas nyomás mellett szállítják, amit az öntözőfejeknél az atmoszferikus nyomásra kell csökkenteni. Eközben csak igen kis mennyiséget szabad a vízből kiengedni ahhoz, hogy a megkívánt folyamatos Öntözés elérhető legyen. A vízkiadagoló fejek számára tehát minden megoldásban rendkívül szűk járatok, rések, furatok szükségesek. Ezek formájukat tekintve rendkívül különbözőek, de nagyságuk általában a 0,2 és 0,6 mm között van. Egyetlen olyan különleges eset ismert csak, ahol sík talaj mellett sikerült ezt a méretet 2,1 mm-re növelni. Nyilvánvaló azonban, hogy az ilyen kisméretű nyilasokkal rendelkező vízkiadagoló fejek rendkívül könnyen és gyakorta eltömődnek. A mezőgazdasági nagyüzemekben több százezer, akár több millió ilyen vízkiadagoló fej működik, úgyhogy a könnyű és gyakori eltömődés hátránya ennek a módszernek a gyakorlati alkalmazhatóságát is megkérdőjelezi a nagyüzemek számára. Az ismer t módszerek és berendezések másik hátránya az öntözés egyenlőtlenségében rejtőzik. Az egyvonalban, egymástól több méter távolságra elrendezett csepegíelőtestek még kötött talaj melíett sem teszik lehetővé, hogy a gyökerekkel behálózott területet egyenletesen lehessen öntözni. Ennek pedig a növények gyökérzetének defortnálódása a következménye. Nehézséget jelent az ismert megoldások esetében a vízkiadagoló fejeknek a csővezetékekben való elhelyezése is. Ezt a munkát nehezen lehet gépesíteni. A hosszú csővezetékekben tekintélyes hidraulikus veszteségek keletkeznek, ami az öntözővíz kijuttatásának egyenlőtlenségéhez a csővezeték mentén tekintélyes mértékben hozzájárul. Ezt a hátrányt úgy igyekeznek csökkenteni, hogy egyrészt megnövelik a csővezetékek átmérőjét, másrészt pedig a csővezetékek vége felé nagyobb átmérőjű furattal, nyílással rendelkező vízkiadagoló fejeket alkalmaznak. Ez persze növeli az öntözőberendezésekkel kapcsolatos költségeket és a szerelési munkálatokat is bonyolultabbá teszi. De a vízkijuttatás egyenletességét a talajszint változásai is befolyásolják. Az ismert megoldásokban a taíajszint ingadozását a mindig megfelelő méretű vízkiadagoló fej alkalmazásával próbálják kiegyenlíteni. A hagyományos öntözőművek tervezését és létesítését az a törekvés hatja át, hogy a hidraulikus veszteségek a lehető legkisebbek Tegyenek. Az ismert megoldások esetében ezt a célt azonban csak a csővezetékek nagyobb átmérőjével, magasan fejlett, érzékeny vízkiadagoló fejek alkalmazásával, tehát egyre fokozódó költségekkel lehet csak megközelíteni. Mint ahogy már említettük, a vízkiadagoló fejek az ismert megoldások esetében közvetlenül a csővezetékben vannak elrendezve, amelynek tehát kielég tő merevséggel és falvastagsággal kell rendeikeznie ahhoz, hogy ennek a célnak megfeleljen. Általában önhordó is. Az ezzel együttjáró költségesség mellett ez azzal a hátránnyal is együtt jár, hogy a csővezeték lefektetése meglehetősen nehézkes, áttelepítése pedig szétszerelés nélkül egyszerűen lehetetlen. Az öntözéssel kapcsolatos eljárásokat és berendezéseket, de még csak a vízkiadagoló fejeket is igen nagy számú szabadalmi leírás ismerteti. Ezek közül most csak a 2 185 343, a 2 268 460, a 2 281 719, a 2 229 347, a 2 175 616, a 2 213 731, a 2 216 908 sz. francia, valamint a 2 320 630 sz. német szabadalmi leírást említjük meg. A helyi öntözés kérdését az Egyesült Nemzetek Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Bizottságának (FAO) „Localized irrigation — design, installation, operation, evaluation” (Róma, Irrigation and Drainage Paper 36) című füzete részletesen tárgyalja. A találmánnyal megoldandó feladat az ismert megoldások hátrányainak kiküszöbölése mellett olyan eljárás és berendezés kidolgozása helyi árasztásos öntözés számára, amelynek segítségével az. öntözővizet kis mennyiségben és akár nagy menynyiségben is minden átépítés nélkül, szabályozott módon lehet kijuttatni. À berendezésnek egyszerű felépítésűnek, olcsónak és kisüzemi eszközök segítségével is előállííhatónak kell lennie. Rendelkezzék a berendezés a korábbinál nagyobb mobilitással is. Eme összetett feladat megoldásához az az alapvető felismerés vezetett el, hogy az öntözőrendszert az eddig szokásosnál lényegesen kisebb nyomás mellett leéli üzemeltetni, a vízkiadagoló fejeket pedig nem továbbfejleszteni kell, hanem egyszerűen mellőzni. A találmány szerinti eljárás továbbfejlesztése érteimében a víz szétosztásához és kijuttatásához csak hidraulikus energiát használunk fel és a szétosztáshoz és a kijuttatáshoz 1/3 bar-nái kisebb nyomást alkalmazunk. Ennek a megoldásnak a jelentősége abban van, hogy nincsen a rendszerben szükség semmiféle külső energiaforrásra, elegendő a gravitáció révén létrejövő hidraulikus energia. A legnagyobb előny azonban mégis abban van, begy ilyen módon az összes, a korábbi megoldásokban a nagynyomású vizet kezelő eszköz, elem feleslegessé válik, ilyen módon a hagyományos vízkiadagoló fejekre sincsen többé már szükség. Célszerű, ha a kiadagolandó víz térbeli és időbeli 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
