188715. lajstromszámú szabadalom • Kitámasztószerkezet ráfutófékes pótkocsik hátrameneti automatikával ellátott belső pofásfékeihez
188 715 2 A találmány tárgya ráfulófékes pótkocsik hátrameneti automatikával ellátott belső pofásfékeinél a fékpofák úszó összehúzó szerkezettől távolabb eső kél végéhez tartozó kitámasztószerkezet, közvetlen vagy közvetett tokozathoz rögzített kitámasztással a primer pofa előremozgásnál felfutó végein és egy, a tokozatban vagy a primer pofán fcrgathatóan ágyazott billenőkarral. A billenőkart egy rugó kényszeríti vissza állandó jelleggel működési helyzetébe, azonban hátramozgás esetén a billenőkar - a szekunder pofának a hozzátartozó támasztókarra gyakorolt túlsúlyban lévő nyomaiéka hatására - működési helyzetéből a szekunder pofa kitérési irányában és a primer és szekunder pofa feléje forduló fékpofái közötti távolságcsökkenését eredményezve kitér. Előzetesen ismertnek tekinthető egy az előzőekben leírtakhoz hasonló kitámasztószerkezet helyhez kötötten ágyazott billenőkarral a 2 161 559 isz. NSZK szabadalmi leírásból. Ennél a megoldásnál azonban előrehaladás esetén a primer pofa kitámasztóereje is hat a rugóé mellett a billenőkarra, miközben a primer pofa egy emelőkarral a billenőkar működési helyzete felé fordul el. Ennek megfelelően hátramozgásná! a primer pofa akkor is elmozdul, amikor a szekunder pofa nyomatéka kerül a billenőkarnál túlsúlyba. Ez különösen a rögzítő fékezési állapot létrehozásánál hátrányos. Ismertnek tekinthető továbbá a 2 507 697 isz. NSZK szabadalmi leírás alapján az előzőekben leírt kitámasztószerkezet egy további kialakítása, ahol a billenőkar kivitele megfelel egy kétkarú emelőnek, melynek központi forgáspontja össze van kötve a primer pofával. Előremozgás esetén a primer pofa szilárdan támaszkodik a fokozatra és ilyenkor a billenőkar kitér a szekunder pofák irányába. Ilyenkor a szekunder pofa egy támasztórúdon keresztül támaszkodik a billenőkar egyik karjára. Hátramenetnél a billenőkart egyik karja, melyre a támasztórúd gyakorol hatást, a szekunder pofa támasztóereje következtében kitéríti a primer pofa irányába, miközben a szekunder pofa a primer pofa felé közelít, ami a fékezést hátramenetnél gyakorlatilag megakadályozza. A primer pofa hátramozgás esetén ennél a megoldásnál is hátrányos módon mozdul el. Ismert továbbá a hátrameneti automatikával ellátott belső pofásfékek egy kitámasztási elrendezése a 70 43 957 Isz. NSZK használati mintabejelentés alapján, melynél a primer pofa ráfutó végével állandóan a fokozatra támaszkodik és csak a szekunder pofa ezzel szemben elhelyezkedő vége mozog egy rugó terhelése alatt álló billenökar hatására. Hátramenetnél a primer és szekunder pofa csak egy csekély, de mégis jelentős fékezési nyomatékot képes átvinni, mivel a szekunder poiïira a billenőkaron keresztül a rugó állal átvitt támasztónyomaték korlátozott, miáltal a szekunder és primer pofa kitérhet a befeszítés elől. Az előzőekben leírt megoldásoknál vagy az elmozduló primer pofa következtében jelentkezik hátrány, vagy pedig hátramenetnél kell egy jelentős maradék fékezési .nyomatékot legyőzni, mint az utóbb ismertetett megoldás esetében. A találmány célja az, hogy a hátrameneti autornatik.ával ellátott belső pofásfékeknél hátramenetnél megakadályozza a primer pofák elmozdulását, és hogy ennek ellenére fennmaradjon előre- és hátramenetnél a billenőkar befolyásolhatósága a prí mer pofa által, azonban mégse jöjjön létre a billenökar kitérítése a primer pofák reakcióereje következtében. A találmány által megoldandó feladat olyan, a bevezetőben leírt jeliemzőjü, hátrameneti automatikával ellátott belső pofásfék létrehozása, melynél a tartórugó és a billenőkar visszatérítési nyomatéka igen gyenge, ahol a primer pofa segítségévei előre-, illetve hátramozgás esetén eltérő tartónyomaték, viszont forgatónyomaték nem jön létre, emellett közvetlenül a hátramozgás megkezdésekor a létrejövő maradék fékezési nyomaték következtében a szekunder pofa elmozdítása a billenőkar kitérítését eredményezi. A találmány szerint ez a feladat úgy oldható meg, hogy a primer pofa ráfutó vége emelőkar nélkül — azaz anélkül, hogy támasztóerejével a billenőkarnál nyomatékot hozna létre - mégis alak- és dörzszáróan támaszkodik a billenőkarra, ahol az alak- és dörzszár alatt álló sugár (sugarak) a létrehozandó súrlódási nyomatúknak megfelelő kivitelü(ek). A primer pofán ágyazott billenökar előnyös módon rendelkezhet egy a primer pofa tartótengelye körül központosán elhelyezkedő, körív formájú támasztórésszel, mely egy körív formájú, tokozathoz rögzített támasszal szemben helyezkedik el. Célszerű módon a billenökar tartótengelye és a körív formájú támasz középtengelye közötti összekötő egyenes megfelel a primer pofa támasztóerői hatás vonalának. Hasonló módon előnyös a tokozaton ágyazott billenőkarnál, ha ez egy, a taríótengely körül központosán kialakított támasztórésszel rendelkezik, ahol a primer pofa támasztórésze oly módon helyezkedik el, hogy a támasztóerő hatásvonala kb. a billenőkar tartótengelyén keresztül fut. Az előzőekben leírt találmány szerinti kitámasztószerkezet előnyei a következők: A billenőkarra ható rugó ereje igen csekély lehet, mivel a primer pofa támasztóereje előremenetnél tartónyomatékot hoz létre súrlódás útján. Ennek következtében hátramenetkor csak igen csekély fékezőnyomaték jön létre. Hátramenetnél a primer pofa nem végez kitérőmozgást, ami lehetővé teszi rugótár nélküli rögzítő fékberendezés alkalmazását. Ezen túlmenően ez a feladat azáltal is megoldódik, hogy hátramenetkor azok a segédeszközök, melyek statikai számításokkal előre meghatározhatók, a billenőkarnak közvetlenül a szekunder pofa állal kiváltott könnyed billentését teszik lehetővé a primer pofa sugara körül. A segédeszközök kialakítása ütköző, illetve rugó formában történik, ahol az ütköző a szekunder pofa támasztónyúlványával szemben a billenőkar támasztókarján helyezkedik P 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
