188697. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,4-szubsztituált tiazol-származékok előállítására

1 188 697 2 hatunk, (XVII) általános képletű 2-aminoalkil-adott esetben 5 -szubsztituált-4-(ömega-ftálimido-alkil)­­-tiazol előállítása érdekében. A ftáliinidocsoportot hid­­razinhidráttal való hidrolízissel eltávolítjuk és így az (Ve) általános képletű 4-/omega-amino—alkil/—tiazolt kap­hatjuk. Valamely alkáliféinhidroxiddal való lúgos hidro­lízist, majd híg hidrogénkloridos kezelést is alkalmazha­tunk. Ezt a primer amint, az (Ve) általános képletű termé­ket, amely megfelel az A/ reakcióvázlat szerint előállított (Va) általános képletű kiindulási anyagnak, a B - E reak­cióvázlatokon bemutatott módon reagáltathatjuk olyan találmány szerinti vegyületek előállítása érdekében, ame­lyeknél az (I) általános képletben Z jelentése 'tlH2 cso­port. 7 Az említett reakcióvázlatokban a tiazolgyűrű 2— es helyzetében lévő aminoalkilcsoport lényegében válto­zatlanul átmegy mindegyik reakciólépésen, az alkalmazott kiindulási anyagtól kezdve /A/ reakció vázlat. Időnként bi­zonyos reakcióváltozatokat kell használni abban az eset­ben, ha R1 vagy R2 hidrogénatom. Ilymódon például, ha R1 hidrogénatom, de R2 alkilcsoport, akkor lehetőség van egy benzil—védőcsoport használatára egy adott reakcióso­ron a (IV) képletű hidroximetil—származékok előállításá­ig, ennél a pontnál pedig a védőcsoportot eltávolíthatjuk katalitikus hidrogénezéssel és így -NHR2 általános képle­tű szekunder aminocsoportot kapunk. Hasonló módon használhatunk acilvédőcsoportot, például benzoilcsopor­­tot, és ezt a védőcsoportot alkohollá való redukció útján távolítjuk el a lítiumtrietilbórhidriddel történő redukáló lépésben feleslegben alkalmazott bórhidriddel. Egy más eljárás az (1) általános képletű vegyüle­tek előállításánál alkalmazásra kerülő közbenső termékek készítésére abban áll, hogy először diklóracetont és olyan aminotioacetamidot reagáltatunk egymással, amely az aminocsoportján helyettesítve van. A keletkező olyan 4— -klórmetil—tiazolt, amelyben az R4 és R2 csoportoknak az egyike hidrogénatom, előzőleg tárgyaltuk az A/ reakció­vázlat kapcsán. A c) eljárás egy általános eljárást képvisel olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, amelyekben Z jelentése kénatom. így (Vd) általános képletű vegyüle­­teket,. amelyekben L3 valamely könnyen le hasítható cso­port, így halogénatom, előnyösen klóratom, toziloxi-, broziloxi— vagy meziloxicsoport; vagy hidroxilcsoport, HS/CH2|n—NH-CA—NRR6 általános képletű tiollal együtt megolvasztjuk. Az olvasztásos reakció nem kíván oldószert és 60 — 130°C-on, előnyösen 90 - 10G°C-on kivitelezhető. A szakterületen ismert, hogy a guanidinek és az eténdiaminok, amilyeneket a találmány szerinti eljárással állítunk elő, számos tautomer formában létezhetnek. így tehát bármely adott esetben, ha csak egyetlen tautomer formát állítunk is elő, az előállításmód a többi tautomer formára is kiterjed. A találmány szerinti eljárást a továbbiakban ki­viteli példákon is bemutatjuk, de a találmány köre nem korlátozódik csupán a példákban leírt módszerekre. 1. előállításmód Morfolinotioacetamid. Reakcióelegyct készítünk 203 ml trietilaminból, 203 ml piridinből és 63 g morfolinoacetonitrilből. A reak­­cióelegyen keverés közben hidrogénszulfidot buborékolta­­tunk keresztül körülbelül 2,5 óra hosszat. A keverést kör­nyezeti hőmérsékleten éjszakán át folytatjuk^. követke­ző nap ismét buborékoltatunk át a meleg reakcióclegyen H2S-t, keverés közben, további 1,5 óra hosszat. Ezután az oldószert csökkentett nyomáson vákuumban eltávolít­juk és a maradékot éterrel trituráljuk. Az étert leöntjük és a maradékot etanolban oldjuk. A kristályos morfolino­tioacetamid-csapadékot szűréssel elkülönítjük. A szűrle­tet alkoholos hidrogénkloriddal kezeljük és így morfoli­notioacetamid -hidrokloridot kapunk. A termék 64—80 °C hőmérséklettartományban olvad. J.A.C.S., 72, 2804/1950/]. A fenti módszer szerint járunk el, de piperidino aceionitrilt használunk morfolinoacetonitril helyett és így piperidinotioacetamid-hidrokloridot kapunk, amely 166 - 168°C-on olvad etilacetátból való átkristályosítás után. [ Hclv. Chim. Act., 43, 659 /1960/J. Ilymódon 35 g terméket kapunk 62 g piperidino­­acetonitril kiindulási anyagból. A fenti módszer szerint járunk el és 100 g pirro­­lidinoacetonitrilt használunk és így 68,4 g pirrolidinotio­­acetamidhidrokloridot kapunk (új), amely 195 - 197°C- on olvad. Analízis Számított: C 39,88; H 7,25; N 15,50; S 17,74% Talált: C 39,66; H 6,99; N 15,76; S 17,84% A fenti módszer szerint dolgozunk, de 49 g me­­til-etilaminoacetonitrilt, 200 ml trietilamint és 200 ml benzolt használunk és így N—metil—N—etil—amino—tio­­acetamid-hidrokloridhoz jutunk (új), amely 115-117°C- on olvad. 1. példa Etil-2-/dimetil-amíno-metil/-4~tiazolil-karboxilát előállítása. Reakcióelegyet készítünk, amely 15,5 g dimetil­­—amino-tioacetamid—hidrokloridot, 20,5 g etil-brómpi­­ruvárot és 100 ml etanolt tartalmaz. A reakcióelegyet visz­­szafolyatás közben melegítjük körülbelül négy óra hosz­­szat és utána az oldószert vákuumban rotációs bepárlón el­távolítjuk. A reakcióelegyet, amely a reakció során képző­dött etil -2 -/dimetil—amino-metil/ —4 -tiazol-karboxi­­látot tartalmazó éter és víz elegyében oldjuk. A vizes réte­get elkülönítjük, az éteres réteget pedig egyenlő mennyisé­gű vízzel extraháljuk és utána elöntjük. A két vizes réteget egyesítjük és éterrel mossuk. Az éteres réteget ismét elönt­jük és a vizes réteget 0 - 5°C hőmérsékletre hűtjük. Ezu­tán szilárd káliumkarbonátot adunk a vizes réteghez mind­addig, ameddig lakmuszra bázikus reakciót nem ad. Ekkor olaj különül el, amely etil—2—/dimetil-amino-metil/— -4 -tiazol—karboxilát szabad bázist tartalmaz. Az olajos réteget éterrel extraháljuk, az éteres kivonatot elkülönít­jük és szárítjuk. Az étert vákuumban lepároljuk. A kelet­kező maradékot nagynyomású folyadékkromatográfiás úton sziliciumdioxidon tisztítjuk, az eluálást toluol/etil­­acetát—eleggyel végezzük. Az ilymódon előállított etil— —2—/dimetil—aniino—metil/—4—tiazol—karboxilát fizikai jellemzői a következők: Analízis e_, • Számított: C 50,45; H 6,59; N" 13,07; S 14,96% Talált: C 50,13; H 6,39; N 12,89; S 15,04% Az NMR spektrum CDCl3-ban /TMS egy belső stand írd/ a következő jeleket adja. / 5 /: 1,43 /triplet, 3H/, 2,40 /singlet, 6H/, 3,87 /singlet, 2H/, 4,47 /kvartét, 2H/, 8,20/singlet, 1 H/. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom