188634. lajstromszámú szabadalom • Háromfázisú váltakozóárammal táplált kétimpulzusos röntgenkészülék

1 188 684 2 szültségü szekundertekercselés belső rétege, el­lentétben a primertekercseléssel és a földeléssel, kis feszültségű, így nem igényel nagyfeszültsé­gű szigetelést. A nagyfeszültség egyenirányítása egyszerűbb, mert a kábelek a földhöz képest különösebb intézkedések nélkül is csupán fél­­feszültségen vannak. A nagyfeszültségű trasz­­formátor primerkörének félvezető kapcsolása is egyszerűbb, mivel a primerkör teljesen elhagy­ható és annak az áramkörnek az elemeivel he­lyettesíthető, amely a feszültséggörbe alakját és a frekvenciát változtatja. A nagyfeszültségű transzformátor méretének csökkentése és az egyenirányítás módja lehetővé teszik az ilyen módon kialakított röntgenkészülékek létrehozá­sát, mint olyan tulajdonságú nagyfeszültségű görbe alakjával rendelkező kamrás röntgenké­szülékeket, amelyek egy hatimpulzusos röntgen­­készüléknek felelnek meg. Ebben a kivitelezés­ben a nagyfeszültségű kábelek is elhagyhatók. A találmány tárgya háromfázisú váltakozó­árammal táplált kétimpulzusos röntgenkészü­lék, amely a röntgencsöveket nagy egyenfe­­szültséggel és rövidhullámmal látja el, és oly módon van kialakítva, hogy az egyfázisú nagy­­feszültségű transzformátort villamos áramkörön keresztül háromfázisú hálózatról táplálja, amely egyfázisú, háromszoros vagy hatszoros frekven­cián a szinuszfeszültség egyidejű változása mel­let az áramot olyan feszültségűre változtatja, amelynek lefutása közel négyszögalakú. Ismert a rövidhullámú röntgencsövekkel ren­delkező röntgenkészülékek előnye az egy- és kétimpulzusos röntgenkészülékkel szemben:- a röntgenfelvételek megvilágítási ideje rö­­videbb, a felvétel elkészítéséhez szükséges röntgensugárzás megvilágítási mértéke ki­sebb, és ezáltal a kezelő személyzetre és a páciensre jutó sugárdózis is csekélyebb,- a röntgencsövek gyújtópontja kisebb lehet és a felvétel élesebb. Ismertek hatimpulzusos röntgenkészülékek, amelyeket háromfázisú hálózatról táplálnak, ahol a nagyfeszültség háromfázisú váltakozó­áramú transzformátorból hat darab egyenirá­nyító hídkapcsolásával van egyenirányítva, amelyekből a röntgencsövekre 13,4%-os nagy­ságú egyenfeszültség áramlik. Ismertek még tizenkét impulzusos röntgen­­készülékek is, amelyeket háromfázisú váltako­zóárammal táplálnak. Ezeknek a készülékeknek a nagyfeszültségű transzformátora két darab szekundertekerccsel rendelkezik: az egyik há­romszögkapcsolású, a másik csillagkapcsolású, és mindkettő hat-hat darab egyenirányítóval van ellátva, melyek összekapcsolásával 3,4%-os nagyságú egyenfeszültséget nyernek. A fenti ismert példák hátránya azonban a há­romfázisú váltakozóáramú nagyfeszültségű transzformátor és a sorosan kapcsolt szabályozó transzformátor nagy mérete, amelyek rövid idő­re ugyan, de jelentős teljesítményt vesznek át, ami a röntgenfelvételek elkészítéséhez szüksé­ges. A szabályozó transzformátor és a nagyfe­szültségű transzformátor hármas vasmagjai, ki­váltképpen a nagyfeszültségű tekercsek nehe­zek, ez utóbbiak éppen a nagy menetszám mi­att. A szabályozó transzformátor kilépő feszült­ségének szabályozását és kapcsolását mindhá­rom fázisban végre kell hajtani. Az egyenirá­­nyításhoz hat, illetve tizenkettő nagyfeszültségű egyenirányító szükséges. Ezenkívül további ne-2 hézséget jelent a nagyfeszültségű áramkör föl­delési helyének kialakítása, nevezetesen, hogy a nagyfeszültségű kábelek és további alkatré­szek nem terhelhetők nagyfeszültséggel, mint azok a röntgencsövek, amelyek anódjuk és ka­­tódjuk között félfeszültséggel rendelkeznek. Bonyolult továbbá a röntgencsövek anódáramá­­nak mérési eljárása is, mivel a szekunderteker­cselés csomópontjaira az előbbiekben leírt fel­tételek betartása mellett a földeléssel szemben váltakozó feszültség lép fel. Ismertek még ak­kumulátortelepekről táplált kétimpulzusos rönt­genkészülékek is, amelyek egy megközelítően négyszögalakú váltakozófeszültség létrehozásá­hoz egyenfeszültség-átalakítóval vannak ellátva, amelyek a nagyfeszültség átalakítása és a rönt­gensugarak kétimpulzusos egyenirányítása után rövidhullámú nagy egyenfeszültséget adnak. Ezeknek a röntgenkészülékeknek a hátránya a nagy méret és az akkumulátorok magas ára, a nagy gondot igénylő karbantartás, a korlátozott élettartam, és különösen az a tény, hogy az ak­kumulátortelepek viszonylag nagy belső ellen­­állásúak, ami nem teszi lehetővé nagyobb felvé­teli teljesítmény elérését. Az említett hátrányokat küszöböli ki a két­impulzusos röntgenkészülék, amelyet a talál­mány szerint háromfázisú váltakozóárammal táplálunk, amelynek a lényege abban áll, hogy a háromfázisú váltakozóárammal táplált kétim­pulzusos röntgenkészülékek tápforrásai és a röntgenkészülék közé kapcsolókört iktatunk be, amely kapcsolókat tartalmaz, amelyek a válta­kozófeszültség többfázisú áramforrásának egyes kivezetéseivel sorba vannak kapcsolva, és ame­lyeket vezérlőegységgel tapogatunk le. A há­romfázisú váltakozóáramú hálózatról táplált fe­szültséget a röntgenkészülék többi részeihez áramkörön át vezetjük, amely a fázisok számát, valamint a feszültség és a frekvencia görbéinek alakját szabályozza. A hálózati feszültséget fél­vezető kapcsolóelemekkel (tiçsztorokkal triak­­kal és hasonlókkal) csak akkor vezetjük a rönt­genkészülék többi részeihez, ha a félhullámok­ban a hálózati feszültség közel van a (pozitív vagy negatív) maximumhoz. Ekkor úgy választ­juk meg a feszültség félhullámok átmeneteinek nyílásszögét és sorrendjét, hogy a röntgenké­szülék többi részeinek táplálásához a háromfá­zisú váltakozóárammal táplált hálózati frekven­cia áramköréből - szemben a hálózati frekven­ciával és a megközelítően négyszögalakú fe-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50

Next

/
Oldalképek
Tartalom