188634. lajstromszámú szabadalom • Háromfázisú váltakozóárammal táplált kétimpulzusos röntgenkészülék
3 188 634 4 szültségj elekkel - kivesszük a háromszoros frekvenciájú egyfázisú áramot. Az eredőfeszültség görbéjét az 1. ábrán vastag vonallal, az átkapcsolási pillanatokat pedig a-z betűkkel jelöljük. A hídkapcsolású egyenirányítóval nagyfeszültségre és kétimpulzusos egyenirányításra történő átalakítás után a röntgencsövek táplálására rövidhullámú nagy egyenfeszültséget nyerünk, hasonlóan, mint a hálózati frekvenciával táplált háromfázisú, hatimpulzusos nagyfeszültségű tápforrások esetében. Ezt a folyamatot a 2. ábrán mutatjuk be. Hasonló módon lehet két egymáshoz képest 30p-kal eltolt háromfázisú feszültségjelekből háromszoros vagy hatszoros frekvenciájú egyfázisú feszültséget nyerni, amely a nagyfeszültségű és a kétimpulzusos egyenirányítású átalakítás után még egy lényegesen kisebb hullámossággal rendelkezik, amely megfelel a hálózati frekvenciával táplált nagyfeszültségű kétimpulzusos áramforrásoknak. A leírt megoldások kiküszöbölik az ismert hat- és tizenkét impulzusos röntgenkészülékek fent említett hátrányait, és azokkal összehasonlítva a következő előnyökkel rendelkeznek: a nagyfeszültségű transzformátor és a vele szokásosan sorba kapcsolt szabályozó transzformátor egyfázisú kivitelben készül, amelynek következtében az előállítása sokkal egyszerűbb. A nagyfeszültségű transzformátor és a szabályozó traszformátor, tekintettel a magasabb frekvenciára, lényegesen könnyebb is. Ezenkívül jelentős megtakarítás érhető el a vasmag előállításához szükséges speciális acél lemezek és a tekercseléshez felhasznált réz mennyiségét illetően. A szabályozó transzformátor feszültségszabályozása egyszeres, semmi esetre sem háromszoros (mindhárom fázisban). A nagyfeszültségű szekundertekercselés belső rétege a primertekercseléshez és a földeléshez képest csak kis feszültségen van, és nem szükséges nagyfeszültségű szigetelés, A nagyfeszültség egyenirányítása is egyszerűbb, mivel az ismert hatimpulzusos vagy tizenkétimpulzusos röntgenkészülékek 6 vagy 12 diódájával szemben 4 darab nagyfeszültségű dióda elegendő hozzá. A nagyfeszültségű áramkör kábelei és más részei a földhöz képest különösebb intézkedések nélkül is csupán félfeszültségen vannak. A nagyfeszültségű áramkörön áthaladó anódáram mérése szintén egyszerű, hasonlóan az ismert kétimpulzusos röntgenkészülékekéhez. A nagyfeszültégű transzformátor primer áramkörének félvezető kapcsolása szintén egyszerűbb, mivel a hat darab tirisztor helyett elegendő kettő is. Némely esetben ez teljesen elhagyható, és annak az áramkörnek az elemeivel helyettesíthető, amely a feszültség- és a frekvenciagörbék alakját változtatja. A nagyfeszültségű transzformátor csökkentett mérete és az egyenirányítás egyszerűbb módja lehetővé teszik az ilyen mó'don kialakított röntgenkészülékek létrehozását, mint olyan tulajdonságú nagyfeszültségű görbe alakjával rendelkező kamrás röntgenkészülékeket, amelyek a hat-, esetleg tizenkét-impulzusos röntgenkészülékeknek felelnek meg. Ebben a kivitelezésben a nagyfeszültségű kábeleket is el lehet hagyni. A találmány szerinti kapcsolások kiviteli példáit a mellékelt rajzokon mutatjuk be részletesebben, ahol az 1. és 6. ábrákon a kilépő feszültség jelalakjai láthatók, a 2. és 7. ábrákon az egyenirányított nagyfeszültség jelalakjait mutatjuk be, míg a 3., 4. és 5. ábrákon az egyes kapcsolások kiviteli példáit vázlatosan ábrázoltuk. Az 1. ábrán a táphálózat feszültségj elalakjai láthatók az első időszakban. A 2. ábrán az egyenirányított jel hullámáza (lüktetése) látható. A 3. ábrán a röntgenkészülék kapcsolási vázlatát mutatjuk be, amely háromfázisú váltakozóáramú hálózatról fázisfeszültséggel van táplálva. A táphálózat feszültségalakja egy szinuszhullám ideje alatt az 1. ábrán látható. Az U-fázis egészvonallal, a V-fázis szaggatott vonallal, a W-fázis pedig pontvonallal van jelölve. A háromfázisú, illetve hatfázisú tápforrások fázisvezetői az 1-3, illetőleg az 1-6 kapcsolókkal a 12 szabályzó transzformátor egyik bemenőkapcsához vannak kötve. A 12 szabályozó transzformátor második bevezetőkapcsa tápforrás N nullavezetőjével van összekötve (3. és 5. ábra). A háromfázisú tápforrások fázisvezetői három pár 1-6 kapcsolón keresztül a 12 szabályozó transzformátor mindkét bemenőkapcsával össze vannak kötve (4. ábra). A 12 szabályozó transzformátor kimenőkapcsai a 13 nagyfeszültségű transzformátor primerkapcsaival vannak összekötve. A szekundertekercs nagyfeszültségű kapcsai a 14 hídkapcsolású egyenirányítóval, továbbá a 15 röntgencsövek katódjával és anódjával vannak összekötve. A 13 nagyfeszültségű transzformátor szekundertekercseinek középpontjai az egyik esetben közvetlenül, a másik esetben 16 milliampermérőn át vannak a földelő kapoccsal összekötve. Az U-, V- és W-fázisfeszültségek (3. ábra) az 1, 2, és 3 kapcsolókon keresztül a 12 szabályozó transzformátor egyik kivezetőkapcsához vannak kapcsolva. Második kívezetőkapcsa állandóan össze van kötve a hálózat N nullavezetőjével. A kapcsolókat a kívánt időpontokban ismert módon illesztik az áramkör be- és kikapcsolásához a feszültség mindkét polaritásánál. A be- és kikapcsolás sorrendje ugyancsak ismert módon szabályozza a 11 vezérlőegységet, amelyet tápfeszültséggel látunk el, és az U, V, és W hálózati feszültséggel szinkronizálunk. Az a pillanatban (1. ábra) a 2 kapcsoló (3. ábra) a V-fázis negatív polaritását kapcsolja be. Ugyanakkor a 3 kapcsoló a W-fázist kikapcsolja. Ez az állapot a b időpillanatig tart, amikor az 1 kapcsoló az U-fázist - pozitív polaritással - bekapcsolja, egyidejűleg a 2 kapcsoló a V-fázist kikapcsolja, a c időpillanatban a 3 kapcsoló a W- fázist negatív polaritással kapcsolja be, ugyanakkor az 1 kapcsoló az U-fázist kikapcsolja. A d, e és f ideje alatt a kapcsolások ugyanebben a sorrendben ismétlődnek, természetesen fordított 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
