188595. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tartosított takarmány előállítására zöld és száraz növényi anyagokból és berendezés az eljárás foganatosítására
188 595 A találmány tárgya eljárás tartósított takarmány előállítására zöld és száraz növényi anyagokból és berendezés az eljárás foganatosítására. A nagyüzemi állattenyésztés sajátságos takarmányozási rendszert valósított meg, ami nagy energia ráfordítással, magas fehérje és kalória-tartalmú termékek tömeges termelését igényli. A hagyományos zöldtakarmányok termesztése új betakarítási technológiák létrehozását tette szükségessé, de ezek nagyüzemi szinten nem érték el a kívánt eredményt. A nagyüzemekben ma használatos technológiákkal nagy energiaráfordítással, vagy nagy veszteségekkel oldható meg a tömegtakarmány-előálh'tás. Megoldatlan a melléktermékek és hulladékanyagok gazdaságos felhasználása is. A jelenleg ismeretes és a gyakorlatban használatos tömegtakarmány-készítés módjai a következők: a) Szénakészítés Természetes napfényenergia igénybevételével történik a viz nagy részének elpárologtatása. További hideglevegős szellőztetést igénye] a betakarítás módjától függően. Nagy hátránya a magas beltartalmi veszteség, hozamcsökkenés stb. Lényeges hátránya, hogy a betakarítás kizárólag az időjárás függvénye. Ez jellemző a különböző bálakészítési módszerekre is. b) Szenázs, szildzs készítése Az időjárási viszonyoktól viszonylag függetlenül végezhető. Közepes beltartalmi értékek jellemzik ugyan a szenázst, de igen nehéz a pontos technológiát betartani. Nagy hátránya, hogy magas az erjedési és romlási veszteség. Elkerülhetetlen a szénhidrátok és a fehérjék vesztesége, magas a karotin bomlása is. Hátránya még, hogy sok növénytermesztési anyag önmagában nem silózható, vagy csak túl magas veszteségek mellett. c) Gyorsszárítás Előnye, hogy magas beltartalmi értékek mellett tartósít, de igen nagy energiaráfordítással, beruházási költséggel állítja elő a végterméket. A szárítás takarmányértékesülése jóval alatta marad a kívánt mértéknek. Ezeknek az ismert zöldtakarmány tartósítási eljárásoknak közös jellemzője, hogy a növénytermesztési anyagok önmagukban való tartósítására törekedtek, hőenergiával történő vízelvonással vagy kémiai erjesztéssel. Kivételt csak a silózáskor használt durva keverési mód jelentett, ahol a pH-eitolódást és az erjedést szándékozták befolyásolni. A 167 839 számú magyar szabadalmi leírás eljárást ismertet takarmányliszt előállítására zöld növényi anyagból. Az eljárás során a zöld növényi anyagot pépesltik, a pépet 40 -80°C-ra melegítve a jelenlevő fehérjéket koaguláltatják és az így kapott diszperziót víztelenítik, azaz megszárítják. Az eljárás nagy beruházást igényel és aránytalanul magas az energiaigénye. A T/16 867 számon közzétett magyar szabadalmi bejelentés fehérjetartalmú zöld növényi anyagok tartósítására vonatkozik. A tartósítást úgy végzik, hogy a zöld növényi anyagot zúzással roncsolják, ezután a fehérjéket 40—100 °C-on koaguláltatják, végül a vizet mechanikus úton eltávolítják a termékből, g A találmány feladata olyan eljárás kidolgozása, amely nemcsak megőrzi a kiindulási anyagok értékes béltartalmát, hanem az eredeti anyagoknál nagyobb takarmányértékű terméket szolgáltat, másrészt lehetővé teszi melléktermékek hasznosítását is. 10 A találmány azon a felismerésen alapul, hogy különböző szerkezetű, beltartalmú és nedvességtartalmú anyagok homogenlzálásával és együttesen történő roncsolásával abszorbeiós és koUoidális sejtnedv lekötés és nyersrost feltárás érhető el, aminek következtében az eredeti 15 anyagok tulajdonságaitól eltérő, magasabbrendű (takarmányértékű), előre meghatározható összetételű végtermék keletkezik. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a zöld növényi anyag fehérjetartalmának egy része a roncsolás és homogenizáiás hatására a száraz rostos növényi anyag- 20 hoz kötődik. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy zöld növényi anyagot száraz rostos növényi anyaggal homogenizálunk és egyidejűleg a keveréket roncsoljuk. Ezt a műveletet a továbbiakban roncsolásos homogenizálásnak 25 nevezzük. Zöld növényi anyagként bármely, az eddigiekben alkalmazott zöld takarmánynövény, például lucerna, takarmányzab, pillangósok, tarka koronafürt alkalmazható. A találmány nagy előnye azonban, hogy használ- 30 hatók mezőgazdasági zöld melléktermékek, például répalevél, valamint gyomnövények, például vadrepce, papsajtmályva, hínár is. Száraz rostos növényi anyagként elsősorban az eddig hulladékanyagkőnt kezelt növénytermesztési mellékter- 35 mékek, például szalma, kukoricaszár, cukorgyári melléktermékek, például nedves répaszelet stb. alkalmazhatók. Használhatók természetesen szárított takarmánynövények, például széna is. Célszerűen először meghatározzuk a rendelkezésre 40 álló növénytermesztési anyagok beltartalmi értékeinek és a felhasználás céljának függvényében (tartósítás, hasznosítás módja) az előállítandó legmegfelelőbb összetételű homogenizált takarmány beltartalmi értékeit (honiogenizációs limit), és ezután állapítjuk ineg a homogeni- 45 zálóba kerülő növénytermesztési és egyéb anyagok arányait és mennyiségeit. A roncsolással feltárt nedves és száraz anyag víztartalma kiegyenlítődik a zúzás és homogenizáiás során, az oldott tápanyagok, ásványi sók stb. felszívódnak a 50 szárazanyagba, elősegítve a biokémiai feltáródást. Előnyös, ha a homogenizáiás és roncsolás után a keveréket 2—6 percen át 100—600 bar nyomással préseljük. A homogenizáiás során kívánt esetben ismert adalékanyagokat, így energiaszintet vagy fehérjeszintet emelő 55 anyagokat, például szemes kukoricát, koncentrátumokat, premixeket, karbamidot, íz-, aromaanyagokat, ásványisókat, antibiotikumokat stb. adhatunk a keverékhez. A homogenizáiás után a hőközléssel történő víztele- 60 nítés elmaradhat, mert az anyagok kölcsönhatása biztosítja a szárazanyag-tartalom növekedését. Gyomnövényeket eddig takarmányozási célokra nem használtak, elsősorban azért, mert azok általában toxinokat, pl. alkaloidákat, növényi hormonokat stb. tartal- 65 1
