188568. lajstromszámú szabadalom • Hajtóberendezés több energiaforrásról hajtott munkagépekhez, elsősorban járművekhez

1 188 568 2 kapcsolószerv egyik bemenetét képezi, amelynek kormos 60 kapcsolóeleme felváltva vagy közvetlenül a 3 jármű­hajtás 31 differenciálmú'vével kapcsolja össze a primer energiaforrást, vagy pedig a szekunder energiaforrás fokozatmentes hajtáságú teljesítményelágazásos bolygó­müvének 211 karjával, illetve ennek 203 tengelyével, amelyhez a 201 tengelyű lendkerék 202 kúpkerékpáron át csatlakozik. A 60 kapcsolóelem célszerűen üres, sem­leges középállással is bír. A szekunder energiaforrás 21 hajtóművében a kimenő' bolygóműelem a 212 gyűrűkerék, amely egy homlok­kerékpáron és egy nyomatékhatároló biztonsági tengely­­kapcsolón keresztül csatlakozik a 3 tengelyhajtás 31 differenciálművének bemenetére. A fokozatmentes át­tételi viszonyt megvalósító hajtáság a bolygómű 213 nap­kereke és 211 karja közé beiktatott különleges ékszíjas variátorral van meghajtva, amelynél keskeny 247 ék­szíjak alkalmazhatók, és amely esetenként az ékszíjas variátor kedvező, csekély helyigényű elhelyezhetőségét biztosíthatja. Ennél annak érdekében, hogy az ékszíj­tárcsák elférjenek a 3 tengelyhajtás 34 féltengelye előtt, illetve mellett, először egy párhuzamos, keresztirányú csőtengelyre visszük át a 203 kartengelyről leágaztatott hajtónyomatékot, és ezzel egyidejűleg kellően nagy ten­gelytávolság adódott ahhoz is, hogy fokozatmentes haj­táságat másik végén a 213 napkerékhez csatlakoztathas­suk, ezzel kedvező módon a 212 gyűrűkerék lehetett a bolygómű kimenőeleme. A csőtengelyre a jobb oldali, 243 ékszíjtárcsa van együttforgóan felékelve, míg a 246 ékszíjtárcsa az említett csőtengelyben átvezetett 244 ten­gellyel van nyomatékátvivő módon összekötve és egy homlokfogaskerékpár útján a 213 napkerékhez csatla­koztatva. A 243 ékszíjtárcsa ábra szerinti jobb oldali tár­csafele a csőtengelyen, míg a 246 ékszíjtárcsa bal oldali tárcsafele a 244 tengelyen axiális irányban is rögzítve van. A 243 és 246 ékszíjtárcsák belső tárcsafelei axiális irányban elmozdulhatnak és egymásra 248 nyomcsapágy­­gyal támaszkodnak fel, minthogy fordulatszámaik álta­lában eltérőek. Egy további 2441 párhuzamos és meg­felelő távolságban elrendezett cső tengelyen, amelyre a 247 ékszíjak hajtanak, lényegében fordított az ékszíj­tárcsák rögzítése, illetve meneszthetősége. A 2447 kö­zépső tárcsafelek vannak a tengelyeken axiálisan is rög­zítve, míg a külső tárcsafelek mozdíthatók el axiális irányban. Ezen axiális elmozgatás az a beavatkozóhely, amelyen célszerű az áttétel változtatását létrehozni, il­letve az áttételi viszonyokat befolyásolni. Az ábra sze­rinti alsó 2443 féltárcsa átmenő tömör tengelyű, míg a felső 2444 fél tárcsa elmozduló tárcsafele egy csőtenge­­iyen átbújtatott működtetőelemmel rendelkezik, ame­lyet egy-egy tárcsához kapcsolódva a fokozatmentes hajtás beavatkozóelcmét képezik. Ehhez a különleges ékszíjas variátorhoz is tartozhat egy olyan, a szíjfeszítést az átviendő teljesítmény növekedése esetén fokozó érte­lemben ható csuklós szerkezet, mint amilyet az 5. ábra kapcsán már lényegében ismertettünk. A szíjfeszítő szer­kezet révén az állítóerő növekedésekor a 2439 feszítő­karok elbillennek, amitől a 2443 féltárcsában rögzített 2445 nyomólap felfelé, a 2444 féltárcsához rögzített 2446 nyomólap pedig lefelé mozdul el. Ezzel a mozgó féltárcsák egymáshoz közelebb kerülnek és a szíjak a ki­induló állapothoz képest jobban megfeszülnek. A 9. ábrán látható példaképpeni találmány szerinti hajtóberendezés felépítése és működésmódja az előző példák alapján és az azonos funkciójú elemek azonos hivatkozási számai segítségével már viszonylag könnyen belátható. A primer energiafon ás itt is lehet 11 hajtómű­ként, célszerűen többfokozatú kapcsolható, vagy bár­mely automatizált sebességváltóval ellátott 10 Diesel­motor, amelynek 12 kimenőtengelye az adott esetben háromállású (belső neutrális állással is bíró) tengelykap­­csnlós 6 átkapcsolószerv 60 kapcsolóelemének jobb ol lali végállásában lényegében közvetlenül a 3 tengely­be jtás 31 differenciálművének bemenetére kapcsolódik, mrg másik végállásában a 60 kapcsolóelem a 12 kimenő­ié igelyt a szekunder energiaforrás fokozatmentesen vál­toztatható áttételi viszonyú hajtásággal ellátott teljesít­mény elágazásos bolygóművének 211 karját hajtó 203 brmenőtengelyével kapcsolja össze, amelyre a 201 ten­gelyű lendkerék is 202 kúpkerékpár útján csatlakoztatva vtn. A bolygómű teljesítmény kiadó eleme a 31 differen­­ciílmű felé itt is a 212 gyűrűkerék, míg a — nem részle­tezett kialakítású - ékszíjas variátort tartalmazó fokozat­mentes hajtóműág a bolygómű 211 karja és 213 nap­kereke közé van egy-egy tengelyirányforditó kúpkerék­­píron keresztül beiktatva. Az adott példaképpeni kiviteli alak különlegessége, hogy a bolygómű 213 napkerekét és. 212 gyűrűkerekét összekötő 220 hidrodinamikus ten­gi ly kapcsolója vagy nyomatékváltója is van, amely 213 n spkerék és kimenő 212 gyűrűkerék között egy második fokozatmentes, de egyirányú hajtáság létrehozására al­kalmas úgy, hogy a 213 napkerék egy homlokfogas­­karékpárral a 220 tengelykapcsoló 221 házával, illetve s, ivattyúkerekével, míg a kapcsoló 222 turbinakerekével vm összekötve. Ezzel a jármű indításának periódusában ezen második fokozatmentes hajtáság révén indítónyo­­ntatéknövekedést hozhatunk létre, ami azért kívánatos, mert a teljesítményelágazásos bolygóműnek jelentős elő­nyei mellett egyik hátrányos tulajdonsága, hogy a ten­­galyhajtás felé kimenőelemként alkalmazott gyűrűkerék f udulatszámának változtatásával annak nyomatéka nem úgy változik, ahogy az előnyös lenne. Többfokozatú sebességváltós és adott nyomatékot leadó motoros ha­gyományos jármű hajtóberendezéseknél megszoktuk, hogy alacsony sebességfokozatban (indításkor) a hajtó­tengely nagy nyomatékkai lassan forog, nagy sebesség­­f >kozatban pedig kis nyomatékka], gyorsan. Itt azonban a kimenőnyomaték lényegében fordítva változik, a jármű áiló helyzetében és lassú haladásakor a napkeréknek gyorsan kell forognia. A kihajtó gyűrűkeréken a hajtó­­ryomaték — a már említett módon — úgy jön létre, hogy a gyorsan forgó napkereket fékezzük azzal, hogy a foko­zatmentes hajtásággal a napkerékről a karra, illetve az ezzel kapcsolt lendkerékre visszük vissza az energiát. Ezt a napkereket lassító, az. indítónyomatékot növelő hatást a napkerék minél intenzívebb fékezésével lehet t övelni, amelyet igen kedvezően és jól kiegészít a 9. áb­­rín bemutatott példaképpeni kiviteli alak hidrodinami­kus 220 tengelykapcsolója, amikor indításkor a napkere­ket intenziven terhelve a fékezőnyomaték jelentős há- I yadát a gyűrűkerék kimenő indítónyomatékát növelő járulékos nyomatékként hasznosítja és ezzel a bolygómű kedvezőtlen indítási nyomatékviselkedését jelentősen j avítja. A 10. ábrán olyan példíiképpeni találmány szerinti hajtóberendezést mutatunk be, amelynek primer ener­giaforrásként a 4a. és 4b. ábrán bemutatott kapcsolású íeijesítményelágazásos bolygóműves 11 hajtóművel ellá­tott 10 motorja — célszerűen Otto-motorja — van. A sze­kunder energiaforrás teljesítményelágazásos bolygómű-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom