188507. lajstromszámú szabadalom • Eljárás inaktivált galamb herpesvírus vakcina előállítására
t 188 50 A találmány tárgya eljárás inaktivált galamb herpeszvírus vakcina előállítására. A táplálkozási kultúra fejlődésével az egész világon terjedőben van a könnyű, zsírtalan húsok, többek között a galambhús fogyasztása. Mint a többi gazdasági állat, a galamb tartása esetében is számolni kell a betegségek jelentkezésével. Ezek megjelenése többé-kevésbé a tartási mód függvénye. A szabadon tartott állományok könnyebben fertőződhetnek, a nagyobb, zártan tartott állományokban azonban, ha a fertőzés egyszer — takarmány, ivóvíz vagy új állatok bevitele útján — bekerült, állományon belüli terjedését nehéz megakadályozni. Alapvető feladat a megelőzés, a tartási hely higiéniájának biztosítása. A leggyakrabban előforduló galambbetegségek ornithosis, himlő, trichomonadósis, kokcidiósis, paratifusz, ragadós nátha. Ezen betegségek előfordulása mellett a tenyésztők felfigyeltek egy szokatlan megbetegedésre, melynek tünetei: heveny hurutos kötőhártya- és orrgyulladás, álhártyás garat-, gége-, nyelőcső- és kloakagyulladás, sejtmagzárványok képződésével járó májdystrophia és hepatitis, pancreatitis. A mortalitás általában 10—30 %, de elérheti, különö- ^ sen a szövődményes esetekben a 40 %-ot is. Smadel és munkatársai 1945-ben az Amerikai Egyesült Államokban galambokon egy fertőző betegséget figyeltek meg, amelyre az állatok májában, lépében és hasnyálmirigyében jelentkező gócos elhalások voltak a jellemzők, eosinophyl intranuclearis sejtmagzárványok megjelenésével együtt. Bár a szerzők a járvány során az állatok kis részéről egyidejűleg az ornithosis kórokozóját is kimutatták, az észlelt betegség alapokát akkor még közelebbről meg nem nevezett vírusban jelölték meg. A vírust embriónak tyúktojás chorioailantois-membránján szaporították el. A chorioallantois-membrán elváltozott területein a sejtzárványokat szintén kimutatták. Több mint 20 évvel később az Amerikai Egyesült Államokban számoltak be a betegségről, azonban akkor a vírus mellett az ornithosis kórokozóját nem sikerült a szerzőknek kimutatniuk (Lecner — Buloch i 967). Hasonló megbetegedés fordult elő galambokban Dániában, Nagv-Britanniában, Skóciában (Cornwell (1967)). Az utóbbi esetben elsőként mutatták ki embrionált tyúktojásban, csirkeembrió sejttenyészetben elektronmikroszkópos vizsgálattal, hogy a galamboknak ezt a betegségét okozó vírus a herpesz csoportba tartozik, Ugyancsak a herpesz csoportba tartozó vírust izoláltak hasonló betegségből Csehszlovákiában (Kszepicka (1970)) és Ausztráliában (Boyle Brimagson (1973)). Tantawi iraki kutató pedig olyan herpeszvírust izolált galambokban, mely encephalomyelítist okoz. gg Mivel Európában több országban előfordult, elsősorban fiatal galambállományokban a herpeszvírus fertőzöttség, várható volt, hogy a sportgalambok versenyröptetése miatt hazánkba is eljut ez a vírus. A vírus magyarországi létezését 1975-ben igazoltuk 60 vizsgálatainkkal. Az elhullott galambok májában és hasnyálmirigyében találtuk a legsúlyosabb elváltozásokat. A tüdőben heveny bővérűség és vízenyő volt látható. A bakteriológiai vizsgálatok során az egyik 2 hónapos kerengő galamb májából és szívvéréből E.coli baktériumot tenyésztettünk ki. Az elmúlt években a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola galambállományában, elsősorban növendékekben évröl-évre jelentkezett egy kötőhártyagyulladásban, légúti tünetekben, hasmenésben, végül teljes elesettségben megnyilvánuló betegség, amely 1978—1981 'között 24-41 %-os veszteséget okozott. Az állományból származó galambhullák kórbonctani diagnosztikai vizsgálata salmonellosis és ornithosis gyanúját derítette ki. E betegségek ellen alkalmazott gyógyszeres kezelés azonban nem járt eredménnyel. 1981-82-ben kezdtük a betegségek és az elhullások komplex okainak kiderítését. A több alkalommal végzett boncolással, szövettani és virológiái vizsgálatokkal megállapítottuk, hogy az állomány galambherpeszvírussal fertőzött. Kiderült az is, hogy a korábban különböző baktériumos és gombás megbetegedésként diagnosztizált esetek mögött alapbántalomként a galambherpesz-vírus okozta kórkép húzódott meg. A vírusfertőzés által megindított körfolyamatok tették lehetővé a feltételesen pathogen egyéb kórokozók szaporodását és a szövődményes kórképek kialakulását. Mindezt bizonyította az a tény is, hogy az általunk kidolgozott és előállított galambherpesz vakcinával specifikusan védett állatokon a fenti szövődményes kórkép nem jelentkezett. Virológiái vizsgálatok során a chorioallantois-membránra fertőzött tyúktojásokban a fertőzést követő 4—9. napok között hullottak el az embriók. A 4. naptól bontott vagy elhullott embriók chorioallantois-membránján gombostűfejnyi fehéres-szürke gócokat lehetett megfigyelni. A fertőzést követő 7. nap után elhulló embriók kontroll társaikhoz viszonyítva fejletlenek voltak és májukban finom elhalásos gócokat lehetett felismerni. A kloroformmal kezelt szerv szuszpenziókkal végzett fertőzések után sem embrióelhullást, sem a 4. nap próbabontott tojások chorioallantois-membránján elváltozásokat nem lehetett megfigyelni. A jelentős gazdasági károk és hatékony oltóanyag hiánya miatt a gyakorlat részéről fokozott igény jelentkezett specifikus vakcina iránt. A találmányunk célja ezen igénynek megfelelő vakcina elkészítése volt. A találmány tárgya a fentiek alapján eljárás inaktivált galamb herpeszvírus vakcina előállítására. A találmány értelmében galamb herpeszvírus törzset sejttenyészeten szaporítunk el, a maximális vírustiter elérésekor a vírusfolyadékot összegyűjtjük, a vírust inaktiváljuk, olajos immunadjuvánssal keverjük, majd a szokásos módon kiszereljük. Kísérleteink során az Országos Közegészségügyi Intézetnél 00247 számon letétbe helyezett 469-V.80 jelű galamb herpeszvírus törzzsel dolgoztunk. A vírustörzset SPF állományból származó 10—11 napos előkeltetett csirkeembriókból készült primer fibroblaszt szöveten els7aporítottuk. Tápfolyadékként MEM-Hanks oldatot használtunk, kolosztrummentes borjúból származó 8% savó hozzáadásával. Fenntartó folyadékként MEM—Earle oldatot alkalmaztunk. Az egyrétegű sejttenyészetet a tápfolyadék lecserélésével egyidejűleg fertőztük, a vírus 1 órás adszorbcáitatásával. MEM-Earle és MEM-Hanks tápfolyadékok összetételét 1. Mayr., Bachmann, Bibrack, Wittmann: Vírologische Arbeitsmethoden 1, 314. ) A tenyésztést 37 °C-on végeztük. Úgy találtuk, hogy 2
