188493. lajstromszámú szabadalom • Gyűrűmaró
1 ! SS 495 2 A találmány tárgya gyűrűmaró lényegében hengeres tállal ellátott marótesttel, a fal alsó végén körkörösen elrendezett marófogókkal. innen indul«), a falban kialakított hornyokkal, a marófogakat összekötő, a fal belső kerületén kialakított, sugárirányban a hornyokhoz csatlakozó. körkörös gerinccel és a hornyokban s/embenső és hátulsó oldalfalakkal, valamint körkörös irányú, a gerinc sugárirányban külső felületét meghatározó belső fallal. A gyakorlat megmutatta, hogy a gyíírümarók élettartamát és hatékonyságát, azaz azt. hogy a gyüriimarót milyen könnyen lehet a feldolgozandó nyersanyagban előtolni, továbbá a létrehozott felület finomságát nagymértékben a forgács eltávolításának könnyűsége, azaz az a körülmény határozza meg, hogy a maró által eltávolított forgácsot milyen könnyű a maróélektől, az onnan kiinduló hornyokon át eltávolítani. A gyűrűmaró által létrehozott forgácsok nem tudnak szabadon mozogni és/vagy a hornyok megtelnek vagy eltömődnek a forgáccsal, akkor a maró előtolásához szükséges forgatónyomaték és nyomóerő megnövekszik, a maró gyorsabban kopik és a kialakított lyuk felületi minősége romlik. A gyűrűmarók hatékonyságának javítását célzó korábbi erőfeszítéseket koronázta némi siker. A szintén a jelenlegi bejelentő tulajdonát képező 3 609 056 sz. amerikai szabadalmi leírásban olyan gyűrűmaró van. amelyiknek minden foga egyetlen forgács eltávolítására van kialakítva. Az egymás után következő fogak három csoportra vannak osztva és minden csoport minden foga olyan kialakítású, hogy az általa eltávolított forgács szélessége a fog szélességének mintegy egyharmadát tegye ki. Szintén a bejelentő tulajdonát képezi a 28 416 sz. amerikai (Reissue) szabadalom, amely szerint a gyüriímaró fogai radiálisán elhelyezkedő, körkörösen lépcsőzetes vágóélekkel vannak ellátva. Minden fog alsó felülete sugárirányban egymással ellentétesen lejtő hátrakós/.örult Felületekkel van ellátva, amelyek lefelé nyúló metszésvonalban metszik egymást. Ez a metszésvonal találkozik a sugárirányban külső vágóéllel is. Minden vágóéi egyetlen forgács eltávolítására van kialakítva. Minthogy ilyen módon mindegyik fog több forgácsot vág. a maró kialakítása olyan, hogy' a legszélesebb forgács is kisebb, mint a maró külső kerületén lévő hornyok mélysége. Ennek a marónak az esetében a maró oldalfalának gerincrésze egyetlen belső vágóéllel van ellátva. Újabban csinálnak olyan marókat is, amik abban különböznek ettől a megoldástól, hogy a maró gerince körkörös irányban eltolt két vágóéllel van ellátva és nem egyetlen vágóéllel. Ezek az újabb megoldások vastagabb gerinc és sekélyebb horony alkalmazását teszik lehetővé, de nem is mindig működnek kielégítő módon, különösen nagy termelékenységű alkalmazás esetében nem. Felismertem, hogy a gyűrűmaró hornyain keresztül történő szabad, akadálytalan forgács kiáramlás deresével kapcsolatos nehézség abból fakad elsősorban, hogy a forgács leválasztása után azonnal minden irány ban kiterjed. Ez azt jelenti, hogy a forgács eltávolítása után közvetlenül már nagyobb szélességgel rendelkezik, mint amekkora az őt eltávolító vágóéi szélessége volt. Ha tehát a marónak minden fogán körkörös irányban lépcsőzetesen elhelyezett több vágóéi van, és ha a fogak belső vágóélevei leválasztott forgács szélessége kisebb, mint a maró kerülete mentén elhelyezett horony mélysége, valamint ha a forgács viszonylag merev, akkor legalábbis elméletileg a hornyok eltömődésérc való hajlamnak meg kell szűnnie.-> Ezeknek a kis forgácsoknak a felfelé történő áramlását azonban gyakorta a külső vágóélek által eltávolított forgácsok akadályozzák. A körkörös irányban lépcsőzetes vágóélekkel rendelkező maróknál a külső vágóélek sugárirányban belső felükkel a maró körkörösen elhelyezkedő vállánál végződnek. Ha tehát az ilyen külső vágóéi által eltávolított forgács megnyúlik, hajlamos arra. hogy beszoruljon eközé a váll és a kivágandó lyuk fala közé. Ez természetesen akadályozza a forgácsnak a vágóéltől felfelé Történő eltávolítását. Olyan körülmény ez. ami megnövelt forgatónyomatékot és sokkal nagyobb nyomóerőt tesz szükségessé, végeredményben a szerszám gyorsabb kopásához és a vágott felület minőségének romlásához vezet. Mindez bizonyos anyagok megmunkálása esetén eltömödött hornyokhoz és törött szerszámokhoz vezet. A külső vágóéi által eltávolított forgács megakadásának hátránya nyilvánvalóan jelen van a 28 416 sz. amerikai (.Reissue) szabadalomban mutatott megoldás esetében is. Ráadásul ha a belső vágóéi az egymás után következő fogak közötti gerinc teljes szélességére kiterjed, az ezáltal a belső él által eltávolított viszonylag szélesebb forgács sugárirányban kifelé a következő horonyba történő eltávozása gyakran akadályozva van. A találmánnyal megoldandó feladat a korábban ismertté vált megoldások hátrányainak kiküszöbölése mellett olyan gyűrűmaró kialakítása, amely hatékonyabb munkát tesz lehetővé és amelynek esetében a marón lévő hornyokban a fogak vágóélei által eltávolított forgácsok szabad, akadálytalan áramlása valósul meg. A találmány szerinti továbbfejlesztés értelmében minden második marófognak a gerincen kialakított belső vágóéle van. a gerincben innen felfelé induló, sugárirányban kifele a szomszédos horonyba nyíló bevágás van kialakítva. minden marófognak a szomszédos hornyok szembensö oldalfalának alsó vége által kialakított, sugárirányban külső vágóéle van. ami minden második marófog esetében forgásirányban nézve a belső vágóélhez képest körkörösen, lépcsősen eltolva van kialakítva, minden marófognak van sugárirányban belső, lefelé és sugárirányban kifelé lejtő hátraköszörült felülete, valamint sugárirányban külső, lefelé és sugárirányban kifelő lejtő hátraköszörült felülete, amik lényegében körkörös irányú metszésvonalban metszik egymást, a metszésvonal metszi a sugárirányban külső vágóélet is, minden második marófog sugárirányban külső hátraköszörült felülete jobban le van munkálva, mint ezen marófogak közötti marófogak sugárirányban külső hátraköszörült felülete, minden második marófog sugárirányban belső hátraköszörük felülete felfelé van lemunkálva, ezen marófogak külső hátraköszörült felületéhez képest olyan módon, hogy ezen marófogak külső vágóélének csak sugárirányban belső része, a külső marófogak külső vágóélének csak a sugárirányban külső része van forgácsképzésre kialakítva. az összes külső vágóéi által képzett forgács szélessége végül kisebb, mint a hornyok sugárirányú mélységé. Az egyik célszerű kivitel: alak szerint a külső és belső hátraköszörült felületek úgy vannak sugárirányban lenuinkdlva. hogy a közöttük lévő metszésvonal minden második marófogon sugárirányban beljebb van, mint a közbülső marófogakon. Célszerű az a kiviteli alak is, amelyben minden második maró fog sugárirányban külső hátraköszörült felülete a metszisvonaltól kezdve sugárirányban kifelé, a közbülső nurófogak belső hátraköszörült felülete pedig a met5 10 1 5 23 25 33 35 40 45 50 55 60 65
