188463. lajstromszámú szabadalom • Emelőszerkezet gépjárművek, különösen autóbuszok részére és eljárás az emelőszerkezet vázának előállítására
1 188 463 2 tomer, és alakja néhány tized bar túlnyomás hatására egy zárt gördülőmembránt képez, amely úgy működik, mint egy fordított gördülőmembrános légrugó, melynek dugattyúja maga a gumiabroncs. Ezzel a megoldásunkkal lehetővé vált, hogy az ismert, hasonló megoldásokhoz képest tökéletesebb emelőszerkezetet nyerjünk, mely jobban, könnyebben, biztonságosabban emeli meg az autóbuszt (vagy más nagyméretű járművet) úgy, hogy az az emelőszerkezetre defektes kerekével rágördül (rááll). Vagyis a találmány szerinti megoldásnál magánál a cserélendő keréknél fogva emeljük fel a tengelyt, s ebben az esetben a gumiabroncs úgy szabályozza a szükséges emelési úthoz és terheléshez a belső gáz-, illetve légnyomást, mint az emelő gördűlőmembránjának dugattyúja. A palástba beépített szelepen át a szerkezet akár hálózatról, tartályból, akár pedig a gépjármű kompresszorából közvetlenül tölthető, egy, a találmány tárgyát nem képező, ismert szelepen keresztül. A találmány szerinti emelőszerkezet előnyei a következőkben foglalhatók össze: — Jól előre számítható profilkialakítással nyert könnyű szerkezet, mely gyorsan üzemi állapotba hozható; — Könnyű súly és kis helyszükséglet; — Kis levegő, vagy gáznyomással nyerhető nagy teherbírás és nagy emelőút; — Nem kell a gépjármű alá mászni, a szerkezet üzemi helyzetében. Biztonságos az üzemi túlnyomás értéke, a 2,5 bar-t nem haladja meg. A találmány tárgyát képezi továbbá az emelőszerkezet előállítására alkalmas eljárás, amelynek során egy, a gumiabroncs, légrugó stb. termékek gyártásánál használt ismert felépítődobra legalább 1, vagy 2, 3, 4 vagy több betétet viszünk fel egymás fölé, mely betétek rétegenként egymást keresztező szálakat, kordokat, vagy huzalokat tartalmaznak, azonban adott esetben lehet közöttük olyan betét is, amelynek iránya csekély szögeltérés mellett, a kerület irányhoz képest azonosan fut az előzővel, majd ezeket keresztezik a következő betétek. Ezután az így felépített betétekre huzalkarikát viszünk fel az egyik vagy mindkét oldalra, mely huzalkarikák átmérője célszerűen egymással egyenlő, de különböző átmérőjű huzalkarikák is használhatók. Az ilyen módon végzett előkészítés után az egyes betétrétegeket visszahajtjuk a huzalkarika körül és ezután a nyers vázat egy különleges kordszerkezettel rendelkező, tárcsákból álló rétegekből kialakított alaplappal és zárólappal két végén lezárjuk, és ezzel biztosítjuk az emelőszerkezet mindenkori egyensúlyi helyzetének és erőjátékának kialakulását. Az egymás fölé kerülő betéttárcsákban a kordszálak szögét a termék előállításakor úgy választjuk meg, hogy az első két tárcsában lévő kordszálak szöge <x0 ~ 85—90° közötti érték, célszerűen ~90°, a második két tárcsa szöge ß0 «s 40—50° közötti érték, célszerűen ~45°, a harmadik két tárcsa szöge 70 « 20-30° közötti érték, célszerűen ~22,5°, vagyis az első két tárcsa felvitele után a további tárcsák felvezetési szöge az előző szög felezője és ugyanúgy feleződik ez a szög a következő tárcsa felvitelekor. így jön létre egy különleges, viszonylagos merevséget biztosító alaplap és zárólap szerkezet, amelyben a tárcsák lépcsőzetesek, vagyis a kör alakú tárcsák átmérője kívülről befelé rétegenként csökken, a palástszerkezet érintkező részének iveltségétől függően, és a tárcsák így vannak összedolgozva. A sugárcsökkenés minimális értéke 20 mm és maximum 30 mm, célszerűen 25—30 mm, hogy a feszültséggyűjtő helyeket elkerüljük, vagyis a szögeket stb., úgy rendezzük, hogy célszerűen X = 1,25 — 1,95 legyen. A tapasztalatok szerint a bombirczás történhet akár a tárcsáknak a palást egyik oldalára való felvitele előtt, vagy úgy is, hogy már az egyik oldal le van zárva, hiszen a tárcsák fokozatosan, lépcsőzetesen kerülnek fel a palástra és azokon a helyeken, ahol a palásttal találkoznak, már nem merevítik le a szerkezetet, tehát az deformálható, alakítható marad, vagyis a viszonylagos merev szerkezetből való átmenet egyenszilárdsággal rendelkezik. Alakításkor (bombirozás) a kívánt Ü! átmérőt sablon szerint állítjuk be, és ekkor a nyers váz kiindulási helyzetből a végső állapotba oly módon kerül, hogy oldalhosszúságaik és ennek következtében n sin °c, , R = sjn g aranyt a kopenyvazban; mely a váz csaknem teljes felülete mentén közel változatlan marad. A felépítésre nézve irányadók a következő szempontok: a) A kerület irányhoz viszonyítva kevésbé meredeken elrendezett szilárdsághordozóként előnyösen kevésbé rugalmas szálakat, huzalokat, kordszálakat használunk, például célszerűen a műselyem kordok, vagy acélkordok, huzalok alkalmazhatók. b) A kerület irányhoz viszonyítva meredekebben elrendezett erősítőlemezekhez előnyösen rugalmas szálakat, például poliamidot alkalmazunk. c) A kordokat, szálakat a betétekben egymástól kis távolságra helyezzük el, de ez a kis távolság az alkalmazott anyag minőségétől és az előállítani kívánt termék tulajdonságaitól, valamint a betétszámtól függően az egyes betétben vagy betétekben nagyobb is lehet. d) Az előzőek szerint előkészített vázra egyik vagy mindkét oldalán dróthuzalkötegből álló karikákat viszünk fel, azt beütjük és a betéteket visszahajlítjuk. e) A palást — amint ezt már említettük — 1 vagy több, így 2, 3, vagy adott esetben több betétet is tartalmazhat. f) A fentiekben leírt módon előkészített tárcsák egyikét felvisszük a váz egyik odalára és megfelelő élnyomással levasaljuk; a tárcsákat azonban felvihetjük bombirozás után is. A találmány szerinti emelőszerkezetet, illetve annak előállítását az ábrák kapcsán ismertetjük részletesen, ahol: az 1 ábra az emelőszerkezet működését mutatja, metszetben, a 2. ábra a termékben a szilárdsághordozók elrendezését szemlélteti, metszetben, részben nézetben, a 3. ábra a terméket terheletlen állapotban mutatja részben metszetben, részben nézetben, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
