188387. lajstromszámú szabadalom • Családi házak tetőtér beépítésének meggyorsítása
1 188 387 • 2 A találmány tetőtér szerkezet főleg egyszintes építmények, pl. családi házak tetőterének lakótérré való alakítására. A szerkezetnek az eredeti építmény fölső, ún. zárófödéme fölött elhelyezkedő térhatároló falai, térosztó falai és a lakótérré tett tetőteret a hasznosítatlan padlástértől elkülönítő mennyezete, valamint héjalással ellátott tetőzete •van. A tetőtér térfogata a hagyományos magastetős építési mód esetén az épület teljes lakható légköbméterének %-ában kifejezve aránylag magas érték, és annál nagyobb, minél kisebb az épület szintszáma. A népi építészetben a magastetős lakóházak padlástereit termények szárítására, de legalábbis tárolására használják, míg a városi épületek padlásterei jobbára csak lomkamráknak, esetleg ruhaszárító tereknek vannak kiképezve. Az utóbbi meggondolás miatt az első világháború óta fokozatosan terjednek a lapostetős építmények. Ezeknél valóban meg lehet takarítani a kihasználatlannak tartott padlástereket, a lapostetős építmények azonban - főleg a kezdeti évtizedekben - nem váltak be egyértelműen. A padlástér mint elmaradt „légpárna” hőszigetelési szempontból hiányzott, és nem volt megoldva a csapadék élleni szigetelés sem. A városi magastetős építményeknél a lakásszámok szaporíthatósága végett az utóbbi 30 esztendőben kezdték el azok szélesebb körű hasznosítását. Korábban a francia építész Manzárd nevével fémjelzett tetőkialakítás volt csak ismert, amelyet igen sok országban alkalmaztak, de a lakóházak csak elenyészően csekély hányadánál. Az épületeket eleve a Manzard-fele tetőszerkezettel kellett megtervezni, más épületek ilyenné való átalakítása gazdaságosan nem volt megoldható. A tetőtér átalakítása útján végrehajtott beépítések lehetővé tették új lakások létesítését általában számottevően olcsóbban, mint ha bármilyen más módszerrel kellett volna új lakóhelyeket létesíteni. Ennek elsősorban az az oka, hogy a meglévő épület meglévő épületgépészeti rendszerére - ivóvíz, csatorna, villany és esetleg gázvezeték hálózatára - lehetett rácsatlakozni. Hátrányként mutatkozott azonban, hogy a tetőtereknek jelentős része olyan lakótereket engedett csak kiképezni, amelyek a tetőhajlásból adódó ferde sík mentén kellett az ablakokat is elhelyezni. Kedvezőtlen volt a legtöbb esetben az is, hogy a tetőtér beépítés során a térosztó falakat szokványos tégla falazatként állították elő. A téglával való átépítés már önmagában is előnytelen. A téglafalak elkészítése a tetőtérben munkaigényes „nedves technológiával” jár, a falak súlyossága pedig nem egy esetben a zárófödémek megerősítését kívánta, ami részint költségtöbbletet jelent, részint az alatta elhelyezkedő lakóterek ideiglenes használhatatlanságát okozza. A találmány célja olyan tetőtér szerkezet kifejlesztése, amely egyrészt a szokványos téglamennyiség megtakarításával, és ezáltal a zárófödém megerősítésének szükségessége nélkül teszi lehetővé tetőterek lakásokként való hasznosítását, másrészt épületfizikai szempontból a meglevő épületszerkezetével legalább egyenértékű lakóhelyeket eredményez. Cél az is, hogy a tetőtéri lakóterek ne ferde síkokkal legyenek határolva, mert így még további hely nyerhető, a lakások pedig belsőépítészeti szempontból nem csupán esztétikusabbá, hanem könnyebben berendezhetővé is válnak. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a tetőterek beépítéséhez kis térfogatsúlyú, szerkezeti fölépítése folytán azonban kellően teherbíróvá tehető térhatároló és térosztó falakat célszerű alkalmazni, melyek anyagát és szerkezeti fölépítését úgy lehet megválasztani, hogy épületfizikai szempontból a téglafalazattal legalábbis egyenértékű, sőt azt felülmúló szerkezeti megoldások adódjanak. A találmányi gondolathoz tartozik, hogy a követelményeket kielégítő szerkezeti megoldás kedvezően megvalósítható olyan többrétegű térhatárolással, amely fából készült lécezés, ezen elhelyezett növényi fonadék, vakolat és a célhoz alkalmazkodó fedőréteg együtteséből, valamint több ilyen rétegegyüttes légréteggel való kiegészítésével állítható elő. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti tetőszerkezet főleg egyszintes építmények, pl. családi házak tetőterének lakótérré való átalakítására - amely szerkezetnek az eredeti építmény fölső ún. záró födémé fölött elhelyezkedő térhatároló falai, térosztó falai és a lakótérré tett tetőteret a hasznosítatlan padlástértől elkülönitő mennyezete, valamint héjalással ellátott tetőzete van -, oly módon van kialakítva, hogy mind a térhatároló falak, mind a térosztó falak, sőt adott esetben a mennyezet is közbenső légréteget tartalmazó síkbeli tartó, melynek közbenső légrétege mindkét oldalról lécek sorozatával, a lécekre helyezett növényi fonadékkal, célszerűen nádszövettel és a fonadékot eltakaró vakolattal van közrefogva, a vakolat pedig a térhatároló fal, térosztó fal vagy mennyezet látható felületét képező fedőréteggel, pl. meszeléssel, festéssel, tapétával stb. van borítva. A találmány szerinti tetőtér szerkezet további ismérve lehet, hogy a közbenső légréteget határoló lécek a légréteg vastagságát megszabó legalább két darab távtartóhoz vannak pl. szögezéssel hozzáerősítve. A lécek egymástól távközzel elválasztva vannak kiosztva. A síkbeli tartók közbenső légrétegének mindkét oldalán a fonadék lényegében egymással párhuzamos szálakból, pl. nádszálakból van összefűzve, a szálak a fonadékkal érintkező lécekhez képest keresztirányúak, előnyösen arra merőlegesek, a lécek és a hozzájuk tartozó fonadék szálai pedig ezáltal rosta jellegű, egymást keresztező sűrű hálót alkotnak. A térhatároló falak és a térosztó falak esetében a lécek függőleges, a fonadék szálai pedig lényegében vízszintes irányúak. A távtartók a síkbeli tartónak előnyösen két egymással szemben lévő széle mentén, fal esetében pl. alul és fölül helyezkednek el. A távtartók - egy lehetséges kiviteli alak esetén - a síkbeli tartó valamennyi széle mentén elhelyezkedő zárt keretet, a keret és a rájuk erősített lécek pedig adott esetben a fonadékkal kiegészítve a beépítés és a vakblat elkészítése előtti előregyártott panelt alkotnak. A tetőtéri építmény térhatároló falakként az ere-5 1.0 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
