188331. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 8-[3-(6-fluor- 1,2-benzizoxazol-3-il)-propil]- 1-fenil- 2,3,8-triaza spiro 4,5] dekán-4-on és sói és az ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

1 188 331 2 Azokat az egereket, amelyek az apomorfln adagolása előtt is kapaszkodnak, figyelmen kívül hagyjuk a vizsgá­latban. A teljesen kifejlett apomorfm által előidézett kapasz­kodás esetén az állatok a ketrec falán lógnak általában mozdulatlanul, hosszabb időn keresztül. Ezzel ellentét­ben a csak a mozgató ideg ingerlésével kiváltott kapasz­kodás csak néhány másodpercig tart. A kapaszkodás kiértékelésénél kapott pontokat ege­renként összegezzük (3 értékelés alapján legfeljebb 6 pont lehet egerenként), a kontroll csoport (intraperi­­toucális hordozóanyag adagolás, szubkufdn apomorfin adagolás) összes pontjainak száma 100%. A lineáris regressziós analízissel kiszámítjuk 95 %-os pontossággal az EDS0 -értékeket. Az antipszihotikus hatást a 8-[3-(6-fluor-l,2-bcnz­­izoxazol - 3 - il) - propil] - 1 - fcnil - 1,3,8 - triazaspiro­­[43]dekán4-on hidroklorid és két standard vegyület EDS0-értékének feltüntetésével a II. táblázatban adjuk meg. II. táblázat Vegyület Antipszihotikus hatás EDS0 (mg/kg) 8-[3-(6-fluor-l,2-benzizoxazol-3-il)­­propil]-1 -fenil -13,8-triazaspi ro[4.5 ] - dekán4-pn hidroklorid 0,10 haloperidol* (összehasonlító vegyület) . 0,11 sulpiride* (összehasonlító vegyület) 4,5 ♦Drug Dictionary, „Index Nominum 1984” (Société Suisse de Pharmacie, Zürich, 1984) Az antipszihotikus hatás elérésére a találmány szerinti 8 - (3 - (6 - fluor - 13 - benzizoxazol - 3 - il) - propil] - 1 - fenil-l,3,8-triazaspiro[4.5]dekán4-on-t és gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóit orálisan, parenterálisan vagy intravénásán adagoljuk naponta 0,01-50 mg/kg testsúly mennyiségben. A különösen előnyös hatásos mennyiség mintegy 25 mg/kg testsúly naponta. A beteg számára szükséges adagolást az egyedi eset figyelembevételével szakember állapítja meg. Az itt megadott adagolási mennyiségek csak például szolgálnak, találmányunk szempontjából nem jelentenek korlátozást. A találmány szerinti vegyületeket tartalmazó készít­ményeket különböző módon adagolhatjuk a betegnek, például orálisan kapszulák vagy tabletták formájában, parenterálisan steril oldatok vagy szuszpenziók formájá­ban, némely esetben intravénásán steril oldat formájá­ban. A találmány szerinti készítmények a szabad bázison kívül, amely maga is hatásos, tartalmazhatják ezek gyó­gyászati szempontból elfogadható savaddíciós sóit is. A savaddíciós sak alkalmazásának a célja lehet az oldé­­konyság növelt e, jobb krislályosíthatóság és nagyobb stabilitás. Előnyös gyógyászati szempontból elfogadható sav­addíciós sók az ásványi savakkal, például sósavval, kén­savval vagy salétromsavval, egyértékű karbonsavakkal, például ecetsavval vagy propionsawal, kétértékű karbon­savval, például maleinsawal, fumársawal vagy oxálsawal vagy háromértékű karbonsavval, például karboxi-boros­­tyánkősawal vagy citromsavval képzett sók. A találmány szerinti hatóanyagokat tartalmazó készít­ményeknek orálisan történő adagolása esetén a készít­mény inert hígítószert vagy táplálkozásra alkalmas hor­dozóanyagot tartalmaz. A hatóanyagok zselatin kapszu­lába lehetnek bezárva, vagy a segédanyagokkal együtt tablettává lehetnek sajtolva. Orális alkalmazásnál a ható­anyagokat kötőanyagokkal keverhetjük össze, majd a keveréket tablettákká, kapszulákká, elixírekké, szusz­­penziókká, szirupokká, ostyákká vagy rágógumikká ala­kítjuk. Ezek a készítmények legalább 0,5 súly% ható­anyagot tartalmaznak, de a hatóanyag mennyisége az adagolási formától függően változhat és így a hatóanyag­tartalom adagolási egységenként 4 és mintegy 75 súly% közötti lehet. Előnyösek azok a találmány szerinti ké­szítmények, amelyeknek egy adagolási egysége 1,0— 300 mg hatóanyagot tartalmaz. A tabletták, pirulák és kapszulák a következő adalék­anyagokat is tartalmazhatják: kötőanyagot, például mik­rokristályos cellulózt, tragantmézgát vagy zselatint, to­vábbá keményítőt vagy laktózt, szétbomlást elősegítő anyagot, például alginsavat vagy búzakeményítőt, síko­­sítóauyagot, például kolloid szilícium-dioxidot, édesítő anyagot, például szukrózt vagy szacharint, ízjavító adalé­kot, például borsos mentát, metil-szalicilátot vagy na­rancs aromát. Ha az adagolási forma kapszula, az emlí­tett anyagokon kívül folyékony hordozóanyagot is, pél­dául valamilyen zsíros olajat is tartalmazhat. Egyéb ada­golási formák az adagolási egység fizikai alakját módo­sító különböző anyagokat tartalmazhatnak, például be­vonatként. A tabletták például cukorral, selakkal vagy egyéb enterális bcvonóanyaggal lehetnek bevonva. A szi­rupok a hatóanyag mellett édesítő anyagként szacharózt, valamint bizonyos tartósítóanyagot, festéket, színezéket és ízjavító adalékokat tartalmazhatnak. A készítmények­ben felhasznált anyagoknak gyógyászati szempontból tisztáknak kell lenni és az alkalmazott mennyiségben nem lehetnek toxikusak. A parenterális készítményekben a hatóanyag oldat vagy szuszpenzió formájában lehet jelen. Ezek a készít­mények legalább 0,1 % hatóanyagot tartalmaznak, de a hatóanyag mennyisége 0,5 és mintegy 50 súly% között változhat. A készítmények hatóanyagtartalma akkora, hogy megfelelő adagolási egységet* kapjunk. A találmány szerinti parenterális adagolási egységek előnyösen 0,5- 100 mg hatóanyagot tartalmaznak. Az oldatok és a szuszpenziók a következő komponen­seket tartalmazhatják: steril hígítóanyagot, például injek­cióknál alkalmazott vizet, sóoldatot, nem illő olajat, polietilénglikolokát, glicerint, propilén-glikolt vagy egyéb szintetikus oldószert, antibakteriális szert, például benzil­­alkoholt vagy metil-parabént, antioxidánst, például asz­­korbinsavat vagy nátriuin-hidrogéh-szulfitot, kelátképző anyagot, például etilén-diamin-tetraecetsavat, puffert, például acctátokat. citrátokat vagy foszfátokat, valamint a tónust beállító anyagokat, például nátrium-kloridot vagy dextrózt. A parenterális készítmény ampullákban, 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom