188322. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés másod- és/vagy harmadlagos termikus olajtermelésre
1 188 322 2 tési szakaszhoz szükséges víz automatikus vízadagolást is beleértve. A találmány értelmében előnyösen úgy járunk el, ha a begyújtás előtt, melyet például elektromos begyújtófejjel valósítunk meg, a besajtoló kút környezetében finomított repceolaj és gázolaj pl. 1:1 arányú elegyével, egy vagy több rétegben, rétegkezelést valósítunk meg. Ez az elegy azért előnyösebb a korábban használt elegeknél, mert gyakorlatilag nem marad vissza oldhatatlan és eléghetetlen hamu, illetve salakrész, mely idővel eltömné a kapilláris járatokat, csökkentené a rétegek áteresztőképességét, növelné a besajtolás fajlagos költségeit. A találmány szerint repceolaj és gázolaj 1:1 arányú elegyével végrehajtott rétegkezelés után a tárolórész nyomását oxigénben szegény levegővel a kívánt értékre emeljük az e célra alkalmas berendezés segítségével, melyet a begyújtó kútban is elhelyezhetünk. A találmány szerinti eljárás értelmében a begyújtási energiaszükséglet felhasználása, az energia térben és időben való optimális elosztása és felhasználása érdekében a levegőbesajtolásnak jobb kihasználásával csökkenthetjük a begyújtás során felhasznált villamos-energia szükségletet úgy, hogy előmelegített levegőt használunk. Ezen a nem elhanyagolható takarékossági szemponton túlmenően a 160—400°C-ra előmelegített levegő felhasználása számos egyéb előnnyel jár, miután többek között kisebb az oxigéntartalom, csökkenti a folyamat szempontjából viszonylag káros oxidációs folyamatokat, rövidíti a begyújtási ciklust (2 hétről 4 napra), csökkenti a veszteségeket és ezzel egyidőben elősegíti a több rétegben történő begyújtást, illetve előmelegítést. Vizsgálataink szerint az elektromos energia 1/3-a takarítható meg és a begyújtási idő a felére csökkenthető. A levegő-előmelegítés optimális paramétereinek biztosítása automatikusan működő szabályzó berendezéssel történik. Ez utóbbi termoelemes, illetve termisztoros hőmérséklet-érzékelőkből, egy folyamat-gázkromatográfból, megfelelő mágneses és/vagy pneumatikus kapcsolókból, valamint vezérlő egységből áll, az önmagában ismert író-, jelfogó, mennyiségmérő és szabályozó stb. elemek mellett. A továbbiakban a találmány szerinti eljárást és az azt megvalósító berendezést az alábbiakban részletesen ismertetjük rajzok segítségével, ahol az 1. ábra az elrendezést sematikusaiba 2. ábra az égetőberendezés részletezését mutatja. A besajtolásra kerülő levegő és/vagy inert gáz kb. 70 bar nyomásra beállítva érkezik kompresszorból és/ vagy földgázkútból, földgázvezetékből, tárolótartályból stb. 1 vezetéken keresztül 2 biztonsági szelepen át 3, 4 és 5 szelepek zárt állása mellett 6 égetőberendezésbe, álról a kb. 5 %-os oxigéntartalomra, 300—400 °C hőmérsékletre, 10-50 kW hőteljesítményre, valamint az anyagáram egyes elemeinek (levegő, inhibitor, víz stb.) 0,1—290 kPa közötti tenzióértékre történő beszabályozás megtörténik a 23 számítógép (mikroprocesszor) programja alapján. A 6 égetőberendezés, amely földgáz és fűtőolaj eltüzelésére egyaránt alkalmas, jelenlegi megvalósítási formájában 7 tüzelőolajtartályból, 8, 9, 10, 11 villamos motorokkal hajtott 12, 13, 14 és 15 adagolószivattyúk révén jut tüzelőolajhoz, illetve 16,17 és 18 porlasztókon keresztül vízhez, inhibitorhoz, valamint az alább ismertetett okból az ammóniumvegyületek vizes oldataihoz. A fenti alapparaméterek beállítására 19, 20, 21 és 22 szabályozóegységek szolgálnak, míg a teljes automatika összehangolására 23 központi számítógép (mikroprocesszor) van beépítve. Emellett a rendszer bármelyik szabátyzópontján kézi beavatkozás is lehetséges. Az esetleges karbantartási, hibaelhárítási munkákhoz szükséges kiiktatások 24 kerülővezeték lefúvatási lehetőségekre szolgáló 25 szelepekkel együtt szolgálnak. Az ellenőrzött nyomású, hőmérsékletű, tenziójú, oxigéntartalom levegő és/vagy inert gáz-fluxus 27 hőszigetrlt vezetéken át 28 besajtoló kútba kerül, amelynek nyomását 29 nanométerrel, hőmérsékletét a kútfejen 30 mérőegységgel, a kúttalpon 40 mérőegységgel mérjük és regisztráljuk. A besajtoló kutat a levegő és/ vagy inert gáz előmelegítése előtt elő kell készíteni, ami abból áll, hogy harántolt egy vagy több tárolóréteget a kút környezetében repceolaj-gázolaj 1:1 arányú keverékével feltöltjük. A fentiek szerint előkészített levegő és/vagy inert gázzal a besajtoló kútban és a rétegben levő repceolaj—gázolaj ' : 1 arányú keverékét öngyulladási hőmérsékletre hevítjük és ezzel begyújtjuk a réteget (rétegeket). A kialakult égőfrontot az alábbiakban ismertetett módon stabilizáljuk és megindítjuk a termelőkút (kutak) felé. A rétegből kitermelt fluidumok 31 termelő kúton (kutakon) a felszínre jutnak, ahol 32 szeparátorba kerülnek, onnan a gázhalmazállapotú termelvények 33 fáklyára és/vagy tartályba, a folyadék halmazállapotúak (olaj, víz) 34 tartályba áramlanak. Szükség esetén a felszálló termelést 35 himba üzembeállításával egészítjük ki. Az égőfront stabilizálása úgy történik, hogy a gázhalmazállapotú termelvényeket közvetlenül a kútfejen mintázzuk és 36 gázkromatográf segítségével elemezzük. Ha az oxigéntartalom nő, — 6—10% közé kerül —, akkor a besajtolandó levegő és/vagy inert gáz előmelegítését fokozni kell 200-250 °C-ra. Amikor az oxigéntartalom 5% alatt van, az előmelegítési hőmérsékletét csökkenteni lehet. A szabályozás automatikus megoldásának egy módja, hogy a 36 gázkromatográf folyamat-kromatográf, amely 37 távadója segítségével 38 jelfogó egységre jelet továbbít és ez utóbbi a kapott értékeket összehasonlítja a bcprogramozottakkal. Szükség esetén a 23 számítógép (mikroprocesszor) a megfelelő korrekciókat 39 beavatkozó egységgel végrehajtja. A besajtolásra kerülő levegővel kapcsolatos szabályozás a célrendszer (pl. öt pontos elem stb.) korábban meghatározott jellemző paramétereire épül. Ezek általában a következők: alacsony hőmérsékletű oxidációs hatásfok, ennek áramlás- és hőmérséklet függése, a tárolórész adszorpciós és retenciós kapacitása, ellenállása különböző körülmények között, áteresztőképesség stb. Ezek ismertében meghatározható az a néhány küszöbérték, amely nek segítségével az értékelést és vezérlést irányító 23 mikroprocesszor és „computin integrátor-egység” a célfeladatra programozható. Az égőfront stabilizálása és megfelelő előrehajtása után az eddigi „száraz” elégetési folyamatról a begyújtást követő két—négy hónap múlva a találmány értelmében át kell térni „nedves” szakaszra. A „nedves” elégetési folyamatot víz beporlasztásával végezzük. A beporlasztott vízmennyiség a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
