188295. lajstromszámú szabadalom • Növénynövekedésszabályozó és fungicid szerek és eljárás azok hatóanyagát képező halogénezett triazolil-vinil-keto- és triazolil-vinil-karbinolszármazékok előállítására

1 2 188 295 Ha komplex hidrideket alkalmazunk, akkor hígí­tószerként poláros szerves oldószereket használha­tunk. Ide tartoznak előnyösen az alkoholok, mint pl. metanol, etanol, butanol, izopropanol és éterek, mint pl. dietil-éter vagy tetrahidrofurán. A reakciót 5 általában -10 °C és +30 °C közötti, előnyösen - 10 °C és +20 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk Végre. Ebben az esetben 1 mól (la) képletű ketonra számítva mintegy 1 mól komplex hidridet, mint pl. nátrium-bórhidridet, kalcium-bór-hidridet vagy li- 10 tium-alanátot használunk. Az (I) általános képletű redukált vegyűletek izo­lálásához a maradékot hígított sósavval feloldjuk, meglúgosítjuk, és szerves oldószerrel extraháljuk. A további feldolgozást szokásos módon végezzük, 15 ugyanúgy adott esetben az E/Z-izomerelegy szétvá­lasztását is elvégezzük. Ha alumínium-izopropiláttal dolgozunk, akkor hígítószerként előnyös ^alkoholokat, mint pl. izop­­ropanolt, vagy inert szénhidrogéneket, mint pl. benzolt használhatunk. A reakcióhőmérséklet itt is széles határok között változhat; általában 20 és 120 °C közötti, előnyösen 50 és 100 °C közötti hő­mérsékleten dolgozunk. 1 mól (la) általános képle­tű ketonra számítva mintegy 1-2 mól alumínium- 25 -izopropilátot használunk. Az (I) általános képletű redukált vegyűletek izolálását oly módon végezzük, hogy a fölösleges oldószert vákuumban ledesztillál­juk, és a keletkezett alumíniumvegyületet hígított kénsavval vagy nátronlúggal elbontjuk. A további 30 feldolgozást szokásos módon végezzük. Az alumínium-izopropiláttal végzett redukcióval kizárólag Z-izomer keletkezik. A két geometriai izomer egyértelmű jellemzője a két triazol-proton H1-magrezonanciája. A két pro- 35 ton eltolódásértékeinek különbsége az E-izomemél körülbelül kétszer akkora, mint a megfelelő Z-izomemél. A találmány szerinti (I) általános képletű vegyü­­letek fiziológiailag elviselhető savaddiciós sóinak 40 előállítására a következő savakat használhatjuk: halogén-hidrogén-savakat, mint pl. klór-hidrogén­­sav, bróm-hidrogénsav, különösen klór-hidrogén­­savat, továbbá foszforsavat, salétromsavat, kénsa­vat, egy- és kétértékű karbonsavakat és hidroxi- 45 -karbonsavakat, mint pl. ecetsavat, maleinsavat, borostyán-kősavat, fumársavat, borkősavat, cit­romsavat, szalicilsavat, szorbinsavat, tejsavat, va­lamint szulfonsavakat, mint pl. p-toluol-szulfonsa­­vat és 1,5-naftalin-diszulfonsavat. 50 Az (I) általános képletű vegyűletek savaddiciós sóit egyszerű módon, szokásos sóképzési módsze­rekkel, például az (I) általános képletű vegyületek­­nek alkalmas, inert oldószerben történő oldásával és sav, pl. sósav hozzáadásával állíthatjuk elő, majd 55 ismert módon, pl. szűréssel elválaszthatjuk, és adott esetben inert szerves oldószerrel végzett mo­sással tisztíthatjuk. Az (I) általános képletű vegyűletek fémsó-komp­­lexeinek előállítására előnyösen a periodikus rend- 60 szer II—IV. főcsoportja és az I. és II., valamint a IV-VIII. mellékcsoportjában található fémek sói használhatók, például réz, cink, mangán, magnézi­um, ón, vas és nikkel sói. A sók anionjaiként a következő savakból szár- 65 mazó anionok előnyösek: halogén-hidrogénsavak, mint pl. klór-hidrogénsav és bróm-hidrogénsav, továbbá foszforsav és kénsav. A találmány szerinti hatóanyagok a növények metabolizmusába avatkoznak be, és így mint növe­kedésszabályozók alkalmazhatók. A növénynövekedés-szabályozókra még mindig érvényes az az eddigi tapasztalat, hogy egy bizo­nyos hatóanyag több különböző hatást gyakorol­hat a növényre. Az anyagok hatása lényegében atíól függ, hogy a növény milyen fejlődési szakasz­ban van az alkalmazás idejében, valamint attól, hegy mekkora hatóanyag-mennyiséget alkalma­zunk a növényen vagy annak környezetén, és mi­lyen módon alkalmazzuk a hatóanyagot. A növénynövekedés-szabályozó anyagokat pél­dául a növények vegetatív növekedésének gátlására alkalmazhatjuk. Ilyen növekedésgátlásnak többek között a füveknél van gazdasági jelentősége, mert ily módon a díszkertekben, park- és sportlétesítmé­nyekben, útszéleken, repülőterekén vagy gyümölcs­ük etvényeken a fűnyírások gyakorisága csökkent­hető. A lágyszárú és fásszárú növények növekedés­gátlásának nagy jelentősége van útszéleken és cső­vezetékek vagy földfeletti vezetékek közelében vagy egészen általánosan olyan területeken, ahol a növé­nyek erős utánnövekedése nem kívánatos. A növekedésszabályozók alkalmazása gabona hossznövekedésének gátlására szintén fontos alkal­mazási terület. Ezáltal a növények aratás előtti megdőlésének veszélye csökkenthető vagy teljesen megszüntethető. Ezen kívül a gabonánál a növeke­­dé^szabályozók a szár erősödését is előidézhetik, ami szintén a megdőlés veszélyét csökkenti. A nö­vekedésszabályozók szárnövekedés csökkentésére és szárerősödés fokozására történő alkalmazása megteremti a lehetőséget arra, hogy nagyobb mennyiségű trágyát hordjanak ki a termés fokozá­sára, anélkül, hogy a gabona megdőlésének veszé­lye előállna. A vegetatív növekedés gátlása sok kultúrnövény esetén lehetővé teszi a sűrűbb beültetést és így ugyanazon a területen többszörös termés érhető el. Az így kapott kisebb növényeknek az is előnye, hogy a kultúra könnyebben megművelhető és arat­ható. A növények vegetatív növekedésének gátlása azáltal is hozamnövekedéshez vezethet, hogy a táp­anyagok és az asszimiláció nagyobb mértékben a virágzás és termésképzés javára fordítódik, mint a vegetatív növényrészekére. Növekedésszabályozóval gyakran a vegetatív növekedést is fokozni lehet. Ez akkor hasznos, ha a vegetatív növényrészeket aratják. A vegetatív nö­vel edés fokozása egyúttal a generatív növekedés­hez is vezethet, az asszimiláció fokozódása követ­­ke2tében több vagy nagyobb termék képződik. Hozamnövekedést néhány esetben a növényi anyagcserébe való beavatkozással is el lehet érni, anélkül, hogy a vegetatív növekedés változása ész­revehető lenne. A növekedésszabályozókkal továb­bá, a növény összetételének változása érhető el, ami ismét a learatott termék minőségének javításához vezethet. így például lehetséges a cukorrépában, eu! omádban, ananászban, valamint a citruszfélék 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom