188264. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-metil- 6-(trifluormetil)-anilin előállítására
1 188 264 2 A találmány tárgya eljárás 2-metil-6-(trifluor-metil)-anilin előállítására. Az RSOR képletű szulfoxidok savas körülmények között ismert átrendeződési reakciót adnak, amelyben alfa-szubsztituált szulfidok keletkeznek és reakció eredménye a szulfoxid csoport redukciója és a szomszédos szénatom oxidációja. Az ilyen típusú reakciókat Pummerer reakciónak nevezik. A Pummerer reakció terméke, amennyiben savhalogenid reagenst alkalmaznak, normál esetben alfa-szubsztituált halometil-szulfid, illetve ennek hidrolízisével kialakuló megfelelő aldehid. Russel és Mikol, Mech. Mol. Migr., 1, 157-207 (1968). A gyomirtószerként alkalmazható bizonyos anilin származékok előállítására több eljárást kidolgoztak, például az o-(metil-tio-metil)-anilinek vagy o(-metil-szulfinil-metil)-anilinek o-metil-anilinekké történő Raney-nikkel katalizátor jelenlétében végrehajtott közvetlen hidrogénezését. A Raneynikkel katalizátor deszulfurilezésre való felhasználása azonban jelentős mennyiségű katalizátort, speciális készülék és műveletek alkalmazását igényli. Az o-amino-benzil-szulfoxid kiindulási anyag anilinek előállítására előnyös lehet, amennyiben az anilin más gyűrűszubsztituenseket is tartalmaz, ugyanis a kiindulási anyagban a kén jelenléte hátrányos, ha fém hidrogénező katalizátorokat, mint nemesfém katalizátorokat és hidrogénezést alkalmazunk. A találmány tárgya eljárás 2-metil-6-(trifluor-metil)-anilin előállítására, azzal jellemezve, hogy a) 2-(metil-szulfonil-metil)-6-(trifluor-metil)-aminilint inert szerves oldószerben - előnyösen klórozott szénhidrogénben - 40-120 °C hőmérsékleten hidrogén-halogeniddel reagáltatunk, vagy b) 2-(metil-tio-metil)-6-(trifluor-metil)-anilint vízmentes körülmények között, inert szerves oldószerben - előnyösen klórozott szénhidrogénben - 40-120 °C hőmérsékleten halogénezőszerrel - előnyösen klórral - reagáltatunk, majd az a) vagy b) eljárásban nyert reakciótermékről az oldószerfelesleget és vizet ledesztilláljuk, a kapott o-amino-benzil-halogenidet hidrogén-halogeniddel kezeljük és a kapott anilinium-halogenidet ismert módon elválasztjuk, szervetlen bázis vizes oldatával semlegesítjük inert szerves oldószerben oldjuk, majd savmegkötőszer - előnyösen tercier bázis - jelenlétében, önmagában ismert módon katalitikus körülmények között hidrogénezzük. A találmány szerinti eljárást nagy hozammal lehet végrehajtani, könnyen rendelkezésre álló reagensek felhasználásával. A találmány szerinti eljárásban kapott anilinium sókat a reakció közegtől és a szulfoxidok savhalogenidekkel való reakciójában keletkezett kéntartalmú melléktermékektől el lehet választani. Amennyiben a kéntartalmú melléktermékeket nem lehet hatásos eljárással elválasztani a rendszerből, az egyebek között az ezt követő hidrogénezés hatásfokát csökkenti, mert a hidrogénező katalizátorok érzékenyek a kéntartalmú katalizátor mérgekre. A 2-metil-6-(trifluor-metil)-anilin több célra, ezek között gyomirtószerek szintézisének közbenső termékeként felhasználhatók. Inert oldószerként alkalmazható vegyületek például a szénhidrogének, klórozott szénhidrogének és éterek. Például ilyen alkalms oldószerek a széntetraklorid, a toluol, a xilol, a klórbenzol, a kloroform, a diklór-metán, az 1,2-diklór-etán, a triklór-etilén. Előnyösen alkalmazható oldószer az 1,2- -diklór-etán. A fent leírt eljárásban alkalmazott reagensek aránya elsősorban gazdaságossági szempontok és a nem kívánt melléktermékek elkerülése által meghatározott. Ennélfogva bármely drága reagens nagy feleslege vagy kis alkalmazási aránya egy másik reagenshez képest elkerülendő, és előnyösen sztöchiometrikus mennyiségek alkalmazandók. A reagensek koncentrációja befolyásolhatja a termelést. Általában 0,1-1,5 m, optimális termelés eléréséhez általában 0,5 im reagens koncentrációkat alkalmazunk. Az eljárás során 40°-120 °C közötti, előnyösen 50°-85 °C közötti hőmérséklet alkalmazható. Az eljárás atmoszférikusnál nagyobb vagy kisebb nyomáson végrehajtható. Gyakorlati okokból előnyösen atmoszférikus nyomáson hajtjuk végre. A reakció gyorsan lejátszódik. Az előállított o-amino-benzil-halogenid oldatban stabil. Azonban az oldószer eltávolítása után az o-amino-benzil-halogenidek polimerizálnak. A vegyületek a találmány szerinti eljárás segítségével ammonium halogenid só formában nyerhetők ki. A benzil-klorid oldatot sósavval kezeljük keverés közben. A leválasztás hőmérséklete függ az egyes anyagok minőségétől és az alkalmazott oldószer-rendszertől. A hőmérséklet - 10 °C és 150 °C vagy magasabb hőmérséklet között változhat. Mivel bizonyos anilinium halogenid sók csak alacsony hőmérsékleten képződnek, előnyösen az o-amino-benzil-halogenid oldatot szobahőmérséklet alatti, gyakran 15 °C alatti, hőmérsékletre hűtjük a hidrogén-halogenides kezelés során. Az anilinium só leválasztása és szűrése 95%-nál nagyobb termeléssel hajtható végre és lényegében CH3SH és CH3S02SCH3 képletű kéntartalmú melléktermékektől mentes. Ez a kinyerési lépés különösen fontos, mivel, mint később leírjuk, az anilinium só később hidrogénezéssel alakítható o-metil-anilinné. Az ilyen hidrogénezni reakcióban általánosan alkalmazott katalizátorok már kis mennyiségű kéntartalmú anyagok hatására is érzékenyek, mert azok katalizátor-mérgek. A fenti eljáráshoz választott oldószer az anilinium sót korlátozottan, de az eljárás hőmérsékletén a kéntartalmú vegyületeket megfelelően oldja, ahhoz, hogy azok oldatban maradjanak. Az oldószer kiválasztását és egy adott reagens rendszer esetében alkalmazandó mennyiségét oldáspróbák alapján határozzuk meg. Az anilinium sót semlegesítjük és a kapott o-amino-benzil-halogenidet inert oldószerben oldjuk. Bármely inert oldószer alkalmazható, de előnyösen poláris oldószert, mint az o-amino-benzilhalogenidet vagy az o-metil-anilinnel nem reagáló észtert vagy étert, amelyben egyben a következő hidrogénezési lépés is végrehajtható, alkalmazunk. Előnyösen észtereket alkalmazunk oldószerként. Nukleofil típusú oldószerek, mint például alkoho-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
