188216. lajstromszámú szabadalom • Eljárás o-helyzetben szubsztituált fluor-benzol vegyületek előállítására
1 2 .. 188 216 használatosak 100 g anilin-származékra vonatkoztatva. A találmány szerinti eljárást adott esetben inert szerves hígítószer, pl. diklór-metán, klór-benzol és/ vagy toluol, előnyösen diklór-metán jelenlétében 5 végezhetjük. Általában 100-1000 g inert szerves oldószert adagolunk az alkoholhoz vagy éterhez 100 g anilin-származékra számítva. A bór-trifluorid és a fluor-hidrogén mennyisége a találmány szerinti eljárásban széles határok kő- 10 zött változhat. Rendszerint 1-2, előnyösen 1,05-1,50 mól bór-trifluoridot és fluor-hidrogént használunk 1 mól aromás aminra. Célszerűen moláris feleslegben használjuk a bór-trifluoridot és a hidrogén-fluoridot az alkalmazott aromás aminra 15 számítva. A bór-trifluorid és a hidrogén-fluorid egymáshoz viszonyított mólaránya is széles határokon belül változhat. Előnyös azonban, ha hidrogén-fluoridot a bór-trifluoridhoz a sztöchiometrikusnál kisebb 20 mennyiségben használjuk. Általában 1,01-1,50 mól előnyösen 1,05-1,20 mól bór-trifluoridot használunk 1 mól hidrogén-fluoridra. A találmány szerinti eljárás egy másik változata szerint a bór-trifluorid és hidrogén-fluorid reakció- 25 jánál a bór-trifluoridot bórsavészterekkel helyettesíthetjük, ilyenek lehetnek pl. a trimetil-, trietil-, triizo-propil-, vagy tributil-borát, előnyösen triizopropil-borát vagy triizobutil-borát. A bórsavésztert és a hidrogén-fluoridot a megfelelő mólarányban 30 kell használni és olyan mennyiségben, mint ahogy a találmány szerinti eljárásban a bór-trifluoridot és a hidrogén-fluoridot használjuk. A találmány szerinti diazotálást — 10- + 20 °C, előnyösen + 5 °C-on végezzük. 35 A találmány szerinti reakciónál keletkező diazónium-tetrafluorborátot ismert módon izoláljuk, pl. szűréssel, centrifugálással és adott esetben szárítás után hőhordozó jelenlétében termikusán elbontjuk. Hőhordozó közegként pl. halogénezett aromás ve- 40 gyületeket, pl. klór-benzolt, diklór-benzolt és/vagy 1-klór-naftalint, pl. paraflinolajat és/vagy alkilezett aromás vegyületeket, pl. xilolt és triizopropilbenzolt használunk. Hőhordozó közegként előnyösen paraffinolajat 45 és triizopropil-benzolt alkalmazunk. A diazónium-tetrafluorborátok termikus bontását célszerűen olyan hőmérsékleten végezzük, amely legfeljebb 50 °C-kal a diazónium-tetrafluorborát bomlási hőmérséklete fölött van. Általában 50 a bontást 100-200, előnyösen 100-150 °C közötti hőmérsékleten végezzük. A bontásnál felszabaduló bór-trifluoridot egy előnyös eljárási mód szerint a fent említett alkoholok egyikében vagy több alkoholban vagy éterben 55 abszorbeáljuk és ily módon a reakcióba visszavezetjük. À találmány szerinti eljárást úgy hajthatjuk végre, hogy a bór-trifluoridot vagy bórsavésztert és hidrogén-fluoridot tartalmazó alkoholhoz vagy 60 éterhez először az aromás amint, majd ezután az alkil-nitritet, vagy fordítva először az alkil-nitritet és ezután az aromás amint adjuk. Lehetséges továbbá az is, hogy az alkoholt vagy étert a bórtrifluoriddal vagy bórsavészterrel és az aromás 65 aminnal együtt adagoljuk és végül adjuk a hidrogén-fluoridot és az alkil-nitritet a reakcióelegyhez. Különösen előnyösnek mutatkozott’azonban, ha az aromás amint és az alkil-nitritet egyidejűleg adagoljuk a bór-trifluoridot és hidrogén-fluoridot vagy bórsavésztert és hidrogén-fluoridot tartalmazó alkoholhoz vagy észterhez. A reakcióelegyet — 10-0 °C körüli hőmérsékletre lehűtjük és a reakció befejezése után az oldószerből ki váló diazónium-tetrafluorborátot leszűrjük. A diazónium-tetrafluorborátot pl. izobutanol/metanol-elegyével vagy inert oldószerrel mossuk és adott esetben vákuumban szárítjuk és ezután a diazóriium-tetrafluorborátot pl. paraffin olaj beadagolása után, melyet mintegy 50 °C-al a diazónium-tetrafluorborát bomlási hőmérséklete fölé melegítünk, elbontjuk. A diazóniu u-tetrafluorborát elbontása után az aromás fluorvegyületet vákuumban ledesztilláljuk, a desztilláturrot bázikusan reagáló vegyülettel, pl. kalciumoxiddal keverjük, a bázikus vegyületet leszűrjük és az aromás fluorvegyületet ismételten desztillálva izoláljuk. A diazónium-tetrafluorborát elbontásánál felszabaduló bór-trifluoridot célszerűen a reakciónál alkalmazott alkoholban vagy éterben abszorbeáljuk és a reakcióba visszavezetjük. A találmány szeri ni eljárás szerint az ortohelyzetben szubsztituált fluor-benzol vegyületeket jó kitermeléssel az elméleti kitermelés 90%-áig és nagyfokú tisztaságban 95%-ban vagy afölött állítjuk elő. Ez különösen azért meglepő, mert eddig műszakilag csaknem kielégítő mértékben volt lehetséges az aminocsoportot diazónium-vegyületen keresztül fluorra lecserélni. ha az ortohelyzetben az aminocsoporthoz képest olyan szubsztituens volt, amely halogén vagy oxigénatomot tartalmazott (lásd Houben-Weyl, Methoden der organischen Chemie V/3 kötet, 214., 216. oldal [1962]). A találmány szerinti eljárással előállított ortoszabsztituált fluor-benzol vegyületek hatóanyagok előállítására szolgáló értékes kiindulási anyagok, így pl. a 3-bróm-4-fluor-toluol a 4-fluor-3-fenoxito’uol előállításának egyik kiinduló lépése (2 837 525, 2 932 093 számú NSZK közrebocsátási irat), mely alapanyagként szolgál inszekticidek előállításához (2 837 524, 2 844 816 számú NSZK-beli közrebocsátási iratok és 9708 számú európai szabadalmi leírás). A találmány szerinti eljárás további részleteit az alabbi példákkal szemléltetjük. I. példa (A J. Org. Chem. 44, (9), 1572 (1979)) szerint elvégzett összehasonlító példa) a) diklór-metán 105,4 g bór-trifluorid-éteráthoz - 15 °C-on hozzácsepegtetjük 92 g 2-bróm-4-metil-anilin 500 ml diklór-metánnal készített oldatát. Az elegyet 30 percig ezen a hőmérsékleten keverjük és a hőmérsékletet + 5 °C-ra hagyjuk melegedni. Ezután 81 g terc-butil-nitrit 250 ml diklór-metánnal készített oldatát csepegtetjük + 5 °C-on hozzá, egy óra leforgása alatt. Az elegyet 15 percig + 5 °C-on keverjük. 3
