188214. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített tiazolidinilszármazékok ásványi savakkal képezett új észtereinek előállítására

1 188 214 2 így a trimetil-amin- az N-(rövidszemláncú)-alkil­­morfolinok vagy -tiomor-folinok, mint például az N-metil-morfolin, végül a piridin. A fenti reakciókat önmagában véve ismert mó­don, oldószerek jelenléte nélkül is lefolytathatjuk, de előnyösen valamilyen inert szerves oldószer je­lenlétében dolgozunk. Ilyenek az adott esetben ha­logénezett szénhidrogének, mint például a benzol vagy a melilén-diklorid, a rövidszénláncú alkano­­lok, mint például a metanol, továbbá a dimetil­­szulfoxid vagy az acetonitril, de az említett és egyéb oldószerekből álló oldószerelegyek is alkalmazha­tók. A reakciót szokásosan enyhe reakciókörülmé­nyek között valósítjuk meg, így előnyösen körülbe­lül - 10 °C és körülbelül 100 °C körötti hőmérsék­leten, különösen szobahőmérsékleten vagy 50 °C-ig terjedő kissé felemelt hőmérsékleten, szükség esetén zárt edényben és/vagy valamilyen inert gáz-, így például nitrogénatmoszférában dolgozunk. A re­akcióterméket emellett elkülöníthetjük szabad sa­vak formájában, vagy azokat közvetlenül sókká, így például alkálifémsókká alakíthatjuk át. A sóképzésre alkalmas (I) általános képletű ve­­gyületeknek a találmány szerinti eljárással kapott sóit önmagában véve ismert módon, igy például egy savas reagenssel, mint például egy savval törté­nő kezelés útján szabad vegyületté, illetve átsózás­­sal másmilyen sóvá lehet átalakítani. A sóképzésre alkalmas (I) általános képletű ve­­gyületek sóit - különösen azok gyógyászati szem­pontból elfogadható sóit - önmagában véve ismert módon úgy állíthatjuk elő, hogy az említett vegyü­­leteket például egy alkalmas bázissal, így valami­lyen alkálifém-hidroxiddal vagy ammónium-hidro­­xiddal, vagy pedig valamilyen sóképző aminnal reagáltatjuk. A foszfátdiészter-sók diasztereomer elegyét a ra­­cemátokra önmagában véve ismert módon lehet szétbontani - többek között - fizikai elválasztási módszerekkel, igy például frakcionált kristályosí­tással, desztillációval vagy kromatográfiás úton (egyebek mellett nagynyomású folyadékkromatog­ráfiás módszerrel). A találmány szerinti reakciók megvalósításához célszerűen olyan kiindulási anyagokat használunk, melyekből a leírás bevezető részében különösen kiemelt végtermék-csoportokhoz, de kiváltképpen a speciálisan leírt és kiemelt végtermékekhez ju­tunk. A találmány szerinti eljárással előállított vegyü­­letek karcinosztatikus hatásúak. Amennyiben az ilyen vegyületeket emlősök kezelésére alkalmazzuk, úgy azok napi adagja függ a kezelendő emlős fajtá­jától, életkorától, egyedi állapotától és az alkalma­zás módjától. A napi dózis körülbelül 2 mg és körülbelül 250 mg/testsúly kg között, elsősorban 5 mg és körülbelül 100 mg/testsúly kg között van és a megadott értékeken belül parenterális alkalmazás - mint például intramuszkuláris vagy szubkután injekció, illetőleg intravénás infúzió - esetén általá­ban alacsonyabb, mint enterális, azaz orális vagy rektális alkalmazás esetén. Az (I) általános képletű vegyületeket és a sóképzésre alkalmas (I) általános képletű vegyületek sóit orális vagy rektális adago­lás esetén előnyösen adagolási egységek formájá­ban, így tabletták, drazsék vagy kapszulák, illetőleg szuppozitóriumok alakjában, míg'parenterális ada­golás esetén főleg injekciós oldatok, emulziók vagy szuszpenziók, illetőleg infúziós oldatok alakjában alkalmazzuk, emellett az oldatok készítéséhez első­sorban a szóbanforgó vegyületek sói jönnek tekin­tetbe. Ugyancsak a találmány tárgyához tartoznak az enterálisan, így orálisan vagy rektálisan, vagy pe­­dog parenterálisan beadható gyógyszerkészítmé­nyek előállítása is. Ezek a készítmények valamely (I) általános képletű vegyületből vagy egy sókép­zésre alkalmas (I) általános képletű vegyület vala­milyen gyógyszerészeti szempontból elfogadható sójából a terápiásán hatásos mennyiséget tartal­mazzák, adott esetben valamilyen gyógyszerészeti-^ leg alkalmas hordozóanyag vagy ilyen anyagok" keveréke mellett. Ezek a hordozóanyagok szervet­len vagy szerves, szilárd vagy folyékony halmazál­lapotú anyagok lehetnek. A megfelelő adagolási egységek, igy különösen az orális alkalmazásra szolgáló drazsék, tabletták vagy kapszulázott ké­szítmények az említett gyógyszerészetileg alkalmas hordozóanyagok mellett előnyösen körülbelül 50 mg - 500 mg, különösen körülbelül 100 mg - körül­belül 400 mg hatóanyagot tartalmaznak; a ható­anyag valamely (I) általános képletű vegyület, vagy egy sóképzésre alkalmas (I) általános képletű ve­­gyületnek valamilyen gyógyászati szempontból el­fogadható sója. Alkalmas hordozóanyagok elsősorban a töltő­anyagok. Ilyenek például a cukorféleségek, mint pél­dául a laktóz, a szacharóz, a mannit és a szorbit; cellulózkészítmények és/vagy kalcium-foszfátok, mint például a trikalcium-foszfát vagy a kalcium­­hidrogén-foszfát; továbbá a kötőanyagok, mint például a keményítőcsirizek, melyeket kukoricake­ményítőből, búzakeményítőből, rizskeményítőből vagy burgonyakeményítőből lehet készíteni, a zse­latin, a tragant, a metilcellulóz. Kívánt esetben használhatunk a fentiek mellett vagy azok helyett szétesést elősegítő szereket, ilyenek a fentemlített keményitőféleségek, továbbá a karboxi-metilkemé­­nyítő, a térhálósított poli(vinilpirrolidon), az agar, az alginsav és sói, mint például a nátrium-alginát. A segédanyagok közül elsősorban a csúsztató-, sza­bályozó- és kenőanyagokat említjük meg, ilyen pél­dául a kovasav, a talkum, a sztearinsav és sói, így például a magnézium- és a kalcium-sztearát és/vagy a poli(etilén-glikol). A drazsémagokat megfelelő bevonattal látjuk el, ezek adott esetben a gyomor­savval szemben ellenállók lehetnek. Ezekhez a be­vonatokhoz - egyebek mellett - tömény cukorolda­tokat használunk, melyek adott esetben még arab mézgát, talkumot, poli(vinil-pirrolidon)-t, poli(eti­­lén-glikol)-t és/vagy titán-dioxidot is tartalmaznak, de megfelelő szerves oldószerben vagy ilyen oldó­szerek elegyében oldott lakkot is alkalmazhatunk. A gyomorsavval szemben ellenálló bevonatok elő­állítására az erre alkalmas cellulózszármazékok, így például az acetilcellulóz-ftalát vagy a hidroxi­­propil-metilcellulóz-ftalát oldatát használjuk. A tablettákhoz, illetve a drazsébevonatokhoz színe­zéket vagy pigmenteket is lehet adni, ezzel például a különböző hatóanyagtartalmú készítményeket 5 10 15 20 25 30 '35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom