188178. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(acil-amino-mentil)-1,4-benzodiazepin-származékok előállítására

1 188 178 2 bekövetkezte vagy toxikus tünetek fellépése eseté­ben a teszt-vegyületeket csökkentő dózisokban ad­dig adjuk be további egereknek, míg toxikus tüne­tek már nem jelentkeznek. Minimális toxikus dózis­nak a toxikus tüneteket még előidéző legkisebb dózist tekintjük. 2. Artritisz fájdalom teszt patkányon 160-180 g súlyú, OFA-törzsbe tartozó hím pat­kányokat 20 mg/kg i. p. pentobarbital-nátrium dó­zissal érzéstelenítünk. Az állatok bal hátsó talpába intrakutáns módon 0,1 ml paraffinolajos Myco­­baktérium smegmae (SI043) szuszpenziót fecsken­dezünk be (0,6 mg Mykobakt. (0,1 ml olaj). 14 nap múlva - mikorra különösen a jobb hátsó talpon kifejezett szekunder artritisz fejlődött ki - a teszt­­-vegyület hatását meghatározzuk. A teszt-vegyület beadása előtt 30 perccel kontroli-mérést végzünk, melynek során a jobb hátsó láb bokáját háromszor behajlítjuk és a hangadások számát feljegyezzük. A nem reagáló patkányokat különválasztjuk. A teszt-vegyület orális beadagolása után az állatok jobb bokáját ismét behajlítjuk. A fájdalommal­­szemben védett állatoknak azokat a patkányokat tekintjük, amelyek egyáltalán nem vagy csak egy­szer adnak hangot. Dózisonként 9-20 patkányt alkalmazunk és az ED50 értéket (95%-os megbízha­tósági tartomány) Litchfield és Wilcoxon módsze­rével (1949) meghatározzuk. EDS0 értéknek a ke­zelt állatok 50%-át a fájdalommal szemben megvé­dő dózist tekintjük. 3. Égetősugaras teszt egéren A teszt a d’Amour és Smith által 1941-ben leírt módszeren alapul. A teszt során azonban patká­nyok helyett 16-25 g testsúlyú megetetett hím és nőstény egereket alkalmazunk. Az egereket a teszt­­vegyület beadása előtt 30 perccel egyenként henger alakú edénybe helyezzük, úgy, hogy az állatok el­fordulni és előremozogni nem tudnak. Az állatok farka kis csövön keresztül kiáll az edényből. Az állatok farkát meghatározott ponton (a faroktőtől kb. 35 mm-re) ismert erejű és hőmérsékletű lámpa sugárzó hője hatásának tesszük ki. Kétszer - éspe­dig a teszt-vegyület szubkutáns (10 mg/kg) beadása előtt 30 és 15 perccel - meghatározzuk azt az időt (másodpercben), ami alatt az egerek farkukat ki­húzzák a fénysugár útjából. Azokat az egereket, amelyek reakcióideje a két mérésnél több mint 25%-kal eltér egymástól, különválasztjuk. A reak­ciót a teszt-vegyület beadása után 15 és 30 perccel újra megmérjük. Az analgetikus hatást abban az esetben tekintjük pozitívnak, ha ugyanazon az egé­ren a reakcióidő az előkísérletek átlagához képest több mint 75%-kal meghosszabbodott. A teszt­­vegyületek beadás utáni 30 perccel kapott ED50 értékének (95%-os megbizhatósági tartomány) azt a dózist tekintjük, melynek hatására az állatok 50%-ának reakcióideje az előkísérletnél mért érték­hez viszonyítva több mint 75%-kal meghosszabbo­dott. Az eredményt Litchfield és Wilcoxon módsze­rével (1949) számítjuk ki. Az (I) általános képletű vegyületek a fenti farma­kológiái tesztek során 0,1—100 mg/kg dózistarto­mányban analgetikus hatást mutatnak. A kapott eredményeket az I. táblázatban foglal­juk össze. Az I. táblázat első oszlopában szereplő számok az előállítási példák számát jelzik. I. Táblázat Teszt­vegyület példa száma Artritisz­fájdalom Égetősugaras Minimális gátlása teszt egéren toxikus dózis patkányon ED50 mg/kg egéren mg/kg EDS0 mg/kg s. c. p. o. _____P o. 11. ~ 2 2,8 300 7. 8,5 >300 6. 2 300 1. >32 <56 1 200 5. ~ 10 2,7 300 12. 32 >300 13. >32 <56 10 200 14. > 32 < 56 5 100 84. 18 >300 87. >18 <32 2,6 88. >18 <32 8,3 89. 10 Az (I) általános képletű vegyületeket a szabad bázis vagy gyógyászatilag alkalmas savaddíciós só­ik alakjában alkalmazhatjuk a gyógyászatban. A savaddíciós sók képzéséhez az alkalmazott dózis­ban nem-toxikus anionokat szolgáltató savak al­kalmazhatók, igy pl. sósav, hidrogén-bromid, kén­sav, foszforsav, metán-szulfonsav, etán-szulfonsav, benzol-szulfonsav, p-toluol-szulfonsav, citromsav, ecetsav, tejsav, borostyánkősav, maleinsav, fumár­­sav, almasav, borkősav, benzoesav, fenil-ecetsav és mandulasav stb. Az (I) általános képletű vegyületeket kb. 0,1-100 mg hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készít­mény-egységek alakjában formulázhatjuk. Az al­kalmazott dózis természetesen a hatóanyag aktivi­tásától és az adott eset körülményeitől függ. A kí­sérleti állatokon általában 0,1-100 mg/kg dózisok­ban értünk el fájdalomcsillapításra kb. 0,25-50 mg, előnyösen kb. 1-50 mg hatóanyagtartalmú készít­ményeket alkalmazhatunk. A parenterálisan be­adásra kerülő gyógyászati készítmények általában kevesebb hatóanyagot tartalmaznak, mint az orális készítmények. Az (I) általános képletű vegyületeket és savaddí­ciós sóikat a gyógyászatban a hatóanyagot és meg­felelő szilárd vagy folyékony hordozóanyagokat és/vagy segédanyagokat tartalmazó gyógyászati készítmények alakjában készíthetjük ki. A szilárd készítmények pl. orálisan beadagolható készítmé­nyek (pl. tabletta, kapszula, porkeverék, granula vagy drazsé) vagy kúpok lehetnek. A szilárd készít­mények szokásos szervetlen (pl. talkum) és/vagy szerves (pl. tejcukor vagy keményítő) hordozó-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom