188178. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(acil-amino-mentil)-1,4-benzodiazepin-származékok előállítására
1 188 178 2 bekövetkezte vagy toxikus tünetek fellépése esetében a teszt-vegyületeket csökkentő dózisokban addig adjuk be további egereknek, míg toxikus tünetek már nem jelentkeznek. Minimális toxikus dózisnak a toxikus tüneteket még előidéző legkisebb dózist tekintjük. 2. Artritisz fájdalom teszt patkányon 160-180 g súlyú, OFA-törzsbe tartozó hím patkányokat 20 mg/kg i. p. pentobarbital-nátrium dózissal érzéstelenítünk. Az állatok bal hátsó talpába intrakutáns módon 0,1 ml paraffinolajos Mycobaktérium smegmae (SI043) szuszpenziót fecskendezünk be (0,6 mg Mykobakt. (0,1 ml olaj). 14 nap múlva - mikorra különösen a jobb hátsó talpon kifejezett szekunder artritisz fejlődött ki - a teszt-vegyület hatását meghatározzuk. A teszt-vegyület beadása előtt 30 perccel kontroli-mérést végzünk, melynek során a jobb hátsó láb bokáját háromszor behajlítjuk és a hangadások számát feljegyezzük. A nem reagáló patkányokat különválasztjuk. A teszt-vegyület orális beadagolása után az állatok jobb bokáját ismét behajlítjuk. A fájdalommalszemben védett állatoknak azokat a patkányokat tekintjük, amelyek egyáltalán nem vagy csak egyszer adnak hangot. Dózisonként 9-20 patkányt alkalmazunk és az ED50 értéket (95%-os megbízhatósági tartomány) Litchfield és Wilcoxon módszerével (1949) meghatározzuk. EDS0 értéknek a kezelt állatok 50%-át a fájdalommal szemben megvédő dózist tekintjük. 3. Égetősugaras teszt egéren A teszt a d’Amour és Smith által 1941-ben leírt módszeren alapul. A teszt során azonban patkányok helyett 16-25 g testsúlyú megetetett hím és nőstény egereket alkalmazunk. Az egereket a tesztvegyület beadása előtt 30 perccel egyenként henger alakú edénybe helyezzük, úgy, hogy az állatok elfordulni és előremozogni nem tudnak. Az állatok farka kis csövön keresztül kiáll az edényből. Az állatok farkát meghatározott ponton (a faroktőtől kb. 35 mm-re) ismert erejű és hőmérsékletű lámpa sugárzó hője hatásának tesszük ki. Kétszer - éspedig a teszt-vegyület szubkutáns (10 mg/kg) beadása előtt 30 és 15 perccel - meghatározzuk azt az időt (másodpercben), ami alatt az egerek farkukat kihúzzák a fénysugár útjából. Azokat az egereket, amelyek reakcióideje a két mérésnél több mint 25%-kal eltér egymástól, különválasztjuk. A reakciót a teszt-vegyület beadása után 15 és 30 perccel újra megmérjük. Az analgetikus hatást abban az esetben tekintjük pozitívnak, ha ugyanazon az egéren a reakcióidő az előkísérletek átlagához képest több mint 75%-kal meghosszabbodott. A tesztvegyületek beadás utáni 30 perccel kapott ED50 értékének (95%-os megbizhatósági tartomány) azt a dózist tekintjük, melynek hatására az állatok 50%-ának reakcióideje az előkísérletnél mért értékhez viszonyítva több mint 75%-kal meghosszabbodott. Az eredményt Litchfield és Wilcoxon módszerével (1949) számítjuk ki. Az (I) általános képletű vegyületek a fenti farmakológiái tesztek során 0,1—100 mg/kg dózistartományban analgetikus hatást mutatnak. A kapott eredményeket az I. táblázatban foglaljuk össze. Az I. táblázat első oszlopában szereplő számok az előállítási példák számát jelzik. I. Táblázat Tesztvegyület példa száma Artritiszfájdalom Égetősugaras Minimális gátlása teszt egéren toxikus dózis patkányon ED50 mg/kg egéren mg/kg EDS0 mg/kg s. c. p. o. _____P o. 11. ~ 2 2,8 300 7. 8,5 >300 6. 2 300 1. >32 <56 1 200 5. ~ 10 2,7 300 12. 32 >300 13. >32 <56 10 200 14. > 32 < 56 5 100 84. 18 >300 87. >18 <32 2,6 88. >18 <32 8,3 89. 10 Az (I) általános képletű vegyületeket a szabad bázis vagy gyógyászatilag alkalmas savaddíciós sóik alakjában alkalmazhatjuk a gyógyászatban. A savaddíciós sók képzéséhez az alkalmazott dózisban nem-toxikus anionokat szolgáltató savak alkalmazhatók, igy pl. sósav, hidrogén-bromid, kénsav, foszforsav, metán-szulfonsav, etán-szulfonsav, benzol-szulfonsav, p-toluol-szulfonsav, citromsav, ecetsav, tejsav, borostyánkősav, maleinsav, fumársav, almasav, borkősav, benzoesav, fenil-ecetsav és mandulasav stb. Az (I) általános képletű vegyületeket kb. 0,1-100 mg hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmény-egységek alakjában formulázhatjuk. Az alkalmazott dózis természetesen a hatóanyag aktivitásától és az adott eset körülményeitől függ. A kísérleti állatokon általában 0,1-100 mg/kg dózisokban értünk el fájdalomcsillapításra kb. 0,25-50 mg, előnyösen kb. 1-50 mg hatóanyagtartalmú készítményeket alkalmazhatunk. A parenterálisan beadásra kerülő gyógyászati készítmények általában kevesebb hatóanyagot tartalmaznak, mint az orális készítmények. Az (I) általános képletű vegyületeket és savaddíciós sóikat a gyógyászatban a hatóanyagot és megfelelő szilárd vagy folyékony hordozóanyagokat és/vagy segédanyagokat tartalmazó gyógyászati készítmények alakjában készíthetjük ki. A szilárd készítmények pl. orálisan beadagolható készítmények (pl. tabletta, kapszula, porkeverék, granula vagy drazsé) vagy kúpok lehetnek. A szilárd készítmények szokásos szervetlen (pl. talkum) és/vagy szerves (pl. tejcukor vagy keményítő) hordozó-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
